Nemrég hozták nyilvánosságra a Világbank legújabb jelentését, amely Kelet-Európa elfogyó-elöregedő népességével foglalkozik: 2025-re Magyarország lakossága csaknem 8 százalékkal lesz kevesebb, és a 65 év felettiek száma 40 százalékkal megnő. A Világbank megkondította a vészharangot: az érintett országokat cselekvésre szólítja fel, illetve figyelmezteti őket, hogy gazdaságilag és szociálisan is nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha nem lépnek idejében.
Nemrég hozták nyilvánosságra a Világbank legújabb jelentését, amely Kelet-Európa elfogyó-elöregedő népességével foglalkozik. Magyarországon az 1989 óta eltelt 20 év alatt komoly politikai és gazdasági átalakulás ment végbe. Természetesen a 2004-es EU-csatlakozás kulcsfontosságú volt, azonban Magyarország további felzárkózása Európa többi országához csak úgy lehetséges, ha megküzd egy másik átalakulás kihívásaival – csökkenő és elöregedő népessége problémájával - írja egy nemrégiben megjelent tanulmány. Nyugat-Európa öregedő népessége elég sok figyelmet kapott, de sokkal kevesebb figyelem kísérte a hasonló demográfiai trendeket Kelet-Európában és a volt szovjet utódállamokban, exkommunista államokban. A korábbi keleti blokk demográfiai átalakulásával nemzetközi szinten eddig kevesen foglalkoztak.
Öregedő magyarok
A korábbi szocialistának nevezett országok lakossága 400 millió ember. Ez a népesség egyre inkább elöregszik. Mind a 27 érintett országban jelentősen magasabb lesz a 65 év felettiek aránya 2025-re, mint amennyi a századfordulón volt. Az előrejelzések szerint a következő két évtized során a teljes népességszám majdnem 24 millióval fog csökkenni: Oroszország például 17 millió főt és Ukrajna 12 millió főt veszít. Ezek drámai előrejelzések, de ami valóban egyedivé teszi a helyzetet, az az, hogy Magyarországnak és keleti szomszédainak sokkal nehezebb lesz megbirkóznia a népesség öregedésének hatásaival, mint nyugati szomszédainak, mert az időseket ellátó intézmények kifejlesztésével is foglalkozniuk kell. A helyzet azért is egyedi, mert a demográfiai átmenet folyamata gyorsul, míg a gazdasági átalakulás folyamata még nem zárult le.
A tanulmány szerint 2025-re Magyarország elveszíti népessége 8 százalékát, 40 százalékkal megnő a 65 év felettiek száma, vagyis több mint minden ötödik magyar 65 év feletti lesz. Ha ezt a változást nem kezelik megfelelő hatékonysággal, akkor olyan csapást mérhet a gazdaságra, amely letaszítja hazánkat a nyugat-európai gazdaságok felé ívelő konvergenciapályájáról, és veszélybe sodorhatja az euróövezetbe tartozás követelményeinek való megfelelést is.
Veszély a gazdaságra
2020-ig előreláthatólag majdnem 600 ezerrel fog csökkenni Magyarországon a munkaképes korú népesség (15–64 év), ami azt jelenti, hogy három százalékkal kevesebb lesz a potenciális munkaerő. Viszont ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az általános gazdasági növekedésnek is le kell lassulnia.
Magyarországon jelenleg a GDP több mint 10 százalékát költjük nyugdíjakra, ami magasabb, mint az összes többi új EU-tagállamban, kivéve Lengyelországot, és messze meghaladja néhány nyugat-európai ország ilyen jellegű kiadásait. Ha a jövőben a nyugdíjkiadások a 65 év feletti népesség növekedésének arányában fognak nőni, akkor 2025-re elérik a GDP 15 százalékát nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban, Horvátországban, Ukrajnában és Szerbiában is.
Az egészségügy – de különösen a megváltozott képességű idős népesség hosszú távú gondozása – képviseli a másik jelentős pénzügyi kihívást. Ezeknek az időseknek az ellátása – akiknek a száma 2025-re egyharmadával több lehet Magyarországon, mint ma – nagyon költséges lesz, ha a gondozást kórházak vagy intézmények végzik. Nagyon lényeges volna egy olyan stratégia kialakítása, amely megfelelő ösztönzőket és forrásokat biztosít a nem hivatalos csatornákon történő hosszú távú, otthoni gondozásra – ahogy ez Ausztriában már sikeresen működik.
Megoldási lehetőségek
Két megoldás is kínálkozik – még úgy is, ha nem számolunk a bevándorlással, ami fontos tényező lehet, de társadalompolitikai szempontból kétesélyes. Az első az, hogy növelni kell a munkaképes korú népesség részvételi arányát a munkaerőpiacon. Hazánkban 2006-ban a 15–64 éves korosztály sokkal kisebb része dolgozott (62 százalék), mint szomszédainknál, vagy például Németországban (73 százalék), Csehországban (70 százalék). Ha az 55 és 64 év közötti dolgozók számát nézzük, akkor Magyarország még jobban le van maradva. Ennek a korcsoportnak csak a 35 százaléka dolgozik, ami teljes 20 százalékponttal kevesebb, mint az OECD-országok átlaga. Ha sikerülne megfelelő intézkedésekkel megnövelni a munkában részt vevők arányát, az jelentősen kompenzálhatná a népességvesztést.
A kelet-európai államok még nem késtek le semmiről a tanulmány szerint: van még idő arra az elkövetkező két évtized alatt, hogy reformok elindításával kezeljék az öregedő népesség miatt növekvő közkiadásokat. A nyugdíjak terén a növekvő költségek okozta nyomást nagymértékben ellensúlyozhatják a jól átgondolt politikai változások, például a nyugdíjkorhatár felemelése, ami Nyugat-Európához képest még mindig viszonylag alacsony Magyarországon.
