Székesfehérvár ad otthont 2004. szeptember 19-26. között a 36. modern katonai öttusa-világbajnokságnak. A rendkívüli állóképességet, szellemi-fizikai felkészültséget igénylő, immár évszázados tradícióval rendelkező sportág eredendően katonai jellegű sportágakból áll. Hollandiában például 1927 és 1939 között külön rendeztek nemzeti bajnokságot tisztek és altisztek számára - mondta Erdélyi Lajos dandártábornok, a szervezőbizottság elnöke, a HM Humánpolitikai Főosztályának vezetője ma délelőtt a Városázán tartott sajtótájékoztatón.
Székesfehérvár számára nem ismeretlenek az öttusa versenyek: ebben az évben, nyár elején Juior Öttusa Világbajnokságnak adott otthont a város -emelte ki dr. Szelier András alpolgármeser. Hozzátette, hogy többszörösen is érintett a város az öttusa terén, hiszen az Alba Volán sportolói szép sikereket érnek el hosszú évek óta: kiemelte Vörös Zsuzsát, aki az Athéni Olimpián aranyérmet szerzett a sportágban és megemlítette e mellett Fehérvár katonaváros szerepét is.
Magyarország nem először rendezi meg e rangos viadalt. Az elmúlt évek kiválóan szervezett hazai versenyei garanciát adnak arra, hogy az idei rendezvény is tovább öregbíti a magyar sportszervezés és vendégszeretet nemzetközi hírét. Az 1997-es budapesti helyszín után most Fejér megye székhelye - amely egyben az MH Szárazföldi Parancsnokság bázisa is - látja vendégül a 25 országból érkező csaknem 250 sportolót.
A katonák szerepe mindig is meghatározó volt a modern öttusa történetében. A sportág kialakulásának kezdetén jobbára csak a katonáknak voltak lehetőségeik a pentatlon sportágának versenyszerű űzésére, valamint csak ők rendelkeztek megfelelő szellemi és fizikai felkészültséggel az öt próbatétel végrehajtásához.
A katonai etika, a küzdeni tudás, a változatos akadályok leküzdése, az ellenfelek legyőzése feletti diadal új aspektusba helyezte az ókori görögök - inkább atlétikai és birkózószámokból álló - viadalsorát. Az antik pentatlon versenyszámai diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás, futás és ugrás voltak, de előfordult az is, hogy valamelyik szám helyett az ökölvívást vagy a pankrációt iktatták a programba.
Az öttusa nem csupán az izmos, jól felkészült sportolók versenye, hanem a becsületért, a tiszteletért és az elismerésért teljes erejükkel küzdő férfiak sportja lett, amely az olimpia programjába 1912-ben, Coubertin báró pártolása és lelkesedése révén került be. A báró azt az igényt fogalmazta meg, hogy legyen egy összetett sportág az újkori olimpiai játékokon. Ez lett az öttusa.
A Coubertinnel együtt gondolkodó svédek találták ki azt a "reális” sztorit, ami alapján vívnak, lőnek, úsznak, lovagolnak és futnak a ma öttusázói.
Az első versenyen, 1906-ban, az athéni játékok 10. évfordulóján a pentatlon helyből távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból, 200 méteres futásból és birkózásból állt. A első versenyt a svéd Hjalmar Mellander nyerte, a második pedig magyar Mudin István lett.
A sportág "hírvivőtörténete” szerint egy lovas futár elindul, hogy célba jusson a hírrel, de a lovát kilövik, ő lelövi ellenfelét, egy másikkal megvív, további útja során átússza a folyót, majd futva ér célba. És mert a 20. század elején állítólag erre csak a katonák voltak képesek, kezdetben szinte csak katonatisztek űzték ezt a sportot.
Coubertin álma megvalósult, 1912-ben a stockholmiak megrendezték az első modern pentatlont, futás, lovaglás, úszás, párbajtőrvívás és lövészet sorrenddel. Bár Coubertin szívesen látott volna a sportágak között egy evezős számot is, a versenyek lebonyolítását is folyamatosnak képzelte el, egyetlen napon, mégis elérte célját, és boldog volt.
