A Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára Szabó Gyulát

 A Vörösmarty Színház egykori művészét, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Szabó Gyulát április 16-án a Farkasréti temető művész parcellájában helyezték örök nyugalomra. Családja, pályatársai és tisztelői kísérték utolsó útjára a színművészt, aki 2014. április 4-én hunyt el. Szabó Gyulától az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, Gálvölgyi János és Gesztesi Károly színművészek, valamint a Vörösmarty Színház igazgatója, dr. Szikora János búcsúzott.
2014.04.16. 19:30 |
A Vörösmarty Színház egykori művészét, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Szabó Gyulát április 16-án a Farkasréti temető művész parcellájában helyezték örök nyugalomra. Családja, pályatársai és tisztelői kísérték utolsó útjára a színművészt, aki 2014. április 4-én hunyt el. Szabó Gyulától az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, Gálvölgyi János és Gesztesi Károly színművészek, valamint a Vörösmarty Színház igazgatója, dr. Szikora János búcsúzott.
 A szertartáson Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója is búcsúzott a legendás színésztől. „Amikor egy épületre kikerül a fekete zászló, az emberek megállnak az utcán, összenéznek, és megkérdezik: Ki halt meg? Így történt a napokban Fehérváron is. És nehéz volt a kérdésre a válasz: Szabó Gyula. A Gyuszi bácsi? – kérdezték vissza hitetlenkedve. – Az nem lehet! Hát persze, hogy nem lehet!”
 Búcsúbeszédében Dr. Szikora János kitért Szabó Gyula leghíresebb alakításaira is. „Aki ma belép a Vörösmarty Színház ajtaján, egy nagy vitrinben két jelmezbe ütközik. Az egyik egy hófehér, tekintélyes papi ruha, pápai tiarával. Ebben játszottad Sixtus pápát. Mesélik: annyiszor ment a darab – Legyetek jók, ha tudtok –, hogy szinte le se lehetett venni a műsorról. A másik díszes, királyi jelmez, a Háry Jánosból. Fölöttük pedig mosolygó arcképed. Milyen kevés mindez! A szerepeknek azokra a hosszú sorára gondolok, amit ezek között a falak között játszottál el: a Nagymamában, a Salemi boszorkányokban, a Csongor és Tündében, a Háryban, a Kőmíves Kelemenben, és hol van még a sor vége! Szomorú vagyok, hogy nem találkozhattunk a színpadon, de büszke vagyok rá, hogy egy olyan színházban dolgozhatok, amely nem volna ilyen, ha Te 1997-ben nem döntesz úgy, hogy csatlakozol azokhoz a színészekhez, akik önálló színházat alapítottak Fehérváron. Nem épületet emeltek, hiszen a falak régóta álltak, hanem fészket vertek a falak között. Mert az igazi színház az ilyen: fészek és láthatatlan! Másból épül!”
 
 Dr. Szikora János szerint Szabó Gyula jelentős szerepet töltött be a fehérvári színházi élet fejlődésében. „Amikor újságírók a színészetről kérdeztek, mindig szívesen idézted Petőfi Színészdalát:„Csak árny, amit teremet a költőképzelet, mi adjuk meg neki a lelket, életet!”Ahogy a fecske ragasztja a fészkét cseppről cseppre, úgy adódik hozzá a színház láthatatlan fészkéhez is minden emberi lélek.

 Drága Gyuszi bácsi!
Itt, ezen a helyen állva elmondhatom, te olyan fészket raktál nekünk Fehérváron, amelyben jól érezzük magunkat, mert hasznosak lehetünk. Építjük, melegítjük tovább a fészket. És ebben a Te lelked melegsége is mindörökké benne marad!
Nyugodj békében!”