Közös tiszteletadással emlékezett meg a holokauszt magyarországi áldozatairól Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Izraelita Hitközség. A többéves hagyományokra visszatekintő eseményt a Zsinagóga emlékműnél tartották, ahol a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai adtak műsort. Emlékező beszédet mondott dr. Cser-Palkovics András polgármester és Neubart István, a hitközség elnöke.
Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Izraelita Hitközség hagyományosan közös megemlékezést szervezett a Zsinagóga emlékműnél, a Rákóczi út – Várkörút kereszteződésében. Ezen a helyen állt 1864 és 1944 között a zsinagóga, melyet a háborút követően romboltak le, az emlékművét 2004-ben avatták fel. A Himnusz elhangzását követően a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai adtak műsort Radnóti Miklós „Nem tudhatom…” című verse és egy alkalomhoz illő furulyadallam előadásával.
A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. 1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. Az ezt követő hónapokban zsidó vallású emberek százezreit hurcolták koncentrációs táborokba, a határtalan könyörtelenségnek hatszázezer magyar, ezen belül csaknem háromezer székesfehérvári és környékbeli zsidó ember esett áldozatul.
Székesfehérvár polgármestere Cser-PAlkovics András arról beszélt, hogy ambivalens érzéseket keltenek benne az emléknapok, hiszen nem szolgálhatják, hogy egyetlen napra korlátozzuk egy sorstragédia felidézését, és ezzel kipipáljunk egy feladatot, amivel nem foglalkozunk többet az év többi napján. Az emléknapok sokkal inkább azt szolgálják, hogy 364 napon gondoljunk arra, amire egy bizonyos napon emlékezünk és emlékeztetünk. „Ne felejtsük el, hogy felelősséggel tartozunk azért a csaknem 3.000 fehérvári polgárért, aki nem tért haza. Felelősek vagyunk családjaikért, barátaikért, ismerőseikért. Ha rájuk emlékezve hitet tudunk tenni amellett, hogy a szörnyűségek soha többé ne fordulhassanak elő, és tesszük mindezt az esztendő 365 napján hosszú éveken, évtizedeken, évszázadokon keresztül, akkor az emléknapok megtartásának valóban van értelme! Hiszek abban, hogy ez a pozitív megközelítés igaz!” Dr. Cser- Palkovics András beszélt arról a 2.148 fehérvári zsidóról, akiket 1944. május 23-31-e között kényszerből összeköltöztettek, gettókba gyűjtöttek, majd deportáltak. Felidézte Jankovics Ferenc szavait, aki így emlékezett meg György Oszkárról, a kiváló fehérvári tanárról: „Összetörten, elhanyagolt öltözékben, gépiesen lépegetett a menetben, olyan volt, mint egy élő halott. Mellette a felesége, anyósa, mögöttük leányai, az egyik kézen fogva vezetett egy gyönyörű, kis három év körüli gyermeket, szépen felöltöztetve, és a kisgyermek folyton integetett a bámészkodók felé és mosolygott.” Szavai szerint minden közösségnek, városnak megvan a saját története, a jelenben élőknek pedig kötelessége az emlékezés és emlékeztetés az év valamennyi napján.
A holokauszt borzalmairól és áldozatairól emlékezett meg beszédében Neubart István, a Székesfehérvári Izraelita Hitközség elnöke. „74 évvel ezelőtt döntötték el hatmillió európai zsidó ember sorsát. A Wannsee-i konferencián mondták ki a végítéletet a náci elit képviselői arról a népcsoportról, vallásról, amelynek gyűlölete már Hitler „Mein Kampf”-jából is sugárzott. Történészek véleménye szerint, már a konferencia előtt döntés született arról, hogy egyetlen zsidó sem élheti túl a háborút.” - hangsúlyozta, majd emlékeztetett arra, hogy a megalázott és elpusztított honfitársaink magyar állampolgárok voltak, sorsközösséget vállaltak a magyar nemzettel, részt vettek a tudományos, a kulturális és a gazdasági életben. A magyar állam mégsem védte meg őket, sőt, buzgón segítette a népirtást, a magyar zsidók méltóságának sárba tiprását. Neubart István beszélt arról is, hogy a túlélőknek a nulláról kellett újrakezdeniük életüket, a borzalmakat azonban egész életükben hordozták. Az elnök kiemelte az emlékezés és az oktatás fontosságát is: „A holokauszt áldozatainak szenvedéseit, gyötrelmeit soha nem szabad elfelejteni…Hiszünk abban, hogy ezen emléknapnak is szerepe van a jelen és a jövő formálásában…A valóság, tények pontos felidézése, ismerete hatással van a történelmünkről alkotott véleményünkre. Külön felhívom a figyelmet az oktatás fontosságára. Hitelesen ismerjék meg a fiatalok a történteket! A tolerancia, mások hitének, véleményének tiszteletben tartása mindennél fontosabb. Közös feladatunk, hogy vallási, politikai hovatartozástól, világnézettől függetlenül lépjünk fel bármilyen emberiség ellenes eszme elterjedése ellen, fojtsuk el a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását!”
A beszédeket követően Mányi-Szabó Ferenc mondott gyászimát, majd Neubart István, dr. Cser-Palkovics András, Márton Roland tanácsnok, és Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke közösen koszorúztak az emlékműnél. A résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait és köveit, majd a Szózattal zárult az esemény.
Székesfehérváron 2014 novemberében avatták fel a Holokauszt áldozatainak emlékművét az Óvoda utcai Izraelita temető előtti, felújított téren. A város nevében Földi Zoltán önkormányzati képviselő koszorút helyezett el pénteken délelőtt az emlékműnél.
