A kommunizmus története elmebetegeknek: hazai ősbemutató a Vörösmarty Színházban

2010.03.02. 09:19 |
Március 5-én pénteken hazai ősbemutatót tart a Vörösmarty Színház, elsőként láthatják a nézők magyarországi színpadon A kommunizmus története elmebetegeknek című darabot. Szűcs Gábor rendező szerint a kommunizmus áldozatainak emléknapján bátran magunkról is megemlékezhetünk, mert „régi bűnnek hosszú az árnyéka” 
KÉPGALÉRIA
 A színmű szerzője Matei Viºniec román származású francia író, aki a saját bőrén tapasztalta meg a diktatúra működését. Talán épp ezért tudja könnyed humorral, a téma abszurditását és szorongató voltát egyszerre megmutatva megidézni a kort, és kacagtatni a bitófa árnyékában, kényszerzubbonyok között. A főbb szerepekben Crespo Rodrigót, Kozáry Ferencet, Bata Jánost, Bakonyi Csillát és Kelemen Istvánt láthatja a közönség.
 A darab rendezője, Szűcs Gábor a premier kapcsán elmondta, hogy a szerző franciául írta a színművet, de az ősbemutató is magyarul zajlott a temesvári színházban. „Nem láttam az erdélyi előadást, csak a hírét vettem, hogy ez egy izgalmas anyag és most, hogy dolgozunk vele, tényleg azt gondolom, hogy az.” - tette hozzá a rendező.
 Az idei évadban több darab is foglalkozik a diktatórikus rendszerek embertelen világával. Szűcs Gábor elmondta, hogy ez tudatos tematika: decemberben mutatták be a Kabarét, ami a nácizmusról szól, utána pedig, most Sztalin halálának napján mutatják majd be a Kommunizmus  története elmebetegeknek című darabot, így a két diktatúra közti egalitást tudják érzékelhetővé tenni. A rendező szerint a diktatúráknál a hatalomgyakorlás technikái között és eszmeiség tekintetében is sok esetben lehet egyenlőségjelet tenni.
„Az igazi áldozatok mindig a diktatúrákban élő emberek és az utánuk következő generációk hosszú sora. Még mi is nyögjük ezt és még az unokáink is nyögni fogják. Ahogy Shakespeare mondja, régi bűnnek hosszú az árnyéka..” - mondja Szűcs Gábor rendező, aki szerint február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján bátran magunkról is megemlékezhetünk,  mert minden diktatúra az emberekről szól: az emberiség kevesebb mint 0,001%-a az aki a történelmet alakítja, a maradék 99,999% pedig folyamatosan elszenvedi.