"A közönségtől nagyon sok jót kaptam Fehérváron" - interjú Szurdi Miklóssal

A Pro Theatro díj tíz éves történetében először fordult elő, hogy nem színész, hanem színházi vezető kapta a díjat. Szurdi Miklós büszke arra, hogy a fehérvári közönség ezzel a gesztussal ismerte el munkáját és búcsúztatta el a várostól. A távozó színházigazgatót az elmúlt öt év legfontosabb pillanatairól kérdeztük. 

- Mire a legbüszkébb az elmúlt öt esztendőből?
- A legbüszkébb az öt év folyamatára vagyok, büszke vagyok arra, hogy ilyen színházat sikerült csinálni. Folyamatos fejlődés volt tapasztalható, egyre jobb előadások születtek. Legékesebb bizonyíték az utolsó három előadás, ami már nagyon zűrös időszakban született. Azt gondolom, magyar viszonylatban mindenképpen a topon volt a Koldusopera, a Piszkavas és a Kolpert úr is. Úgy érzem, olyan színházat sikerült csinálni, amit a közönség százszorosan visszaigazolt és ami egy százezres város igazi épülését szolgálta. Mindent egybevéve 98%-os volt a látogatottsága a színháznak, ami egy elképzelhetetlenül magas szám. Budapestről is sokan jártak az előadásokra, voltak bérleteseink Debrecenből, Miskolcról, Veszprémből. Az ország tudomást vett a Fehérvári színházról.


- Úgy tudom, jelenleg is turnéznak az Aida című musicallel, ami nagy siker Ausztriában.
- Igen, óriási a fogadtatása a darabnak egy jó hírnévvel rendelkező fesztiválon. Az európai hírű Wörtensee fesztiválon eddig minden előadás színültig tele volt, négy előadást játszottunk, a közönség állva tapsolt. Hátravan még nyolc előadás, mindegyikre elkeltek a jegyek.

- Tudja már, hogy milyen feladatai lesznek ősztől?
- Még keresem a feladatokat, ez a szakma április-májusban betelik, ilyenkor nagyon nehéz már méltó elfoglaltságot találni, de azért azt gondolom, hogy majd fogok.

- Melyek voltak a kedvenc előadásai az elmúlt időszakban?
- Nagyon sok előadást említhetnék az elmúlt évekből, voltak kedvenc rendezéseim, akár a Diótörőt, akár az Aidát, akár a III. Richárdot vesszük. Nagyon szerettem a Pattogatott vérfürdőt is, de ezeken kívül is voltak emblematikus előadások, az Illatszertár is ilyen volt, de említhetem a Figaro házasságát is. Szerintem általában a legkülönbözőbb műfajokban jó minőséget hoztunk, büszke vagyok arra, hogy erős, sokműfajú társulat alakult, ami kevés színházra jellemző. Ugyanaz a színész a legkeményebb klasszikus prózában is megállja a helyét, miközben Aidát képes énekelni és táncolni.

- Speciális helyzetben volt a színház abból a szempontból, hogy a színészek egyfolytában utaztak, nem alakulhatott ki egy klasszikus vidéki színházi műhely..
- Végigküzdöttem amit lehetett, sajnos ez egy fájó pont, hogy ezt nem sikerült elérnem. Ezek a színészek a lelküket is kiutazták, ez nehézzé tette, hogy előadás után is lehessen foglalkozni a darabokkal. Mindenképp szükséges lenne egy színészház ahhoz, hogy ez megtörténjen. Nem bírhatja folyamatosan egy színész, hogy reggel 6-kor kell kelnie, amikor éjjel kettőkor kerül ágyba, ez egy nagy hátrány.

- Volt amikor mindez a minőség rovására ment?
- Nem lehet bizonyítani, de biztos, hogy egy halálosan fáradt színész kevésbé használható. Azt mondják, hogy a fáradt színész jó színész, de azért ez csak egy bizonyos határig igaz. Ezek között a körülmények között csoda amit elértünk.


- Mi érzett, amikor megtudta, hogy nem folytathatja a megkezdett munkát?
- Mindenki megérdemli amit kap és mindenkinek bele kell néznie a saját „tükrébe”, nekem is. Egy képviselőnek az lenne a dolga, hogy képviselje azokat, akik megbízták ezzel a feladattal. Lassan egyéni felelősségről egyáltalán nem beszélünk már, csak pártfelelősségekről, mintha már emberek nem is lennének, hanem falanxok és abban arctalan lények teljesítenének bizonyos dolgokat. Nem az a legnagyobb baj, hogy azok döntöttek rosszul, akik nem értenek hozzá, hanem, hogy aki eljött ide, akinek nagyon tetszett amit látott, aki nagyon szerette és meggyőződése volt, hogy én voltam a legjobb vezetője ennek a színháznak, az is fogta magát és másnap ellenem szavazott. A döntéshozók többségét halálosan nem érdekelte, hogy ez a színház milyen, sem az, hogy mi lesz ezzel a színházzal és azokkal az emberekkel, akik ezt a színházat szeretik.

- Hogyan értékelte, hogy a közönség szavazatai alapján megkapta a Pro Theatro díjat, amit idáig kizárólag színész érdemelt ki?
- Nagyon jólesett a Pro Theatro díj, minden, amit a fehérvári közönség csinált. Nagyon komoly elismerésnek tartom, ebben sok minden benne volt. Egy szép gesztus, amivel elismerte a közönség a munkámat, elbúcsúztatott. A közönségtől nagyon sok jót kaptam Fehérváron.

- Milyennek látja a fehérvári társulat jövőjét?
- Nagyon sokat fejlődtek öt év alatt, határozott irány felé indultunk el. Megerősödött társulatot hagytam itt, akik remélhetőleg tudják tovább csinálni. Terelni, nevelni kell őket szakmailag és emberileg is, és megteremteni azokat a lehetőségeket, amiben a legjobb formájukat tudják nyújtani. Megerősíteni őket abban, hogy amit csinálnak a legfontosabb dolog a világon, ha Székesfehérváron vannak, akkor is olyan, mintha New Yorkban lenne egy premier. Annyit kell dolgozni, mint amennyit én dolgoztam az elmúlt öt évben. mindehhez sok szív, alázat és komoly tudás szükséges a vezetőség részéről. Ha a színház új vezetése rendelkezik ezekkel a képességekkel, akkor jónak látom a színház jövőjét.

Gáspár Péter

"A feladatok határozzák meg az ember hangulatát" - interjú Vasvári Csabával