Remek gólokat szerezve nyerte meg a Ligakupa döntőjét a Videoton, története során harmadszor szerezve meg ezt a trófeát. A kecskeméti döntőben helyzetet sem nagyon engedtek a hazaiaknak a fehérváriak, ők pedig Sándor, Gyurcsó és Nikolics révén is betaláltak. A kupát tehát a Videoton csapatkapitánya, Sándor György emelhette a magasba, a bajnoki címvédő ebben az idényben is megnyert egy sorozatot, a továbbiakban pedig a minél jobb bajnoki hajrára koncentrálhat.
Nagy meglepetést nem okozott az összeállítással Paulo Sousa, aki csak a kapuban eszközölt változást az alapcsapathoz képest és a Tujvel - Szolnoki, Caneira, Vinícius, Hector - Tóth B., Mitrovics - Oliveira, Sándor, Walter Lee - Torghelle tizenegyet küldte pályára. (Brachi sérülés miatt maradt ki, Nikolics pedig, mint annyiszor, a padon kezdett.) A Kecskemétben a Vidi-kölcsönjátékos Lencse nem játszhatott, és ez azért érzékeny veszteség volt, hiszen termelte a gólokat mostanában. De a lehetőség szerint ők is a legerősebb cspatukkal álltak fel, ha már döntőről volt szó, ráadásul nekik hazai pályán, a Ligakupa átlagát messze meghaladó nézőszámmal.
A hazai szurkolók bizonyára várták is, hogy támadjon a Kecskemét, de inkább csak a labdát birtokolták Tököliék, veszélyt nem jelentettek. A Vidiben Torghelle birkózott a védőkkel, látszott, hogy nem lesz könnyű dolga, így az érkező társaknak kellett vállalkozni: Tóth lövése mellé ment, Sándorét védte Antal kapus. A Kecskemét első lehetőségére 33 percet kellett várni, igaz, akkor Tujvelnek nagy bravúrra volt szüksége Litsingi lövésénél. Kiegyenlített játék mellett a 38. percben szerzett vezetést a Vidi: Torghelle megint jól készített elő, a rosszul helyezkedő védők lemaradtak Sándorról, aki mesterien húzta el Varga majd Antal mellett is a labdát, mielőtt ballal a kapuba lőtt. Előnnyel mehetett pihenni a szervezetten védekező fehérvári csapat.
Rendhagyó lehetőségekkel kezdődött a második félidő, Caneira saját kapusát tornáztatta meg, Torghelle pedig jó negyven méterről emelt kapura, nem sokkal fölé. Támadóbb lett a lilák játéka, de helyzet nem adódott előttük, talán ezért voltak egyre idegesebbek. Waltert csúnyán le is könyökölte Csukics, büntetlenül - illetve mégsem: a vérző fehérvári helyére beálló Gyurcsó első labdaérintésből megtette, amit a játékvezető elmulasztott, megbüntette a Kecskemétet. Mitrovics pontos labdáját gurította be a 65. percben. Gyurcsó góljának ősszel még örültek volna itt, hiszen kölcsönben a hírös városban játszott... A folytatás monoton darálást hozott a hazaiak részéről, a Vidi nyugodtan játszhatott kontrákra, és a hajrára becserélt Nikolics a kegyelemdöfést is megadta az utolsó percben, nagyszerűen csavart 16 méterről a kapu bal oldalába.
Sima győzelmével trófeát szerzett, és egy kicsit a tavalyi Magyar Kupa döntőért, valamint az őszi hazai vereségért is visszavágott a Videoton. Nem mellesleg ebben a stadionban nyerte a Szupekupát is, az utóbbi szezonokban több bajnokiját - szinte biztató, hogy idén is játszik még itt a bajnokságban.
