December 11-én, a Fehérvári Huszárok Napján a limanovai csata 101. évfordulójára emlékezett a Fehérvári Huszárok Egyesülete a Városház téren. 1914 decemberében az I. világháború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Lengyelország területén lévő Limanovában. Az ottani harcok évfordulóján avatták fel 1939 decemberében Pátzay Pál szobrát a Városház terén.
A Fehérvári Huszárok Egyesülete a hagyományoknak megfelelően december 11-én a Pátzay Pál által alkotta huszárszobornál emlékezett az egykori 10. huszárezred ütközeteire. Ezek közül a legnevezetesebb csata a limanovai volt, ahol 1914. december negyedike és tizenharmadika között a magyar lovasság küzdött meg az orosz csapatokkal. A hosszú, több mint egy hétig tartó csata során az egyik válság a másikat érte és a 800 ezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett. Önfeláldozóan verekedett a lóról szállt magyar lovasság, szurony nélküli karabéllyal a kezében. A rengeteg kiontott vér végül elérte a célt, hiszen megállították az orosz előrenyomulást, de ez rengeteg katona életébe került: december 13-án a győzelmet a háromszázezres seregből már csak 274 ezer hős ünnepelhette.
Az idei megemlékezésen jelen volt W³adys³aw Bieda, Limanova polgármestere is. Köszöntőjében kiemelte, hogy a magyar huszároknak sikerült megállítani az orosz gőzhengert, a harcban pedig az alakuló lengyel légiók is részt vettek Józef Klemens Pi³sudski marsall vezetésével. A polgármester hangsúlyozta, hogy a limanovai csata a lengyel történelem szempontjából meghatározó ütközet volt, Lengyelországban egy héttel ezelőtt emlékeztek az elesett hősökre. W³adys³aw Bieda reményét fejezte ki, hogy nemcsak a mostani, hanem az eljövendő nemzedékek is tovább ápolják majd a magyar-lengyel kapcsolatokat.
Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke Lőrincz kálmán vezérezredes szavait idézte, aki szerint "a katonasors hű kísérője a feledés pora". "Ez lepi be azoknak a fiúknak és férfiaknak az áldozatát, akik limanovánál az életük árán állították meg az ellenséget, védték meg Magyarországot az elözönléstől. Emlékeznünk kell rájuk, nem őmiattuk, hanem magunk miatt. Azért, mert tudnunk kell, milyen nagy ára van annak, hogy most itt lehetünk..." - fogalmazott Székely Tibor.
A megemlékező beszédeket követően a Fehérvári Huszárok Emléknapján koszorút helyezett el Pátzay Pál szobránál Székesfehérvár polgármestere és a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke is. A szobor talapzatánál a Magyar Honvédség és több társadalmi szervezet is tisztelgett.
1914. december 9-11. között a Limanova környéki harci helyzet rendkívül kiélezett volt. E napokban a város melletti Jab³oniec-magaslat ellenőrzése volt a diadal kulcsa; az itteni állásokat mindenképpen tartani kellett az iderendelt erősítések beérkezéséig. Limanova elvesztése esetén a körzetben védelemre berendezkedett cs. és kir. alakulatok, ez által a Krakkó környéki osztrák-magyar frontvonal helyzete kritikussá válhatott volna. December 11-én, a hajnali órákban a cs. és kir. 9., 10. és 13. huszárezredek alakulatai kapták feladatul a Jab³oniec-magaslat megerősítését, illetve a frontvonalban lévő bajtársak felváltását. Hajnali 5 órakor a huszárok lóról szállva, Muhr Othmár ezredes vezetésével indultak a Jab³oniecen lévő állások felé, melyeket azonban az éj leple alatt, részben elfoglalt az ellenség. A magaslaton elterülő nyírfaerdő szélénél a huszárokat már az orosz fegyverek tüze fogadta. Ekkor hangzott el Muhr ezredes parancsa: „Előre fiúk! Éljen a király!” Halálos közelharc kezdődött, amelyben a rohamozó huszárok félelmet nem ismerve kerekedtek felül a túlerőben lévő ellenségen. A küzdelem hevében Muhr ezredes is halálosan megsebesült; látva szeretett parancsnokuk hősi halálát, a huszárok kettőzött erővel küzdöttek tovább. A Jab³oniec megtartásáért vívott közelharc rövid volt, de rendkívül pusztító. A lőfegyverek töltésére már nem maradt idő; a katonák nagyobb hasznát vették a puskatusnak és bármilyen egyéb fegyvernek, ami kezük ügyébe akadt. Reggel 6 órára a magaslat a huszároké lett, de a küzdelemnek még nem volt vége; december 11-én délután 3 óráig (a saját erősítés beérkezéséig) az oroszok 4 gyalogezreddel, összesen tizenötször (!) próbálták visszaszerezni a magaslatot – sikertelenül. A Jab³oniecet védő alakulatok ezzel végleg feltartóztatták az orosz gőzhengert, így nyerve értelmet a néhány órával korábban hősi halált halt bajtársak vitézségének.
