„A márciusi ifjak tetteire a magyar lelki erő örök forrásaként tekintünk”

A Városház térre érkező ünneplőket a Kodolányi János Gimnázium diákjainak műsora röpítette vissza az időben 1848 tavaszára.

A reformkor célkitűzései, március 15-e eseményei és a szabadságharc keretezte annak a tizenkét főúri lánynak a történetét, akik az 1847/48-as tanévben Teleki Blanka pesti lánynevelő intézetébe jártak.

Idén is diákok műsorával emlékezett Fehérvár az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra

Az idei ünnepi műsor az ő nézőpontjukból idézte meg a forradalom eszméit és történéseit. A forradalmat női szemmel bemutató, A virágnak megtiltani nem lehet lehet – Lányregény a szabadsághoz című produkciót Bobory-Michna Boglárka írta és rendezte. A Színpadka színjátszócsoport tagjai „kinyitották” a nézők előtt a Teleki Blanka által Pesten 1846-ban indított magyar tanítási nyelvű lánynevelő intézet kapuit, és betekintést adtak a 12 főúri lány mindennapjaiba, az intézet életébe, a nagyon fontos magyar- és történelemórákba. Az akkori egyéni és társadalmi kérdéseket megjelenítő történet cselekménye végül a márciusi 15-i eseményekben csúcsosodott ki.

Nemzetünk egyik nagy pillanatát éljük újra március 15-én, amikor „föltámadott a tenger, a népek tengere” és eltépte a zsarnokság láncát. Ennek a napnak a történetét valamennyien ismerjük, és ma egy új szemszögből, különleges részleteket tárt elénk a Kodolányi Gimnázium diáktársulata, amelyet ezúton is köszönök nekik. E gondolatokkal köszöntötte a fiatalokat Székesfehérvár polgármestere. Dr. Cser-Palkovics András ünnepi beszédében kiemelte: „A forradalom napján azt ünnepeljük, amikor a magyar, a fehérvári polgárok közösen cselekedtek, közös akaratot alkottak, a nemzeti egység ideálját, ha csak egy rövid időre is, de maradéktalanul valóra váltva. Egy nap azonban elhanyagolhatóan kevés idő egy ezeréves nemzet, város életében. Egy nap elegendő ahhoz, hogy elindítsa polgárok sokaságát egy irányba, és helyénvaló, hogy ez mindannyiunkat inspirál évszázadokkal később is. Egyetlen nap alatt azonban nemzet, város, közösség nem születik. Ezeket kőkemény, keserves és nagyon is szürke hétköznapok munkájával lehet felépíteni. Vitákon, küzdelmeken, akadályokon át vezet az út az élhető, szerethető, az otthont jelentő helyhez, értsük ez alatt az országunkat, vagy a városunkat.”

“A történelem megtanít minket: az igazán maradandó alkotások nem készülhetnek el egyetlen nap alatt. A mi célunk pedig itt Fehérváron, hogy maradandót alkossunk, figyelembe véve a lehető legtöbb szempontot, a hosszú távú jövőre tervezve, az esetleges hibák kijavításának lehetőségével. (…) A visszafogott, megfontolt és hétköznapi aprómunkának nincsenek nagy ünnepei, nincsenek hősei, nem lehetnek mindent elsöprő pillanatai sem és ez így van rendjén. Van azonban biztonsága, van maradandó eredménye és van méltósága is.” - hangsúlyozta a városvezető. Dr. Cser-Palkovics András hozzátette: „Történelmi nagyjainkra, az Ő tetteikre a magyar lelki erő örök forrásaként tekintünk. A közös otthonunk építése, formálása során - ahogyan eddig, úgy ezután is - a mértéket tartva fogunk eljárni. Ehhez fogom kérni mindannyiuk, minden fehérvári támogatását, hogy idén is százezren legyünk, egy csapatban!”

A Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke az 1848. március 15-i fehérvári események felidézésével kezdte ünnepi beszédét. „A hangos kiáltást, a bátor kiállást, a tiszta küzdelmet ünnepeljük ma.” Székesfehérvár polgársága, mint ahogyan most, már akkor is konzekvensen vallotta, hogy a haza függetlensége nem lehetett alku tárgya, hiszen a magyarok pénzügyi és hadügyi függetlenséget követeltek, mert a Bécsben kezelt magyar pénzügy „a nemzet életerejét", a hadügy „a nemzet létét veszélyezteti". A változást követelők ismételten az ország függetlenségének megvédését hangsúlyozták - emlékeztetett dr. Molnár Krisztián. Hozzátette: „Ma, 176 év elteltével ugyanazt kell tennünk, mint a márciusi ifjaknak. Újra és újra meg kell küzdenünk a szabadságunkért, s azt újra és újra meg kell védenünk. A történelmi tapasztalat azt mutatja, magyar érdek csak akkor tud érvényesülni, ha a döntéseinket önállóan, külső kényszer nélkül tudjuk meghozni, hiszen csak saját magunknak vagyunk mi a legfontosabbak. A küzdelem ma is erről szól. A magyar érdek az, hogy saját sorsunkról mi magunk dönthessünk a magyar emberek akarata szerint. A magyar ember békét akar, ennél nincs is fontosabb. A mi érdekeinket csak a béke szolgálja.”

Kiemelte azt is, az értékeket nemcsak megőrizni kötelességünk, teremtenünk is kell melléjük újakat. Példaként említette Szent István városát: 1844-ben a regnáló fehérvári városi tanács azt a megállapítást tette, hogy „a város az egész ország legkeresetnélkülibb és legpénztelenebb részei közé tartozik. Ezzel szemben mára, 2024-ben, 180 évvel később Székesfehérvár az egyik legfejlettebb, s egyben az elmúlt években legtöbbet fejlődő megyei jogú városává vált hazánknak!”

A városházi ünnepséget követően a megemlékezők átvonultak az Ady Endre utcába, és a ’48-as hősök előtt tisztelegve helyezték el az emlékezés virágait a Fekete Sas Szálló falán lévő emléktábla előtt.

Koszorúzás a Fekete Sas Szállónál Március 15-én

Székesfehérvár és Fejér vármegye nevében a koszorút Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, államtitkár, dr. Molnár Krisztián, a vármegyei közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester és dr. Tanárki Gábor főispán közösen helyezte el. A megemlékezésen virággal és főhajtással tisztelegtek a Magyar Honvédség fehérvári ezredeinek és a városban állomásozó nemzetközi katonai szervezeteinek képviselői, a rendvédelmi szervezetek vezetői, a történelmi egyházak, oktatási és közintézmények, pártok és civil szervezetqek.