A mosolygó immonológus - interjú dr. Varga Tündével
Betegek mondták, hogy a fehérvári kórházban dolgozik egy orvos, aki már a mosolyával képes gyógyítani. Dr. Varga Tünde a Fejér Megyei Szent György Kórház reumatológusa és immunológusa kezdetekben a gasztroenterológia felé kacsintgatott.
2011.12.06. 08:58 |
Betegek mondták, hogy a fehérvári kórházban dolgozik egy orvos, aki már a mosolyával képes gyógyítani. Dr. Varga Tünde a Fejér Megyei Szent György Kórház reumatológusa és immunológusa kezdetekben a gasztroenterológia felé kacsintgatott.
Hogy, hogy az országban van? Lehetne máshol is...
Én Erdélyből származom, Szatmárnémetiben születtem, de voltam már Olaszországban is. Amikor megszereztük férjemmel együtt az orvosi diplomát Marosvásárhelyen, akkor még nem volt Románia az Európai Unió tagja, ezért Olaszországban két évig csak ösztöndíjjal dolgozhattunk volna.
Aztán hogy jutottak Taljánországból Fehérvárra?
Férjemnek egy transzplantációs kongresszuson olasz professzorok megígérték, hogy összehoznak minket magyar vezetőorvosokkal, így ismerkedtünk meg Csingár Antal igazgató-főorvossal.
Nem furcsa, hogy Olaszországban adnak olaszok segítséget, hogy Erdélyből idejöhessenek dolgozni?
Ördögi kör volt. addig nem dolgozhattunk orvosként, amíg nem honosítottuk a diplománkat, ám a honosításhoz itt kellett volna dolgozni. Csingár doktor úgy segített, hogy félévig segédápolóként vett fel bennünket, de orvosként ténykedhettünk.
Ön jelenleg reumatológus és immunológus. A reumatológus – az én naiv képzetem szerint – az öregek porcaival, csontjaival foglalkozik.
Én először belgyógyászaton kezdtem, mert a vágyam az volt, hogy gasztroenterológus leszek. Három év után azonban a gasztroenterológia immunológiai része ragadott meg, és inkább efelé orientálódtam. Ma is inkább az immunológia foglalkoztat, és a belgyógyászaton belül a reumatológia.
Reumatológia és belgyógyászat...?
Igen. Akkor már kikristályosodott a reumatológia immunológia része is. A reumatáknak két területtel kell foglalkoznia: az egyik a több szervet érintő autoimmun betegségek, ahol a kisízületi panaszok csak tünetek, de belszervi eredete van. A másik a rehabilitáció, ahol a kopott ízületek miatt a beteget élete végéig gondozni kell.
Egyre többet foglalkozom sokízületi gyulladásos (rheumatoid arthritis), valamint a gerincgyulladásos (SPA) és a pikkelysömör okozta ízületi gyulladásos betegek biológiai terápiás kezelésével. 2008 óta vagyunk jogosultak erre a terápiára, s jelenleg kétszáz betegünk van, köztük fiatalok, gyermekek is, egészen az időskorúakig. A biológiai terápia ismerete előtt ezek a betegek nagyrészt rokkantakká váltak, de ezzel a kezeléssel nagyon szépen kezelhetők, jó részüknél észre sem venni, hogy betegek.
A jelzések szerint ön már a mosolyával is képes gyógyítani.
Az orvosokat olyan terhelés éri munkája során, amit fel kell tudni dolgozni. Az immunbetegségek nagy többségét pszichés traumák előzik meg, ezzel tisztában vagyok, ezért mindig a vigasz, a remény birtokosaként kell a beteghez fordulni. Az immunológia miatt bejártam a fél világot, a családomtól is sokat voltam távol – de jó látni ma már azt, hogy az az immunbeteg, akinek 15 évvel ezelőtt kevés esélye volt, ma legalább tíz évvel megnövelheti az életét.