Pilvax Kávéház, Nemzeti dal, Táncsics kiszabadítása – a márciusi 15-i pesti forradalom eseményei szinte minden óvodai, iskolai és városi megemlékezésen elhangzanak. Azonban arról jóval kevesebb szó esik, hogy a forradalom lángja néhány héttel korábban Párizsból indult – és Fehérvárra is átterjedt.
„Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”
Hogy tisztán lássunk, érdemes az előzményeket alaposan megvizsgálnunk. Hermann Róbert történész a Vörösmarty Rádiónak elmondta, hogy március idusával kapcsolatban a korabeli nemzetközi viszonyokat nem szabad figyelmen kívül hagyni: „1846-47-ben volt Európában egy nagyon komoly gazdasági válság, mely az egész kontinenst megrázta. Voltak olyan területek, ahol éhínség pusztított, máshol tömegesen bocsátották el a munkásokat. Minden adott volt ahhoz, hogy a néptömegek elégedetlenek legyenek. 1848 januárjában a szicíliai Palermóban, aztán Nápolyban lázadtak fel. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, de 1848. február 22-e és 24-e között Párizsban is kirobbant a forradalom. A franciák elűzték a polgárkirályt, Lajos Fülöpöt, és kikiáltották a köztársaságot. A forradalom lángja néhány hét alatt végigszaladt a kontinensen: Bécsben, Pesten, Münchenben, Milánóban és Berlinben is kitört a felkelés.” A történész kiemelte, hogy itthon 1847 novembere óta ülésezett a rendi országgyűlés. A liberális reformellenzék az alsótáblán többségben volt. A felsőtáblán is kialakult egy viszonylag fajsúlyos ellenzéki csoportosulás Batthyány Lajos és Teleki László vezetésével. „A liberális ellenzéknek volt egy komoly programja, az 1847 júniusában elfogadott ellenzéki nyilatkozat, amit gyakorlatilag polgárosodási útmutatóként tartottak számon. A követelései között szerepelt többek között az örökváltság, a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a sajtószabadság. Csírájában tartalmazta a független kormányzatot is, de nem abban a formában, ahogy a későbbiekben megvalósult.”
Aláírásgyűjtés helyett forradalom
Hermann Róbert hozzátette: 1848. március 13-án kitört a bécsi forradalom, amihez a magyaroknak is volt némi köze. A Kossuth-féle március 3-i felirati javaslatban szerepelt, hogy a birodalom többi népe hozzánk hasonlóan kapjon alkotmányt. A császárvárosban ez olyan visszhangot váltott ki, ami végül felkeléshez vezetett. Március 14-én a pozsonyi országgyűlés elfogadta a felirati javaslatot, melynek fő célja a független, felelős kormányzat megalakítása volt.
Pest úgy jött képbe, hogy a Kossuth-féle felirati javaslatot meg akarták támogatni egy országos aláírásgyűjtő akcióval. Az ellenzéki kör vezetői illetve a márciusi ifjak úgy gondolták, hogy ezt a kezdeményezést a fővárosban kell elkezdeni. Nagyon jó időpontnak látszott március 19-e, a József-napi vásár, amikor tömegével érkeznek az emberek vidékről. Azonban amikor 14-én este megérkezett a bécsi forradalom híre, Petőfiék arra a következtetésre jutottak, hogy aláírásgyűjtés helyett a követeléseiket – melyek nagyjából követik a felirati javaslat fő elemeit – leegyszerűsítve, pontokba szedve sokszorosítják, és tettlegesen is felszabadítják a sajtót. Nem törődtek az ellenzéki pártok vezetőivel, saját kezükbe vették az irányítást.
„Március 15-e kapcsán mindig csak Pestet szoktuk emlegetni, pedig ugyanolyan fontos helyszín Pozsony és Bécs. A három városban lévő magyar politikusok pedig nemcsak 15-én, hanem a következő napokban is együttműködtek, ezért lett sikeres a magyar forradalom.”
Hálaadó szentmise és díszfények
A budapesti hírek nagyon gyorsan elértek Fehérvárra: „...március 16-án elhagytuk Pestet ... Egyenesen a Fekete Sas Kávéházba siettünk, mert ez volt a fiatalság gyűldéje. Itt döntöttük az ország sorsát egy véleménnyel, mert jaj lett volna annak, aki ellenkező, pláne konzervatív véleményt mert volna nyilvánítani. A hír megelőzött bennünket, de mégsem tudtak annyit, mint mi beszéltünk...” – olvasható Boross Mihály ügyvéd, újságíró, későbbi Fejér megyei másodalispán Élményeim 1848-1861 című könyvében.
Boross március 14-én a fővárosban tartózkodott. A Székesfehérvári Első Magyar Költsönös Életbiztosító Intézet egyik képviselőjeként az Első Hazai Takarékpénztár közgyűlésén tanácskozott. Egy nappal később részt vett a pesti forradalomban, majd utána a fehérvári eseményeknek is az egyik központi alakjává vált. Ő és barátja, Hamvassy Imre hozták magukkal a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, amit fel is olvastak az egyre növekvő, radikális hallgatóságnak. Demeter Zsófia történész A derék város – Székesfehérvár anno 3. című könyvében úgy fogalmazott, hogy a tömeg ezután a Városház térre vonult, ahol a szónokok finoman szólva is gyújtó hangulatú beszédekkel tüzelték az összesereglett népet. A városi tisztségviselők közben megérkeztek és a rendkívüli eseményekre való tekintettel úgy döntöttek, hogy a másnapi közgyűlést nem a nagyteremben, hanem a városháza udvarán tartják meg, és bárki részt vehet rajta. A rend fenntartása érdekében viszont rögtön elkezdték szervezni a nemzetőrséget. Közben a Pelikán Fogadó színháztermében is a haza sorsával foglalkoztak. Haáder Pál főbíró követjelentését itt tárgyalták meg az aznapi tanácsülésen megválasztott küldöttség tagjai.
A forradalom március 16-a után is folytatódott. A fehérváriak a március 20-i népgyűlésen a Batthyány-kormány kinevezéséről, a március 25-én tartott népgyűlésen a közteherviselésről, a papi tized és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szereztek tudomást. Március 26-án pedig a békés polgári átalakulásért ünnepélyes hálaadó istentiszteletet tartottak a székesegyházban, sőt este az egész várost kivilágították. Demeter Zsófia történész szerint ekkorra megteremtődtek a törvényi feltételek a törvényhozási és igazgatási rendszer átalakítására. A népképviseleti elv alapján történő választásokra ezután kerülhetett sor.
„Elmentem a pintzébe borért”
Fehérvárra a tizenkét pontot Boross Mihály és Hamvassy Imre hozta. A Szent István Király Múzeumban őriznek belőle néhány példányt. Az egyik meglehetősen viharvert: gyűrött és vízfoltos. A tizenkettedik pont csak azt az egy szót tartalmazza, hogy unió. Viszont a sajtószabadság és a cenzúra eltörlését követelő első passzus fölött egy jóval hétköznapibb üzenet áll: „Elmentem a pintzébe borért.”
