A rutin és az ifjonci hév diadala - Ötödik helyen zárt a MÁV Előre NB1-es röplabda csapata

 Kaposvárra került idén a női röplabdázók NB1-es bajnoki serlege, azonban a MÁV Előre sem szégyenkezhet: Fésüs Irén amatőr együttese az ötödik helyen végzett a honi mezőny második vonalában. A fehérváriak mostoha körülmények között kezdték az idei bajnokságot – szinte új csapatot kellett építeniük – és a furcsa pontszámolási rendszer sem segítette a Mávos röpiseket. Fellegváriék csupán egyetlen szettel maradtak le a legjobb négy csapat küzdelemsorozatáról, így a MÁV Előre kénytelen volt az alsóházi rájátszásban brillírozni, ahol magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt begyűjtve ezzel az ötödik helyet.

2006.05.16. 17:13 |

 Kaposvárra került idén a női röplabdázók NB1-es bajnoki serlege, azonban a MÁV Előre sem szégyenkezhet: Fésüs Irén amatőr együttese az ötödik helyen végzett a honi mezőny második vonalában. A fehérváriak mostoha körülmények között kezdték az idei bajnokságot – szinte új csapatot kellett építeniük – és a furcsa pontszámolási rendszer sem segítette a Mávos röpiseket. Fellegváriék csupán egyetlen szettel maradtak le a legjobb négy csapat küzdelemsorozatáról, így a MÁV Előre kénytelen volt az alsóházi rájátszásban brillírozni, ahol magabiztosan utasította maga mögé a mezőnyt begyűjtve ezzel az ötödik helyet.
 
 - Nehéz körülmények között és szűkös játékosállománnyal vágtunk neki a bajnokságnak ősszel,  tehát akkor kiegyeztem volna az ötödik hellyel. – kezdi értékelését Fésüs Irén, a MÁV Előre játékos-edzője. -  Sok játékos távozott tőlünk, és fiatal játékosokkal kellett feltöltenem a keretet. Olyan fiatal lányokat sikerült a csapatba építeni, akikre még sokáig számíthatunk. A két Kötél-lány távozása érzékenyen érintett bennünket, hiszen ők válogatott szintű játékosok, akiket Gombai Melinda követett Gödöllőre. Nagyon gyorsan kellett pótolni a három röplabdást, és helyükre Budapestről igazoltunk, de az új lányok csak részben nyerték el a tetszésemet. Mellettük saját nevelésű, 14-15 éves játékosokat játszattam. Ez be is vált. Kis-Juhász Katalin, Bauer Diána és Pál Adrienn szálltak be a felnőtt keretbe. Nem volt könnyű feladatuk, mégis bátran, határozottan játszottak. Nem adtuk fel, és bebizonyítottuk, hogy az utánpótlásunk „nem olyan rossz”, mint ahogy egyesek gondolják. Az ötödik hellyel elégedett vagyok és nagyon köszönöm a lányok hozzáállását.

 - Könnyebb úgy csapatot kovácsolni, hogy nem csupán edzőként irányítasz, hanem játékosként is jelen vagy a pályán?

 - Mindenképpen könnyebb, de talán inkább azért, mert én ebben nőttem fel. Egyébként mostanában már nagyon keveset vagyok pályán, remekül helyettesítenek a lányok. Más a hangulat, más az érzés, amikor együtt húzzuk az igát, előfordul, hogy rám is szólnak néha: „Irénke néni, még egy kör hátra van!”
 Az alapszakasz végére állt össze a csapatunk, és ennek köszönhető, hogy magasan nyertük az alsóházi rájátszást és végeztünk az ötödik helyen. Sajnos nem erősödött idén a színvonal, de fontos, hogy minden csapatban újra megjelentek a fiatal játékosok.

 Fésüs Irén nem csupán a tiszteletre méltó rutin és a fiatal lendület egészséges vegyítéséhez ért, de a gyerekekkel is kiválóan bánik. Ennek köszönhető, hogy a Vörösmarty Mihály Általános Iskola növendékei rendre maguk mögé utasítják az ország legjobb utánpótlás-együtteseit, sőt, a korosztályos válogatottnál is felmerült az elszánt edzőnő neve.

 - Ebben az évben bajnokok lettünk a minis lányainkkal. Olyan egyesületeket utasítottunk magunk mögé, mint például a Vasas, a Gödöllő, a BSE, vagy a Kaposvár. Sportszerű, labdabiztos játékot produkálnak a gyerekek.
Reméljük hamarosan egyre több fiatalt tudunk a felnőtt csapatban játszatni, akikkel ismét a felsőházat pályázhatjuk meg. Én csak az elvégzett munkában hiszek, ennek van eredménye. Jó hozzáállással, és rengeteg edzéssel egy ütőképes együttest tudunk kialakítani.