E hét végén mutatják be Szabó Magda Az a szép fényes nap című darabját a Vörösmarty Színházban. Ott jártunk a premier előtt, hogy tanúi legyünk annak a napnak, mely ezeréves történelmünk döntő mozzanatának dilemmáit mutatja be.
Tudjuk, hogy István király hogyan képzelte az ország építését, tudjuk, milyen irányba akart haladni, és így ezer év után talán már azt is, hogy az akkor lerakott alapok milyen eredményeket hoztak.
Mégis, mintha még mindig ott motoszkálna a dilemma, az az állandó identitáskeresés, mely abban a döntésben gyökerezik, amit Géza fejedelem hozott, amikor fiát, Vajkot megkereszteltette.
Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámája olyan, mintha a kanonizált történelemkönyv egy kitépett oldala lenne.
Fikció, mégis igaz. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a több évszázados ősi magyar kultúrából egy generáció alatt keresztény európai államot kovácsolni nem fáklyásmenet: vérrel, áldozattal, meghasonlással jár. Fel lehet-e váltani az „Az a szép fényes nap” kezdetű ősi népdal életigenlését a bűnbánat kultúrájával? Szabó Magda szerint ezt Géza sem gondolta komolyan, vagy legalábbis nem ez volt a hosszú távú célja. Aktuálpolitikai döntés volt, és uralkodói „hadicselnek” indult a keresztény Magyarország terve. Géza azonban nem számolt azzal, hogy a kereszténnyé vált Vajk István néven valódi keresztény hittel és akarattal visszafordíthatatlan mederbe tereli a Kárpát-medencében élők útját.
Az a szép fényes nap - Bagó Bertalan rendezővel beszélgettünk
(szöveg: Vakler Lajos)
A színház egyik feladata, hogy hiteles maradjon. Erre jó példa Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámája, melynek január huszonötödikén lesz a premierje a Vörösmarty Színházban Bagó Bertalan rendezésében.
A dráma 1975-ben az Órák és farkasok című kötetben jelent meg, majd egy esztendőre rá a Nemzeti Színházban, Marton Endre rendezésében mutatták be. Sinkovits Imre, Kállai Ferenc és Kálmán György volt a három főszereplő, Géza, Gyula és Vajk..
Ez a darab egy nap története, igazából nem nagyon tudjuk pontosan, hiszen nem maradtak fenn írásbeli emlékek arról, hogy mi történt pontosan, és azt sem tudjuk, hogy ez pontosan mikor történt. Amit Szabó Magda írt, kvázi fikció, de van valóságos alapja.
Igen, az utolsó mondatai: „Pihenj csak egyedül. Jó éjszakát. Imádkozz István.” Kell ezt a történetet maivá tenni?
Nem akarok direkt aktualizálni, de nem akarom egy az egyben abban a korban látni ezt a darabot. Egy olyan világot szerkesztettem meg, ami nagyon hasonlít arra a korra, de a mában. Részleteiben pedig olyan, mintha egy katedrálist építenénk, ami még nincs kész, csak a falai állnak és az alapja, és most készül hozzá a felépítmény. A történetet azért vettem elő, mert amióta itt vagyunk, ezer éve, mindig kérdés volt, hogy nyugathoz vagy kelethez tartozunk. Nyugatnak vagyunk a védőbástyája, vagy keletnek vagyunk az előretolt helyőrsége?
Ez Géza dilemmája..
Pontosan. Ez a darab egy fikció, amit Géza elmond Szabó Magda által. Arról szól, hogy Géza Vajkot arra inspirálja, hogy látszatra viselkedjen úgy, mint egy keresztény uralkodó, majd mikor két-három generáció után megerősödik az ország, utána újból menjen neki a nyugatnak és kényszerítse térdre. István pedig azt mondja, hogy nem ezt akarja, hanem fel akarja építeni a hazát.
Tekintve, hogy egy nagyon komoly történeti pillanatot ábrázol Szabó Magda, nyilván gondoskodó szeretettel és hozzáállással kell tekinteni erre a darabra. Hogyan lehet ezt továbbadni?
Szabó Magda bármennyire hitelesen próbálja levezetni ezt a történetet, nyelvezetében rendkívül modern. Annyira mai a nyelvhasználata, mintha egy mostani beszélgetést hallanánk. A szereplők, a számunkra a historikus múltban történő események mintha ma játszódnának. Nyelvezete olyan, mintha most bekapcsolnánk a televíziót és egy politikai műsort hallgatnánk. Egy az egyben le lehetne adni. Szabó Magda olyan nyelvet használ, amit a mai generációk is tökéletesen értenek, általában az aktuálpolitikáról szóló mondatok nagyon maiak.
Miként találtál ehhez csapatot magadnak?
Ezt a darabot még diákként láttam Sinkovits Imrével, és nagyon megtetszett. Nem tudtam, hogy rendező leszek, hiszen még általános iskolás voltam, de benne maradt a lelkemben. Gyakran átfutott az agyamon, hogy meg kéne rendezni, és a székesfehérvári társulat megadja a lehetőséget arra, hogy remekül ki tudjam osztani a szerepeket. Ez a darab erre a társulatra van kitalálva. Van egy remek színészi csapatom Gáspár Sándorral az élen. Ez a darab egyébként kiváltképpen izgalmas a mai világban: az örök dilemma, hogy merre induljunk el. Mivel a darab olyan, mintha ma beszélnének, ettől a távolság eltűnik. Ez Szabó Magdának köszönhető, én egy kicsit erre rásegítek a szcenáriumával és a gondolatisággal.
Milyen volt a próbafolyamat?
Most fordultunk be a célegyenesbe, pirul a kenyér a sütőben. Az olvasópróbán, akik kevésbé ismerték ezt a darabot, meglepődtek, hogy mennyire modern, mennyire mai. Ami nagyon érdekes, hogy Szabó Magdának van egy furcsa humora és nyelvezete. Ezt főleg Géza szemében vehetjük észre, aki olyan ironikusan tudja elmondani a gondolatait és úgy szövi a cselekményt, hogy az egyik pillanatban nevetünk, a másikban sírunk. Ez a fajta világ közel áll hozzám.
Mire kell ügyelni egy ilyen darab megrendezésekor, és mire kell ügyelniük a színészeknek?
Nem lehet patetikus, mert a színház nem múzeum. A múzeumba elmegyünk, megnézzük a régi tárgyakat, a színháznak viszont élőnek, naprakésznek kell lennie, mai gondolatisággal, mai idegrendszerrel kell játszani. Tehát ne legyen fennköltsége, mert az általában unalomba fullad. Azok az emberek, akiket mi ábrázolunk, ugyanolyanok, mint mi, csak más ruhában járnak. Arra kell nagyon figyelni, hogy a színészi játék, a színészvezetés és maga a szcenárium olyan legyen, hogy közelebb kerüljön hozzánk, és ne úgy tűnjék, hogy leöntötték az egészet egy patetikus generálszósszal. Hogy úgy játsszuk, mintha ma lenne, mintha ma történne. Hogyha át tudjuk élni, arra eszmélünk, hogy a mai napig minden így van.
Erre felkészültek a színészek?
Ez nemcsak ebben az előadásban tükröződik majd, hanem az egész színház szemléletében. A mi színházunk ilyen szemléletű, és nemcsak ebben az előadásban látjuk. Minden jó színháznak van egy stílusa, van egy olyan megközelítési módja, mely az előadásainak minden elemében tetten érhető. Nyilván más stílusban rendezünk, ugyanakkor van egy alapstílusa színháznak, egy felfogása, egy megközelítési módja. Nem volt nehéz a színészeknél elérni ezt, és a nézők, akik több éve járnak az előadásainkra, fogékonyak a kettősségre, hogy modern a játék, de nem idegesítően. Nagyon szeretném, hogy az Az a szép fényes nap is ilyen legyen!
