A Vörösmarty Színház előadásával nyerte el a díjat az év díszlettervezője

Az év díszlettervezője az idén Cziegler Balázs lett, aki a szakmai szavazás alapján a Vörösmarty Színház Bulgakov: Mester és Margarita című előadásához tervezett díszletével nyerte el a díjat. A díjátadót hétvégén tartották az elmúlt két színházi évad legjobb jelmezeit, díszleteit bemutató kiállítás megnyitóján, a 14. Pécsi Országos Színházi Találkozón.
2014.06.09. 11:01 |
Az év díszlettervezője az idén Cziegler Balázs lett, aki a szakmai szavazás alapján a Vörösmarty Színház Bulgakov: Mester és Margarita című előadásához tervezett díszletével nyerte el a díjat. A díjátadót hétvégén tartották az elmúlt két színházi évad legjobb jelmezeit, díszleteit bemutató kiállítás megnyitóján, a 14. Pécsi Országos Színházi Találkozón.
A Mester és Margarita című előadáshoz tervezett díszletével Cziegler Balázs nyerte az év díszlettervezője díjat a 14. Pécsi Országos Színházi Találkozón. A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága az idén szervezte meg ötödik alkalommal a Látványtér elnevezésű tárlatot Pécsen. A kiállításon az elmúlt két színházi évad előadásaihoz készült látvány- és jelmeztervek, makettek láthatók, ezt jelmezek, előadásfotók, installációk egészítik ki. A szakmai szavazás alapján Cziegler Balázs a Vörösmarty Színház A Mester és Margarita című előadásához tervezett díszletével nyerte el a díjat. 
Cziegler Balázs így nyilatkozott A Mester és Margarita díszletéről: „Olyan tereket próbáltunk meg kialakítani A Mester és Margarita díszletében, amelyek egyszerre realisták és költőiek. A tér (csakúgy, mint a jelmez) összesűríti a darabot, magán viseli a regény jellemzőit. A Mester és Margaritát minimálszínházi körülmények között, azaz üres színpaddal is el lehet játszani, de a rendezővel és a jelmeztervezővel együtt úgy gondoltuk, szükség van bizonyosfajta látványosságra, szürreális képek megjelenítésére. A díszlet kicsit underground jellegű: olyan, mintha egy valaha patinás épület lepusztult volna, és ebben a fura atmoszférájú térben történnek a fura események. Egyszerre lehet lakás, étterem, színház vagy a Sátán báljának helyszíne. A reális tér egyben elvont is. A néző nem csak egy hatalmas tér (például egy hotel) belsejét látja: a díszlet kidolgozottsága, színei, struktúrája plusz képzettársításokra is lehetőséget teremt. Van negyven ajtó, több szint, használjuk a forgószínpadot, a kettős őrlőhatás is érdekes tereket tud kialakítani. A nézők fantáziájára bízzuk a díszlet szimbólumainak megfejtését.”