Ismerjük Reményik Sándor Béke című verséből, hogy a „béke itt kezdődik bent…” Ez a bennünk kezdődő béke, azonban nem magától teremtődik meg. S lehet Istentől való, mégis, mi magunk vagyunk azok, akik az isteni akaratot és segítséget a saját magunk békéjévé alakítjuk. Ha úgy akarunk élni…
Ennek a lelkünkben békét teremtő folyamatnak Advent időszaka a leginkább hivatott, isteni jóváhagyással fölhatalmazott ideje.
Az egyén békéje azonban – azt hiszem – akkor lehet teljes, ha szándéka és megvalósított akarata egy magasabb, magasztosabb célt is szolgál. Mondjuk a család, a város, a nemzet közösségének célját és ügyét.
Ezzel a békével rendelkező ember, biztosan érzékeli és értékeli, hogy mindezt a körülölelő világ teszi számára elérhetővé, tarthatóvá. Az a világ, amelyikben nincs polgárháborús állapot, s amelyikben van esély a nemes, jövőt biztosító akarat megteremtésére. Önnönmagában vetett hitének megújulására.
De jó is lenne, ha Advent a tisztánlátással, a gyűlöletmentes józanságot, békét, harmóniát tudna hozni azok számára is, akiknek a zsigeri gyűlölet határozza meg gondolkodását és ebből eredő tetteit! Akik a jövőtlenség és felfordulás veszélyét sem képesek látni, még ha éppen saját gyermekeik jövője kárára is.
Adj nekik, Uram, Adventben tisztánlátást! Hogy megértsék: nem a ma élők jelene a tét. Hanem a jövő, a ránk váró és rajtunk múló sors. A becsukott szemek és a vicsorgás rulett asztalra kényszerítik, ismeretlen szerencsejátékosok prédájává áldozzák fel az ártatlanokat és a békés szívűeket – akikért nagy a felelősségünk.
Az adventi imádságos és reményteli időszak talán arra is lehetőséget teremt, hogy mindenki, aki nyitott szemmel jár az országban és hisz a most járt út helyességében, szóval, tettel és példaadással meggyőzhet „ködben” járókat.
Két idézettel szeretném befejezni mondandómat. Joachim Meisner bíboros mondta 2009-ben.: „Európának nagy szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni.”
Tanpai Rinpoce a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája: „Önök magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális magújhodása az önök országából fog elindulni.” Ezek a gondolatok erősítsenek minket az adventi időszakban, majd az azt követő önuralmat és bölcsességet kívánó hónapokban.
Bobory Zoltán, Jósika Miklós-díjas költő, a Vörösmarty Társaság elnöke
