Az ünnepi megemlékező műsor előtt a Bazilika 56-os emlékkeresztjénél néma megemlékezés és koszorúzás volt,
majd az 1956-ban is sokat látott Vároház téren Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András mondott ünnepi beszédet, melyben a 66 évvel ezelőtti fehérvári események felelevenítése mellett arról is beszélt, hogy „szemben az 1956-ban itt álló fehérváriakkal, mi szabadok vagyunk, ma szabadon ünnepelhetünk, akár szabadon kiállhatunk nekünk fontos értékekért, majd szabadon hazamehetünk otthonainkba a családunkhoz.”
Néma koszorúzás Székesfehérváron az 56-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján
Közös koszorút helyezett el Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Cser-Palkovics András polgármester, dr. Simon László főispán., valamint dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke.
Szép hagyományunkká vált már az elmúlt években, hogy március 15-én, valamint október 23-án is főként székesfehérvári fiatalok színjátékán keresztül elevenednek meg forradalmaink eseményei - kezdte ünnepi beszédét Cser-Palkovics András. „Történelmileg is hiteles ez a törekvésünk, hiszen az egykori forradalmi események mozgatói 1848-ban és 1956-ban is a fiatalok voltak. Városunkban is. A forradalom székesfehérvári eseményei kezdőpontjának a középiskolások október 23-án, kedd délután a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Technikumban tartott diákgyűlését tekinthetjük. A székesfehérvári gyűlésen a középiskolás diákok az őket érintő kérdésekről tárgyaltak, főként a Demokratikus Ifjúsági Szövetség működését kritizálták. Követeléseiket pontokba foglalták, egyúttal elhatározták új diákszövetség alakítását. Követeléseiket a Fejér Megyei Néplapban kívánták megjelentetni, ezért este hét óra körül öt fős küldöttséget menesztettek a megyei pártbizottságra, hogy a lapban történő közléshez a szükséges engedélyt kieszközöljék. A megyei pártbizottság titkára, Sebes Imre megtagadta az engedély kiadását. Időközben felvonulást szerveztek – talán éppen ezért is - a pártbizottság épülete elé.” – emlékeztetett a fehérvári történésekre a város polgármestere.
Ekkorra már mintegy 800-900 főre duzzadt a tüntető tömeg a Városi Kultúrház színháztermében, a mai Szent István Teremben, a tiltakozó nagygyűlésen. A gyűlést követően a résztvevők a Székesfehérvári Nyomda épületéhez mentek és ott követelték a kora délutáni órákban megszövegezett 12 pont kinyomtatását, de itt sem sikerült a nyilatkozat kinyomtatását elérniük. A középiskolás diákok 5 pontos felhívása ennek ellenére október 24-én megjelent a Fejér Megyei Néplapban és a felhívást a későbbiek során külön röplapon is terjesztették.
Cser-Palkovics András hangsúlyozta, hogy „emlékezzünk tisztelettel azokra, akik személyes kockázatot is vállalva léptek fel 1956 október 23-án és az azt követő napokban, akár Budapesten, akár Székesfehérváron, akár Fejér megye településein, akár az ország bármely településén. Életüket, személyes és családjuk szabadságát kockáztatták, sok esetben áldozták a szabadságért, függetlenségért. És hacsak néhány napra is, de győztek. És ez a néhány nap, a győzelmük, a törekvéseik, a kitartásuk is kellett ahhoz, hogy mi elnyerhessük a nemzeti és az egyéni szabadságunkat. Értük is felelősséggel tartozunk tehát, hogyan élünk vele és minden körülmény, nyomás ellenére is megőrizzük azt. Értük is kötelezettséggel és felelősséggel tartozunk, hogy képesek legyünk együtt ünnepelni egy nemzeti ünnepen. Ez szól azoknak is akik itt vannak és szól azoknak is, akik ma valamilyen oknál fogva ide politikusként nem jöttek el”
Székesfehérvár polgármestere arról is beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc bizonyítéka annak, hogy a magyar egy szabadságszerető, nemzeti önrendelkezését véráldozat árán is kivívni kész nép. Sajnos egyben bizonyítéka azonban annak is, hogy amikor igazán fontos volt, akkor Magyarország nem számíthatott a nálunk szerencsésebb történelmű és szabadságban élők belátására, beavatkozására, segítségére. „Újságírók, világsztárok és korabeli véleményvezérek persze felkarolták a maguk eszközeivel a magyar forradalom ügyét, azonban, visszatekintve egyértelmű: senki nem kockáztatott meg egy nyílt konfliktust értünk, magyarokért. A reálpolitika kegyetlen, az érdekek pedig rideg tények. A történelem erre is megtanít bennünket. Saját bőrünkön is.”
Mint kiemelte az ukrajnai háború árnyékban 1956 több, mint történelmi emlék. Mementó és figyelmeztető jel arra, hogy a szabadságot, a nemzeti függetlenséget nem adják ingyen és nem jár automatikusan. „Azért a 21. században is meg kell küzdenünk, azt óvnunk kell és ebben elsősorban magunkra számíthatunk. És mondjuk ki, a mostani helyzetben is van nemzeti érdekünk, ami meggyőződésem szerint az európai érdek is, ez pedig a mihamarabbi tűzszünet elérése lenne, majd a mielőbbi béketárgyalások megkezdése.”
Nehéz időszakot élünk át – mondta Cser-Palkovics András. „Egy világjárvány után, egy energiaválság, társadalmi, szociális és gazdasági nehézségek közepette, egy nehéz tél előtt állunk most itt gyönyörű belvárosunk sokakat, 1956-ban is sokat látott terén. Ez a tér is felhívja a figyelmünket arra, hogy ez az ezeréves város sokat megélt már, sok megpróbáltatás után is itt vagyunk azonban, magyarul beszélünk és ahogy elődeink, úgy mi is összefogással, akarattal, ésszel és szívvel túl fogjuk élni a mostani nehézséget is. Ne feledjük most ezen a téren, hogy szemben az 1956-ban itt álló fehérváriakkal, mi szabadok vagyunk, ma szabadon ünnepelhetünk, akár szabadon kiállhatunk nekünk fontos értékekért, majd szabadon hazamehetünk otthonainkba a családunkhoz. Ebből is lehet, sőt elődeink iránti tiszteletből kell is erőt merítenünk.”
A magyar nép 1956-ban azt nyilvánította ki, hogy szabad szeretne lenni, hogy nemzeti önrendelkezést szeretne, függetlenül a nagyok játékaitól. A város polgármestere a székesfehérvári nemzeti bizottság titkárát, Dosztál Bélát idézte, miszerint „Az ország függetlenségének helyreállítása – ez az egyetlen, amit követelnünk kell. Ebben minden benne van. Benne van a személyes szabadság, a politikai szabadság, az emberi jogok.”
Erről szólt tehát 1956 valójában – hangsúlyozta Cser Palkovics András. „A szívekben a szabadság, a fejekben a nemzeti önrendelkezés kívánalmáról. Meggyőződésem, hogy a földrajz, a történelem összefüggései miatt erről szól a jelenünk is, ahogyan erről szólt a XX. század előtt is, ez a magyar történelem örök sorvezetője.”
A mi és a XXI. századi generációnak a tiszte, hogy minden rendelkezésére álló békés eszközzel kivívja és megtartsa Magyarország nemzeti önrendelkezését – mondta Fehérvár polgármestere.
Ebben szerepe van a kormánynak, államnak, önkormányzatnak, felelős ellenzéknek, kis közösségeknek és az egyénnek is, ahogyan az 1956-os forradalomban is szerepe volt a magyar nemzet minden szintjének és alkotóelemének. 1956 tehát nem csak az örökségünk, hanem egy évszázados, évezredes erkölcsi tisztességnek a megtestesülése, melyet ugyan más világban, más korban és más eszközökkel, de nekünk is büszkén tovább kell képviselnünk. Ez a hazánk, ez a városunk túlélésének záloga!
Székesfehérvár polgármesterének ünnepi beszédét követően láthattuk Az Emlékező ünnepe című darabot, melynek rendezése előtt sok-sok órányi beszélgetést rögzített a telefonjára Matuz János, akit tucatnyi fehérvári tisztelt meg azzal, hogy megosztotta vele az 1956-os forradalommal kapcsolatos személyes emlékeit.
A 56-os fehérvári eseményeket jól ismerők is megannyi hiteles történelmi részletet láthattak a színpadon.
Az Emlékező ünnepe - 56-os megemlékezés Székesfehérváron
A darab szereplői voltak Törsök Márta, Magony Imre, Csutorás Emma és Schneider-Zaj Ákos, valamint Lórodi Luca, aki a tánc eszközeivel egészítette ki a színészek mondatait.
„A szabadság, ez a gyönyörű állapot, a maga teljességével mutatkozott meg előttünk. Valami különös, fényes, határok nélküli ragyogásban éltünk egybefolyva a pillanatok végtelen sorával. Nem kételkedtünk és nem féltünk, megtanultunk hinni. És amit megtanultunk az elkísért bennünket további életünk során, mint hűséges házőrzőnk. És a későbbi hányadtatásokban menedékünk lett.
Mert tudjuk és tudtuk mindig, ha csodát kell tenni akkor csodát fogunk tenni.” – zárta az előadást Mámi szerepében Törsök Márta.
