Uránia, Glória, Árpád, Köztársaság, Petőfi és Barátság – fehérvári mozik, melyek a város huszadik századi történelmének egy-egy időszakában fontos szerepet töltöttek be. A második világháború, a szocializmus és később a multiplex mozik elterjedése maradandó nyomot hagyott rajtuk.
Demeter Zsófia várostörténész elmondta, hogy Fehérvár és a mozi kapcsolata egy meglehetősen érdekes történettel vonult be az országos köztudatba: „Ma kissé furcsának tűnhet, hogy 1916-ban már az iskolák is a fehérvári javaslatra hivatkozva tiltották a fiataloknak, hogy egyedül járjanak moziba. Azonban tanári engedéllyel, szülői felügyelettel be lehetett ülni egy-egy filmre. Így biztosan csak olyan alkotásokat nézhettek meg, melyek nekik valók voltak.”
Mozi a medence felett és a templomban
A korai évek után a magyar mozik népszerűsége igazán az anyanyelvi filmek megjelenését követően, a harmincas években nőtt meg. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy ebben a korban öt mozi működött a városban. Közülük a legrégebbi nagy valószínűséggel a színház mögött, a mai Koch László utcában található Uránia mozi volt, mely a harmincas évek elejére meg is szűnt. A helyét négy másik, köztük az Árpád mozgószínház vette át.
„Az Árpád-fürdő akkoriban egy furcsa korszakát élte, mert megszűnt a gyógyfürdő jellege, és minden mással próbálkoztak. Többek között azzal, hogy a medence fölött mozit rendeztek be. Ez az időszak hamar elmúlt, amikor a negyvenes években megtervezték a fürdő gőzfűtését, és a város saját kezelésébe vette. Utána ismét fürdőként működött.” – tudtuk meg Demeter Zsófiától.
A Prohászka-emléktemplom kulturális szárnyában helyet kapó Glória mozi is ezt a korszakot fémjelezte. Eredetileg a templom két könyökre támaszkodott. A templomot a negyvennégyes szőnyegbombázás alatt súlyos találat érte: a kulturális „karja” megsemmisült, de a főépület is megsérült. A templomot a háború után újjáépítették, de a lebombázott „könyökét” sohasem állították helyre.
Kalauz az Azurexpressen
Az Alba mozi, amit mi Köztársaság moziként ismerünk, szintén ebben a korszakban kezdte meg a működését. Ez egy építészetileg érdekes alkotás, mely Hübner Tibor tervei alapján az akkoriban nagyon modernnek számító Bauhaus stílusban épült. Somogyvári Gyula író nyitotta meg az épületet, és először az Azurexpress című filmet vetítették, melynek egyes jeleneteit a fehérvári állomáson vették fel.
„Akkoriban egy forgatás miatt nem állt meg az élet, ugyanúgy menetrend szerint közlekedtek a vonatok. A vasutasok nem tudtak az egészről. Észrevették a kalauzruhába öltözött színészt, és feljelentették, hogy egy idegen jegyellenőrnek adja ki magát. A pert egy év múlva lezárták: hiába vette meg a stáb a jegyet, a rendes utasokat megtéveszthette az egyenruha.”
Demeter Zsófia elmondta azt is, hogy a Rex mozgó (későbbi Petőfi mozi) is a korszak nagy filmszínházai közé tartozott, amit a harmincas években Gábor Dénes mozivállalkozó átépíttetett. Engedéllyel lebontotta azt a házat, amelyben Petőfi Sándor színész korában lakott. Becsületesen átrakta az új, a kor igényeit kielégítő épületre az emléktáblát. A mozivállalkozó fia volt Gábor Miklós színész, aki diákkorát a városban töltötte.
A szocializmus ideje alatt a Köztársaságban és a Petőfi moziban lehetett filmeket nézni. Ugyanakkor hétvégente a kor szellemének megfelelően több művelődési házban, köztük a Fanta-villában is tartottak filmvetítéseket. A fehérvári mozik közül utoljára a Barátság mozit adták át 1986-ban.
Érdemes megjegyezni, hogy a rendszerváltás után néhány évvel az egykori, addigra már befedett Budai úti szeméttelep helyén autós mozit működtettek, de a vállalkozás hosszú távon nem volt rentábilis, ezért megszűnt.
A multiplexek kora
A multiplex mozik elterjedésével, köztük a Cinema City Alba átadásával a Köztársaság mozi és a Petőfi mozi bezárta kapuit. Csak a „legkisebb testvér”, a Barátság tudott talpon maradni, mely az elmúlt években jelentős átalakuláson ment keresztül.
Megszépült a nézőtér, klimatizálták a termet, megújult a kép- és hangtechnika. A mozit eredetileg a Fejér Megyei Művelődési Központ a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) keretein belül üzemeltette. Az évek során egyre nehezebb helyzetbe került a mozi. A bevételekből többek között a közüzemi számlákat kellett kifizetni, és nem jutott pénz arra, hogy kifizessék a filmforgalmazókat. Ennek következtében az SZGYF Fejér megyei igazgatója azzal a javaslattal fordult az önkormányzathoz, hogy a város vegye át a mozit, amit 2017. december 1-jén a közgyűlés el is fogadott. A Barátság mozi 2018. januárjától kezdve a Fehérvári Programszervező Kft.-hez került.
Juhász Zsófia, a cég ügyvezetője elmondta, hogy a döntés következtében megszűntek a pénzügyi problémák, mert a mozi pluszbevételeit vissza tudják forgatni: „Bevezettük a bankkártyás fizetési rendszert, és a küszöbén állunk az online jegyvásárlás bevezetésének. Eddig csak jegyet foglalni lehetett interneten. Többször is előfordult, hogy valaki lefoglalta a helyet, de az előadás előtt mégis úgy döntött, hogy nem jön. Mi pedig közben elvesztettünk két-három látogatót, vagy lehet, hogy többet is, akik azt látták a felületen, hogy nincs szabad hely.”
Az art besorolás kötelez
Az ügyvezető elmondta, hogy a Barátság mozi artmoziként működik, ennek megfelelően a repertoár negyven százalékának magyarnak vagy művész besorolásúnak kell lennie. A tavalyi év toplistájának második helyén a Testről és lélekről című magyar film zárt, míg a plaza top tízes listájára fel sem jutott. Ezzel párhuzamosan a közönségsikerek, mint tavaly a Mamma mia! vagy a Bohém rapszódia látogatói létszáma is szépen emelkedett.
„Teljesen más a közönség igénye ezzel a mozival, mint egy multiplex-szel szemben. Nálunk elérik a művészfilmeket, de itt jön az árukapcsolás: ha eljön valaki egy művészfilmre, akkor mindenféle marketingeszközzel felhívjuk a figyelmét a többire. És ha jól érezte magát, mert barátságos volt a légkör és kedvesek a kollégák, akkor máskor is bennünket választ.” – mondja Juhász Zsófia.
Korábban egy emberrel vetítettek, de a növekvő érdeklődés következtében a létszámot bővíteni kellett. Az egyik új „moziinformatikus” – ez a szakma ma már közelebb áll az informatikához, mint a gépészethez – hozta magával az érzékenyítő szemléletet. Ennek következtében magyar filmeket magyar felirattal vetítenek a jól látó, rosszul halló embereknek. Ezen kívül vannak külön tematikus estek, mint a Csajos est, vagy koncertfilmek, melyek ugyanebbe az irányvonalba illeszkednek.
„Az iskolai vetítések is rendkívül népszerűek. Vannak olyan tanárok, akik kifejezetten örülnek, hogy elhozhatják ide a gyerekeket. Például a víz világnapja közeledtével műsorra tűztük a Vad Balatont. Ezek a lehetőségek azért fontosak, mert ezeket az alkotásokat az iskolások maguktól nem néznék meg. Ilyenkor kell kézen fogni őket és elvinni a moziba! Ugyanis utólag kiderül, hogy annyira hatnak rájuk, hogy az előadás alatt még a telefonjukat sem veszik elő.” – magyarázza Juhász Zsófia.
Hagyomány és digitalizmus
A filmek kiválasztása is egy érdekes folyamat. A Barátság mozival kapcsolatban sokszor felmerül, hogy tűzzék műsorra ezt vagy azt a filmet. Azonban csak olyat lehet levetíteni, aminek van forgalmazója. A repertoárt úgy állítják össze, hogy először megnézik, hogy az IMDB-n vagy a port.hu-n milyen kritikát írtak a filmről. Ha tízből hét pont alattit, akkor nem foglalkoznak vele, ha fölötte, akkor igen. Aztán megnézik, mikor lesz a premier. Általában nem a bemutató után közvetlenül, hanem a második vagy harmadik héten kezdik el vetíteni, mert akkor már nem kell a vetítések számát garantálni. Egy egytermes, hatvanfős mozi ugyanis heti tíz-húsz vetítést nem tud vállalni.
Farkas Krisztián, a másik moziinformatikus elmondta, hogy ma már csak digitális gépeket használnak, melyek gyakorlatilag előre jelzik a hibákat. Az informatikusnak kis túlzással csak egy gombot kell lenyomni, és máris indul a film, amit előtte a forgalmazók szerveréről töltöttek le. Vetítés előtt lehet némi izgalom, ha az induláshoz szükséges, kulcsnak nevezett kód késve érkezik vagy tévedésből rosszat küldenek: „Mindig az időt kell figyelni, hogy a kulcs mettől meddig érvényes. Általában éjféltől éjfélig szól a jogosultság.”
Krisztián megmutatta azt is, hogy a digitális technika ellenére a gépteremben még látható a régi, analóg vetítő: „Eredetileg kettő volt belőlük, mert a filmek általában két tekercsen érkeztek. Amint lefutott az egyik, rögtön indulhatott a másik, így nem kellett szünetet tartani. Ma már csak akkor vesszük elő őket, ha valamilyen program keretében a látogatók megnézhetik a géptermet.”
Krisztián szerint nagyon jó érzés, amikor film végén a vendégek odamennek hozzá, és megköszönik élményt, vagy hogy nem volt olyan hangos vagy nyáron nem túl hűvösre volt állítva a légkondi.
