Az utolsó mentornapra került sor a döntő előtt a Szóval győzni vetélkedőn

A Szóval győzni bajnokság egyik hagyománya, hogy a döntősökről hivatalos fotók is készülnek – a fotózás jó bevezetője volt az utolsó mentornapnak, amely igazán fiatalosra sikeredett. Fiatalok jöttek fiatalokhoz – a múlt héthez hasonlóan most is a korábbi verseny döntősei – Csüri Fanni Noa, Rudniczai Rudolf és Tóth Kristóf – érkeztek a Moskovszky-terem „színpadára”. És ezt most akár szó szerint is vehetjük, elsőként ugyanis a Beugró című műsorból is ismert stop-trükk feladattal lepték meg a 2019-es bajnokság résztvevői az idei tizenkettes válogatottat.

A stop-trükk lényegében improvizációs gyakorlat, elindul egy alaphelyzetből, amelybe aztán egy ponton be lehet kapcsolódni kívülről. Kedden egy iskolai folyosóról indult a történet, amely aztán átváltott házastársi veszekedésbe, de láttunk riportert gyilkosságról tudósítani, utcai árust, aki valami nagyon különlegeset akart eladni, és idegeneket az uszodában ismerkedni – szóval igencsak messzire jutottak a diákok, akik láthatóan „lubickoltak” a feladatban, nagyokat nevetve figyelték az éppen aktuális produkciót.

Az improvizáció maradt témának a következő feladatban is, ebben kis videókat néztek végig a diákok, amelyekre aztán egy percben reagáltak, végül egyenként értékelték a produkciókat – a régiek és az újak is. Koncentrálj, légy összeszedett; ne húzd az időt, ha nincs mit mondanod, inkább hagyd abba egy frappáns mondattal; beszélj helyesen, tisztán, érthetően, ne hadar; a testbeszéded is üzen, arra is figyelj; nézz a közönségre – alaposan elemezték egymást a bajnokjelöltek, akik végül az öltözködésre vonatkozó tanácsokat is kaptak a korábbi döntősöktől. Legyenek önazonosak, de az alkalomhoz illő, nem kihívó, kényelmes ruhát viseljenek, a lányoknak visszafogott sminket, a fiúknak borotválkozást ajánlottak a megmérettetésen már túlesett egyetemista mentorok.

A délután második felében az önkormányzat kommunikációs munkatársa, Töll Konrád várta a bajnokjelölteket. Ezt is tessék szó szerint érteni: mindenkit kiküldött ugyanis a teremből, hogy aztán egyenként jöjjenek be „beszélgetni”. Az idézőjel nem véletlen, a diákok inkább vallatáson érezhették magukat: erős lámpafény világított a szemükbe, folyamatosan kattogott mellettük a fényképezőgép, a beszélgetőtárs, aki igencsak foghegyről szólt hozzájuk, még a nevüket sem jegyezte meg – no persze, nem véletlenül. „Bocsánatot kérek mindenkitől az előbbiekért, de a cél most az volt, hogy stresszeljelek benneteket, hogy ennél rosszabb már ne legyen” – mondta a mentor a középiskolásoknak, utalva a döntőre, ahol magabiztosságot, higgadtságot kell sugározni, amennyire csak lehet. „Ha kell, kérjetek segítséget a mikrofon beállításához, és igazítsátok meg a széket nyugodtan, ha nem érzitek kényelmesnek”– biztatta a diákokat.

Az érvelés gyakorlásához párokba álltak össze a bajnokjelöltek, hogy aztán fél percben meggyőzzék a társukat: ő a világ legjobb embere. Ösztönösen vagy tudatosan, de nagyon jól használták a különféle technikákat a diákok, öröm volt hallgatni, ahogy dicsérték – és ezzel időnként egészen zavarba hozták egymást. De a zavarból is sikerült jól kijönni, és frappánsan reagálni a másik szavaira. A mentornap végén a döntőre készítendő kisfilm készítéséhez, illetve a beszéd megírásához kaptak segítséget a diákok, akik két hét múlva állnak majd a zsűri elé a döntőben.