Berki Marcell Székesfehérváron nevelkedett és a Sóstón varázsolta el a labda pattogása. Családi okok miatt Ausztria felé vette az irányt és Salzburgba került, ahol Szoboszlai Dominik is játszott. A fehérvári nevelésű játékossal a csapat honlapján beszélgettek a kezdetekről, a salzburgi évekről és az előtte álló időszakról.
A hazaérkezett játékos így foglalta össze várakozásait: "Szeretném a játékomat tartalommal megtölteni és sok-sok örömet okozni a Vidi-szurkolóknak"
Ha jól tudom, alig pár éves voltál, amikor eldőlt, hogy a futball meghatározó része lesz az életednek. Sosem volt számodra kérdés az, hogy labdarúgó leszel majd felnőtt korodban?
Igen, hároméves lehettem, amikor az első labdámat megkaptam a szüleimtől, és mivel édesapám mellett a bátyáim is fociztak, így számomra egy percig nem volt kérdés, hogy én is futballozni szeretnék. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a családunk vérében benne volt a futball és a mai napig benne is van. Az egyik bátyám, Bence egyébként focizott korábban a Vidiben, ahogy édesapám, Berki Tibor is.
Ennek ismeretében nem is meglepő, hogy te is a Vidi utánpótlásában nevelkedtél, ugye?
Valóban nem, örülök annak, hogy a Vidiben nőhettem fel, gyerekkorom óta Vidi-szurkoló vagyok és nagyon sok jó edzővel dolgozhattam együtt Palánki Csabától kezdve Bárdosi Balázson, Borsányi Istvánon, Vajda Gusztávon át egészen Horváth Zoltánig. Valamennyien kiváló szakemberek, akiktől nagyon sokat tudtam gyerekként tanulni. Úgy nőttem fel, hogy számomra minden edzés örömet okozott, boldog voltam, amikor futballozhattam és ez természetesen a mai napig nem változott.
Talán nem tévedek nagyot, ha a 2018-as U14-es bajnoki címet nevezném meg a legnagyobb fehérvári élményednek.
Valóban nagyszerű érzés volt átélni azt a sikert, de azt hozzá kell tennem, hogy abban a szezonban többnyire az egy évvel idősebb korosztályban szerepeltem, így nem játszhattam valamennyi U14-es mérkőzésen, de a legfontosabb találkozókon ott voltam a pályán. A bajnoki aranyérmet a Vidi felnőtt bajnokcsapatának játékosaival közösen vehettük át több ezer szurkoló előtt, az a mai napig felejthetetlen élmény.
Abból a bajnokcsapatból sokan még ma is a Vidi kötelékéhez tartoznak (Dala Martin, Tóth Tamás Vid, Babos Bence, Csepregi Barnabás, Menyhárt Zsombor). Ennyire jó korosztály volt a 2004-es itt Székesfehérváron
Számomra nem meglepő, hogy ilyen sokan itt vagyunk ma is a Vidiben abból a csapatból, mert az egy kimagaslóan jó együttes volt. Bízom benne, hogy minél többen követni fogjuk majd "Menyust" (Menyhárt Zsombor - a szerk.) és "Babszit" (Babos Bence - a szerk.), akik már bemutatkoztak az NB I-ben a Vidi színeiben.
A 2018/2019-es szezont viszont már nem a Vidiben, hanem Ausztriában a Salzburg utánpótlásában kezdted. Hogy jött ez a lehetőség számodra?
Édesapám kapott egy állásajánlatot Ausztriában, így el kellett gondolkoznunk a hogyan továbbról. Szerencsére a Salzburg látott bennem fantáziát, adtak számomra egy lehetőséget, amivel úgy érzem, sikerült élnem. Kellett ugyan egy kis idő, amíg teljesen beilleszkedtem, kezdetben gondot jelentett a német nyelv, amit ugyan tanultam Magyarországon a suliban, de azért az osztrák akcentus okozott némi fejtörést az első hónapokban. Ma már szinte anyanyelvi szinten beszélek németül, ez is pozitív hozadéka az elmúlt öt évnek.
- Az idegen nyelven kívül mi jelentette még számodra a legnagyobb kihívást Salzburgban?
Sokkal nagyobb volt az edzéseken és a meccseken is a tempó, mint amihez itthon hozzászoktam és sokkal harcosabbak voltak az ellenfelek a mérkőzéseken. Ami érdekes viszont, hogy szerintem technikailag jóval képzettebbek voltunk a Vidi U14-es bajnokcsapatával, mint a Salzburg hasonló korosztálya, erőnlétben és fizikumban ugyanakkor nagy volt a lemaradásunk.
Mi az, amiben szerinted a legtöbbet fejlődtél Ausztriában?
Korábban a Vidiben egyáltalán nem tapasztaltam olyat, hogy mondjuk nem kerülök be a csapatba, vagy az edzőm nem szeret annyira, hiszen a Vidiben tényleg az összes meccset végigjátszottam, Salzburgban viszont minden játékpercért keményen meg kellett küzdeni. Mentálisan nagyon sokat fejlődtem, voltak olyan negatív dolgok, amelyeket itthon korábban nem tapasztaltam, de egyáltalán nem bánom, hogy ezen a téren is sikerült előre lépnem. Természetesen, ahogy már mondtam, fizikailag is nagy volt a lemaradásom, azon a téren is rengeteget fejlődtem az elmúlt öt évben.
Nem te voltál az első székesfehérvári futballista Salzburgban. Mennyire volt nehéz a Szoboszlai Dominik által kitaposott utat követned? Sokszor hasonlítottak össze vele téged?
Mindenképp jó volt testközelből látni és megtapasztalni azt, hogy ugyanabból a városból elindulva meddig lehet eljutni. Azonban túl sok személyes kapcsolatom nem volt Dominikkal, hiszen amikor odakerültem, akkor ő már a profikkal edzett, így ritkán találkoztunk.
Tavaly pályára léptél az ifjúsági BL-döntőben, amit ugyan elveszítettetek, de azért nagy élmény volt számodra, igaz?
Nagy élmény volt az ifjúsági BL-döntő, de az eredmény óriási csalódás volt mindenki számára. Főleg azután, hogy az elődöntőben 5-0-ra kiütöttük az Atlético Madridot, akkor ott elhittük, hogy a döntőben is nyerni fogunk, aztán jött a Benfica és 6-0-ra kikaptunk. Összességében azonban nagyszerű volt annak a BL-menetelésnek a részese lenni.
Öt év után visszatértél a Vidibe, hogy jött ez a lehetőség és miért döntöttél így?
Az én döntésem volt a váltás, jeleztem a menedzseremnek, hogy szeretnék valami újat kipróbálni. Pár nappal később tudatta velem, hogy a Vidi élénken érdeklődik irántam, én pedig rávágtam, hogy szuper, ez kell nekem! Úgy vagyok vele, hogy annak idején Szalai Attila is az NB I-be igazolt Ausztriából és láthatjuk, ma hol tart. Egyáltalán nem tartom az NB I-et visszalépésnek, sőt, úgy gondolom, itt tovább tudok fejlődni. Ráadásul a lelkemnek is jót tesz az, hogy sok ismerős, barát közé tértem vissza, és annak a csapatnak a sikeréért küzdhetek, amelyet gyerekkorom óta a legjobban szeretek. Bizakodó vagyok, szerintem jól fogunk kinézni, nagyon egységes most az öltöző, nincsenek klikkesedések, meg olyan negatív dolgok, amelyekről hallottam, hogy korábban előfordultak. Alig várom már, hogy tétmérkőzésen bemutatkozhassak a Vidiben, szeretnék minél többet játszani és a játékomat tartalommal megtölteni és sok-sok örömet okozni a Vidi-szurkolóknak.
