Szeptember elsejétől már nem elsősorban a betegek, hanem a család és a könyvek töltik ki Bernáth Imre mindennapjait. A Kardiológiai rehabilitációs és krónikus osztály vezetője nyugdíjba ment. 1971 óta dolgozott a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktatókórházban.
Egészségügyben dolgozókkal beszélgetve szinte adódik az első kérdés, hiszen nem egyszerű hivatás az önöké: miért döntött úgy, hogy gyógyítani szeretne?
Édesapám anyai nagybátyja családfakutatást végzett, és az 1700-as évekből is talált adatot tarra, hogy felmenőim között volt már orvos, aki egyébként állatokat is gyógyított. Monorról került Kunszentmiklósra, és a Kiskunságban gyógyított. Édesapám körzeti állatorvos volt hosszú évekig Dabason, de a családban több állatorvos is volt. Annak, hogy én a humán orvoslást választottam, a legfontosabb oka az volt, hogy édesanyám gyermekkoromtól hosszú, visszatérő betegségben szenvedett. Így megismerhettem az orvosi pályát és annak nehézségeit, szépségét egyaránt – ezért jelentkeztem az orvosi egyetemre. És hogy miért éppen a belgyógyászat? Úgy gondolom, ez a terület szintetizálja az orvostudományt.
Hogyan vezetett az útja Székesfehérvárra?
1971-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A tanulmányi évek alatt több kórházat is megismerhettünk, köztük a Fejér megyei kórházat, amely már akkor is modernnek és jól működőnek számított. Így kerültem ide 1971-ben az egyes belosztályra. Akkoriban két belosztály működött, egy-egy osztályon hét orvos dolgozott. Természetesen azóta sok minden megváltozott. Annak idején még az igazgatósági épülettel szemben volt, és kisebb volt az osztály teherbíró képessége: ötven ágy volt egy-egy osztály.
Mit jelentett az ön számára a hivatása, a munkája?
Nagyon sokat jelentett, az egész napomat, sőt az egész életemet kitöltötte a betegekkel való foglalkozás. Ha véget ért a nyolc óra munka, még nem mentem haza, csak akkor, mikor nyugodt szívvel tudtam elmenni, hogy mindent megcsináltam. Ám amikor hazamentem, a gondolataim akkor is a betegek és az osztály körül forogtak. Ehhez kellett egy jó családi háttér is a feleségemmel az élen: ők tették ezt lehetővé számomra, és elfogadták mindezt. A fiam kereskedelemmel foglalkozik, a lányom ügyvéd, és van egy kilencéves unokám is!
Mi a véleménye, mitől lesz jó orvos valaki?
Nagyon sokat kell tanulni, de rátermettség is kell hozzá. Ám ami talán ugyanennyire fontos, az az együttérzés képessége a beteggel, a beteg hozzátartozóival. Meg kell tanulni elviselni a kudarcokat is. Hihetetlenül jó érzés, amikor megy az ember az utcán, és megszólítják, hogy kezeltem őt is, és jól van. Ennél nagyobb dicséret nincs is talán.
Kiket említene meg, akiknek úgy érzi, sokat köszönhet a szakmai pályafutásában?
Gömöri és Magyar belgyógyász professzorok. Az egyetemen Szentágotai és Straub professzor urak voltak azok, akiktől sokat tanultam. Õk indítottak el azon az úton, hogy belgyógyász lehessek.
Lesz-e megfelelő utánpótlása a szakmának? Sok fiatal külföldöt választja az otthona helyett...
Már most érezni, hogy sokan elmentek, már most nagy hiány van. Úgy érzem, amikor az ember elvégzi az egyetemet, még a mai globalizált világban is kötelessége lenne a saját országában a saját népét gyógyítani, és nem pedig külföldre menni a jobb élet reményében. Ám mégis azt mondom, ha rendeznék például az egészségügyben dolgozók bérét, többen maradnának itthon.
Kollégái hogyan fogadták a hírt, hogy többé nem dolgozhatnak együtt?
Szerveztek számomra a kórházban egy kis búcsúztatót. Nagyon jól esett mindenkitől, hogy eljöttek, sajnálják, hogy nyugdíjba mentem. Ami pedig különösen nagy öröm volt számomra, hogy olyan egykori kollégák is részt vettek az összejövetelen, akik nem fehérváriak.
Mivel fogja tölteni a szabadidejét?
Egyelőre még nem sokat gondolkodtam rajta. Most nagyon fáradt vagyok, ilyenkor úgy érzi magát az ember, mint amikor csak szabadságra megy. Szóval először pihenek, és majd a jövő eldönti, mit fogok csinálni. Persze vannak terveim. Édesanyám Révfülöpről származik, van ott egy kisebb nyaralónk és szőlőnk is. Így szüretelni fogok, és szeretnék is ott hosszabb időt tölteni. A ház körül is van intézni való. Számomra a Balaton sokat jelent, nagyon szeretem. Különösen az őszi Balaton látványát, és ezt most szeretném kihasználni. Van egy könyvtáram is, és ha egy részét sikerülne elolvasni, az már nagy teljesítmény lenne! Régen sok könyvet gyűjtöttem, hogy majd elolvasom – most szeretnék is nekiállni. Szakirodalmat és regényeket gyűjtöttem, főleg a magyar irodalom darabjait. De nem olvastam még a Háború és békét sem, most lesz időm rá!
