Tavasz a városban - csodálatos természeti értékek Székesfehérváron
Ezekben a napokban bárhova megyünk Fehérváron, rügyeznek a fák, virágzanak a bokrok, énekelnek a madarak, éled a természet az enyhe tél és a havas-jeges március után. És ha a nagyvárosban ilyen szép arcát mutatja a tavasz, odakinn még annál is gyönyörűbb minden. Székesfehérvár természetvédelmi területei egész évben pótolhatatlan szerepet töltenek be az élővilág megőrzésében, az emberi szemnek azonban talán ilyenkor a legszebbek.
A lösztölgyesekben (Máriamajori-erdő, Nagy-völgy), illetve a tölgyeket már nem tartalmazó, de a hajdani természetes élőhelyek sokszínűségét őrző erdőkben (Aszal-völgy) a tavaszt a védett kisvirágú hunyor köszönti. Zöld színű virágai az ideihez hasonló teleken akár decemberben, januárban is szirmot bonthatnak, így a legkorábbi vadvirágok egyike.
Az Aszal-völgy féltett, védett kincse a március második felében nyíló leánykökörcsin, amely csupán a terület két-három pontján él néhány tucatnyi példányban, máshol Fehérvár környékén sehol nem található meg. Jóval gyakoribb, a Velencei-hegységben is jellemző a később virágzó rokona, a fekete kökörcsin. Nevét a valóban igen sötétlila, szinte feketébe hajló szirmairól kapta. A szár és a szirmok erősen szőrösek, ez a „bunda” védi a növényt a tavaszi fagyoktól. A rovarok által beporzott virágok szirmai gyorsan lehullnak, a pihés termések szintén látványosak. Április-májusi, de ugyancsak majdnem fekete virágai vannak az apácavirágnak.
A görög mitológiában a szivárvány istennőjét Írisznek nevezték. Róla kapta a nevét a szem szivárványhártyája és egy igen mutatós növénycsoport, a valóban színpompás virágú nőszirmok vagy íriszek. A löszgyepeken él hazánk legkisebb, ám színek tekintetében legváltozatosabb faja, az apró nőszirom. Az Aszal-völgyben kifejezetten gyakori növény, ám ennél is lényegesebb, hogy ez az állomány genetikailag rendkívül változatos. A leggyakoribb sárga és lila virágúakon kívül fehér és jó néhány többszínű színváltozat ékeskedik áprilisban Székesfehérvár egyik legfontosabb természetvédelmi területén.
A fehérvári szőlők és kertek elképzelhetetlenek a márciusban mézédes illatú virágba boruló mandulafák nélkül. Sokkal kevésbé ismert a mandula parányi rokona, a legfeljebb térdig érő magasságú védett törpemandula. Egy kis gyakorlattal a leveléről is felismerhető, áprilisban azonban a tévedés kockázata kizárt: gyönyörű élénkrózsaszín virágai messziről feltűnnek.
A Máriamajori-erdőben és a Jancsár-völgyben már a tél végén hangolni kezdenek a madarak: dobolnak a harkályok, énekelnek a cinegék és a citromsármány, füttyögnek a csuszkák. Az idő előrehaladtával aztán megszólalnak az Afrikából hazatért utazók is: a barát-, kis- és mezei poszáta, a cigánycsuk, a fülemüle, a kakukk, a vadgerle. A tavasz érkezését jól jelzik a lepkék is. Elsőként a citromlepke és a hajnalpírlepke bukkan fel, aztán szépen sorban jönnek a többiek: a nappali pávaszem, a nagy rókalepke, a káposztalepkék és a délről érkező bogáncslepke.
A hónap végén aztán újabb érdekes növények bújnak elő, többek között a vadon élő orchideák. A Sóstó ugyan jelenleg a munkálatok miatt zárva van, de ez nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk másutt néhány csodálatos szépségű védett ritkaságot.
2018. április 30-án, hétfőn a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványegy túrát szervez ezeknek az értékeknek a megismertetésére. Reggel 9 órakor lesz a találkozó a Borszéki út és a vasút találkozásánál, a gólyafészeknél. Onnan indulva keresik fel a demkóhegyi löszgyepeket és láprétet, a virágzó agárkosborokat, az alig bokáig érő serevényfüzet, illetve meghallgatják a rétek és bokrosok éneklő madarait. A túra kb. másfél-kétórás könnyű séta sok megállással, hallgatózással. További információ: Kovács Gergely Károly 06-30-598-6002
