"Nagyon meglepett, hogy Pro Civitate-Díjjal jutalmaztak. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kitüntetés Id. Ocskay Gábor névre szól, de úgy érzem, hogy az elmúlt sok-sok év munkáját szerették volna ezzel honorálni, és nem kimondottan nekem, hanem az egész csapatnak. Ebbe mindenki beletartozik, aki a fehérvári jégkorongért valamit is tett ebben a 6-8 sikeres évben." - Vélekedett Idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán-FeVita jégkorong-szakosztályának igazgatója...
"Nagyon meglepett, hogy Pro Civitate-Díjjal jutalmaztak. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kitüntetés Idősebb Ocskay Gábor névre szól, de úgy érzem, hogy az elmúlt sok-sok év munkáját szerették volna ezzel honorálni, és nem kimondottan nekem, hanem az egész csapatnak. Ebbe mindenki beletartozik, aki a fehérvári jégkorongért valamit is tett ebben a 6-8 sikeres évben." - Vélekedett Idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán-FeVita jégkorong-szakosztályának igazgatója, akinek munkáját Székesfehérvár Közgyűlése Pro Civitate-díjjal ismerte el.
- Ön mindenképpen alappillére volt a fehérvári jégkorong megalakulásának és fejlődésének…
- 1977-ben, tehát immár 28 éve, hogy elvetettük azokat a bizonyos magokat, és ezek a magok szerencsére termőre fordultak, és az utóbbi évek kimondottan sikeresek voltak. Sok lépcsője van a fejlődésnek, és érzésem szerint a díj odaítélésében nagy szerepük volt a komoly nemzetközi rendezvényeknek. Gondolok itt a Székesfehérváron megrendezett válogatott-, és klub-tornákra egyaránt.
- Mit jelent Önnek Székesfehérvár?
- Az otthonomat. 54 éves vagyok, viccesen, hokisnyelven azt szoktam mondani, hogy már a harmadik harmadban járok. Ennek az 54 évnek a felét Budapesten töltöttem, a fővárosban születtem, ott végeztem az iskoláimat, ott sportoltam, és alapítottam családot. Minden odakötött akkor, de ez a második 27 év pedig egy teljes kielégülést adott. Az egy hatalmas dolog - és minden embernek ez a vágya - hogy azt csinálhattam, amit szeretek. Sportolóként, eseménylátogatóként a sportpálya mellett lehettem mindig, ez számomra egy központi hely. Mindig is ezen a területen szerettem volna dolgozni, és ez sikerült is. Hol játékos, hol edző voltam - nagyon fiatalon szövetségi kapitány voltam a junioroknál, majd szövetségi edző lehettem a felnőtt válogatottnál - komoly eredményekkel. Úgy érzem, hogy az 1999-től számított időszak az, ami meghozta az igazi sikert. Az eredmények tekintetében most érett be igazán a rengeteg - és részemről a menedzseri - munkának a gyümölcse. Sokan mondják, hogy ez nélkülem nem jött volna létre. Elfogadom, de mindig sikerült olyan embereket magam mellé állítanom, akik akarták a sikert és vállalták azt a rizikót, amit magában hordoz egy ilyen vállalkozás.
Ez egy nagyon nehéz munka. A 2005-2006-os szezon finanszírozására is igaz, hogy kb. 60-70 %-a látszik a forintális résznek, ennek ellenére mégis belevágunk, és bízunk benne, hogy az a fennmaradó 40 % 80 nap alatt pótolható.
- Tehát akkor ez az év sem lesz könnyű, de létezik egy távlati álom, amit a jövőben valóra kíván váltani Székesfehérváron?
- Ha egyedül vagyok, szeretek gondolkodni, és igen, vannak céljaim. Úgy érzem, a 2005. január 7.-e és 9.-e közötti Continental-Kupa-Döntő klubszinten és Fehérvár sportszintjén is világcsúccsal ér fel. Az élet úgy hozta, hogy 2006-ban is lesz a városban egy Continental-Kupa-Döntő. Emellett a távlati célokat illetően csodaként kezelem a gondolatot, mely szerint 2011-ben A-csoportos jégkorong világbajnokságot rendezhetne Magyarország. Ez a rendezvény, fehérvári helyszínnel - pályafutásom végének csodálatos lenne. Érdekes, ez a rendezés nem csak a jégkorongnak lenne jó, hiszen a kiválóan teljesítő csapatsportágak képviselői - a kosárlabdázók, a kézilabdázók - is méltó otthonra lelnének egy felépülő multifunkcionális csarnokban. Optimista vagyok, és bízom abban, hogy emellé az ügy mellé is oda lehetne állítani azokat az embereket, akik sokat tudnának segíteni. A VB-rendezés felé az első lépéseket már megtettük, de a végső döntést jövő májusban hozzák meg.
- Mit vár az idei szezontól?
- Nagyon nehéz szezon előtt állunk, annak ellenére, hogy a szakmai stáb és a játékosállományunk is nagyon erős. Ilyen játékosanyag még nem volt Fehérváron. Egy hatvanmeccses, nyolchónapos rohanásba minden beleférhet. Gondolok itt betegségek, sérülések miatti problémákra, vagy éppen remek teljesítményre. Azért óvatos vagyok, mert nagyon komoly ellenlábasunk született az elmúlt hónapokban az Újpest személyében. A lila-fehérek révén nem csak játékosállományban, de a hátteret, a menedzsmentet tekintve is nagyon erős ellenfelünk jelentkezett.
Annak ellenére, hogy életem felét Pesten éltem, az itteni szurkolók és szimpatizánsok miatt kutya kötelességem azon dolgozni, hogy mindig méltó ellenfele, és lehetőleg a párharcok győztesei legyen az Alba Volán-FeVita. Nagyon nehéz lesz a fővárosi csapatokkal megvívni a csatákat, de nem lehet más a célkitűzés, mint az, hogy ahol elindulunk, ott nyerni kell. Magyar bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem az elvárás, az Interligában a döntőben szeretném látni a csapatot. A Continental-Kupában a realitás talaján maradva győzelemről nem beszélhetünk, de szeretnénk olyan hangulatot varázsolni a fehérvári Jégcsarnokba, mint januárban. Sikerült tavaly is meglepetést szereznünk, most is azon leszünk, hogy sok örömet okozzunk a szurkolóinknak. Remélem, hogy a segíteni képesek csatlakoznak hozzánk. A sikerben kulcsszerepe van a városnak, a szponzorainknak, és azoknak is, akik még nincsenek mellettünk, de az elkövetkező hónapokban esetleg mellénk állnak. Így nem csak országos-, de akár nemzetközi porondon is érhetünk el olyan eredményeket, aminek következtében Magyarország jégkorongsportját elismerik a Világon.
