Hetvenedik születésnapját ünnepli Kovács György, aki kifogyhatatlan energiával, vitalitással beszél eddigi pályafutásáról és jővőbeli terveiről. Nyugdíjas kortársainak azt javasolja, mindig úgy keljenek fel reggel, hogy határozott terveik, céljaik vannak arra a napra. Korábban A Szabadművelődés Háza és a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatója volt, jelenleg a Fejér Megyei Civil Információs Centrum munkatársaként segíti a közösségépítést.
"Sokat gondolkozom azon, hogyan lehetne olyan környezetet teremteni, ahol a nyugdíjasok át tudják adni tapasztalataikat a fiataloknak.""Zircen születtem, általános iskolába Siófokon és Zircen jártam, majd a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem 1962-ben. Szívesen gondolok vissza a nagyszüleimnél töltött Siófoki évekre, nagyapám 1942-ig a balatoni hajózás műszaki vezetője volt. Négyen voltunk testvérek, két bátyám és egy hugom van. Bátyáim részt vettek az 56-os forradalomban és el kellett hagyniuk az országot, jelenleg is Kanadában élnek." - mondja családi gyökereiről Kovács György.
Hogyan emlékszik vissza pályafutása kezdeteire?
- 1962 őszétől Székesfehérváron tanultam az Árpád Szakmunkásképző Intézetben, és szerszámkészítő szakmunkásvizsgát tettem. Gyakorlati képzésem színhelyén, az IKARUS székesfehérvári gyárában dolgoztam 1968-ig, és 1968 őszétől a volt iskolám szakoktatójaként, az Ikarusz gyár tanműhelyében tanítottam. 1970-ben a Váci Mihály Szakmunkásképző Iskola dolgozójaként tanítottam tovább a szakmunkásképzésben oktatóként, tanárként, s végül gyakorlati oktatás vezetőként. Az iskolában tanulmányi versenyeket szerveztem, szakköröket hoztam létre. Közben a dunaújvárosi Műszaki Főiskolán szereztem Műszaki oktatói képesítést, majd 1975-ben a pécsi Tanárképző Főiskolán műszaki szakos tanári diplomát.
Mikor kezdett el népművelőként dolgozni?
- 1975-ben új intézményként indult Székesfehérváron az Ifjúsági és Úttörőház, és ennek az intézménynek lettem az igazgatója. Munkatársaim - többek között Magyarics András és Tóth László - segítségével rövid idő alatt ismertté tettük az intézmény tevékenységét szerte az országban. Folk és jazz koncereteket szerveztünk, Benkó-klubot működtetünk, mindent megvalósítottunk, amit kitaláltunk. Létrehoztuk a csillagvizsgálót is, amit országos csillagászati vetélkedőkkel népszerűsítettünk.
A városban a legtöbben a Megyei Művelődési Központ igazgatójaként ismerik. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
1979-ben a Megyei Művelődési Központ igazgatója lettem, ahol hagyományt teremtettünk a nemzetiségi kultúra ápolásával és a népművészettel is. A Művelődési Központ segítségével megújult az amatőr művészeti mozgalom. A népművészet csoportjainak, közösségeinek létrehozásában, a szakemberek képzésében intézményünk dolgozta ki az országban elsőként a képzési tematikát és az oktatás rendszerét a népművészet és a néptánc területén. Otthont adtunk évekig az Alba Regia Táncegyüttesnek, amely először Fejér Megyei Népi Együttes néven szerepelt. 1982-ben személyes közreműködésemmel jött létre az Országos Népművészeti Egyesület.
Jelenleg a civil közösségek építése, segítése a legfontosabb feladata..
1996-ban súlyos betegségem arra késztetett, hogy választanom kellett a sok feszültséggel járó mindennapi munka és egy fékezett életvitel között, így lemondtam a megyei intézmény vezetéséről. Az elmúlt években számtalan, a megyében működő civil szervezet, egyesület, alapítvány létrehozásában segítettem. Munkám során mindig törekedtem arra, hogy a közművelődés különböző területein „műhelyek" működjenek, ahol az emberek szakmai tudást szerezhettek, értéket teremthettek. Jelenleg a Fejér Megyei Civil Információs Centrum munkatársaként segítem tapasztalataimmal a formálodó, erősödő és időnként göröngyös úton döcögő civil szervezetek életét.
Honnan táplálkozik az a kifogyhatatlan energia, aminek segítségével 70 évesen is ilyen aktív tudott maradni a hivatásában?
Nyugdíjas kortársaimnak azt tudom javasolni, mindig úgy keljenek fel reggel, hogy határozott terveik, céljaik vannak arra a napra. Minden nap szükségem van a szellemi és fizikai kihívásokra, munka után a kertben dolgozom, nemrégiben még magam vágtam össze a tüzelőnek való 50 mázsa fát. Sokat gondolkozom azon is, hogyan lehetne olyan környezetet teremteni, ahol a nyugdíjasok át tudják adni tapasztalataikat a fiataloknak. Azt gondolom, ez nemcsak az idősebbeknek okozna örömet, hanem hasznos lenne a fiataloknak is, akiknek az életéből úgy érzem sokszor hiányoznak az erős, összetartó közösségek."
