Június 6-án hajnalban újabb látványos csillagászati jelenség lesz látható hazánkból, a Vénusz-átvonulás. A Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgálóban június 6-án, szerdán hajnali fél 5-től szívesen látnak mindenkit, aki tanúja akar lenni ennek a ritka jelenségnek. A Csillagdában biztonságos védőeszközzel felszerelt távcsövekkel lehet megfigyelni a jelenséget és a csillagvizsgáló munkatársai szívesen válaszolnak az érdeklődő kérdésekre.
Vénusz-átvonuláskor a bolygó a Föld és a Nap közötti egyenest keresztezi, és korongja a Földről nézve a Nap előtt halad át. Mivel a Vénusz elég messze van (átlagos távolsága a Földtől az átvonulás idején körülbelül 42 millió kilométer), ezért a korongja csak a Nap kicsiny területét takarja ki. Ennek ellenére apró pontként már szabad szemmel is megfigyelhető lesz a felkelő Nap korongja előtt. A szakemberek azt tanácsolják, hogy ne nézzünk a Napba napfogyatkozás-szemüveg vagy megfelelő védőeszköz nélkül, mert súlyos szemkárosodást okozhat! Aki távcsővel észleli az eseményt, ne felejtsen el napszűrőt használni!
A Vénusz-átvonulás a legritkább csillagászati jelenségek egyike. Az eseménynek 243 éves ismétlődő ciklusa van, mely során a következő érdekes „mintázat” érvényesül: két Vénusz-átvonulás 8 évenként ismétlődik, utánuk viszont 121,5 illetve 105,5 éves szünet következik. Így lehet az, hogy az előző Vénusz-átvonulás 2004-ben volt, míg a következő csak 105,5 év múlva, 2117-ben lesz. 2004 előtt pedig 1882-ben volt a legutolsó átvonulás. Ennek az ismétlődő ciklusnak az oka az égi mechanikában keresendő, ugyanis a Föld és a Vénusz keringési idejének aránya kifejezhető két egész szám (8 és 13) hányadosaként, így 243 földi év pontosan megegyezik 395 vénuszi évvel. Vagyis 243 évenként a Nap-Föld-Vénusz relatív pozíciója mindig ugyanaz.
A Vénusz-átvonulás ritkaságának másik oka, hogy a bolygó keringési síkja körülbelül 3,4 fokos szöget zár be a Föld keringési síkjával. A Nap látszó átmérője pedig nagyjából fél fok. Így legtöbbször, amikor a Vénusz a Föld és a Nap közé kerül keringése során, több fokkal „eltéveszti” a Napot.
A történelem folyamán számos nép, kultúra imádta istenként a Vénuszt. Közülük a majáknak voltak a legpontosabb csillagászati megfigyeléseik erről a bolygóról. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a maják nem figyeltek meg egyetlenegy Vénusz-átvonulást se (legalábbis nem tettek róla említést sehol). Az átvonulással tudományos körökben nem foglalkoztak különösebben egészen a 17. század elejéig. Ekkor viszont Johannes Kepler felismerte a bolygók mozgásainak alaptörvényeit, és segítségükkel, illetve egy Vénusz-átvonulás megfigyelésével ki lehetett számolni a Nap-Föld távolságot. A módszer lényege, hogy a Föld különböző, észak-déli irányba eső és minél távolabbi pontjairól kellett megfigyelni az átvonulás kontaktusainak időpontját, illetve ki kellett mérni a kontaktusok pozícióit a napkorong előtt, és ezután a különböző helyszíneken mért időpontok és pozíciók eltéréseit kellett kiszámítani. Még egy adatra szükség volt, ez pedig a „bázisvonal” hossza, vagyis a két megfigyelési pont közötti távolság hossza a Föld felszínén. Ha valaki rendelkezett ezekkel az információkkal, akkor a háromszögelés segítségével elég pontos becslést tudott adni a Föld-Nap távolságra.
Az 1769-es Vénusz-átvonulás volt talán az első igazi nemzetközi tudományos összefogás a történelem folyamán. Számos csillagász megfigyelte a jelenséget, többek között Kanadából, Tahitiből, Oroszországból. A csillagászok között volt többek között Hell Miksa is, aki akkoriban a bécsi csillagvizsgáló vezetője volt. 1769-ben Sajnovics Jánossal együtt (aki a Fejér megyei Tordason született) a norvég Vardö szigetére utazott a dán király felkérésére, hogy megfigyelje a Vénusz-átvonulást. A magyar történelem számára különösen fontos esemény volt ez, hiszen az ott tartózkodás idején vizsgálta Sajnovics János a magyar és a lapp nyelv hasonlóságait. Sajnovics volt az első, aki felismerte a két nyelv rokonságát, és vizsgálatait könyvben publikálta. Az 1769-es mérések alapján Jerome Lalande francia csillagász 1771-ben 153 millió kilométernek számolta a Nap-Föld távolságot. Egy bő évszázaddal később Simon Newcomb amerikai csillagász, felhasználva az 1874-es és az 1882-es megfigyelések eredményeit, 149,6 millió kilométerben állapította meg a Nap-Föld távolságot, ami a manapság elfogadott érték.
Mára a Vénusz-átvonulások tudományos jelentősége kicsit lecsökkent, hiszen a csillagászok a Naprendszer égitesteinek távolságát radarhullámok segítségével méterre pontosan meg tudják mondani. Azonban egy új tudományos hasznát is felismerték a jelenségnek. Napjainkban számos exobolygót fedeznek fel, többek között az átvonulásos módszerrel (a bolygó átvonul a csillaga előtt, és kicsit lecsökkenti annak fényét). A Vénusz-átvonulás lehetőséget ad arra, hogy ezt a módszert még jobban finomítsuk, így a június 6-ai átvonulást több, a világ élvonalába tartozó távcső is megfigyeli majd (többek között a Hubble-űrtávcső).
Nekünk „halandóknak” viszont nincs más „dolga”, mint élvezni ennek a ritka jelenségnek a gyönyörűségét. Sajnos hazánkból csak az átvonulás utolsó, szűk két órája figyelhető majd meg, ráadásul a Nap már úgy fog felkelni, hogy a Vénusz a korongja előtt fog látszódni.
Székesfehérváron a Nap 4 óra 51 perckor kel fel. A Vénusz ekkor már javában a napkorong széle felé tart és 6 óra 55 perckor hagyja el teljesen. Meg kell becsülnünk ezt a lehetőséget, hiszen a következő átvonulásra 2117. december 12-én kerül sor, de abban sem lesz sok köszönet. Nálunk akkor ugyanis éppen éjszaka lesz. Nagyobb lesz az esély 2015 december 8-án, amikor a belépést és a maximumot meg lehet figyelni hazánkból is. De ha valaki a teljes átvonulást Magyarországról szeretné végigkövetni, annak 2247. június 11-éig kell várnia.
