A második világháború 3000 székesfehérvári zsidó áldozatára emlékeztek ma a volt zsinagóga helyén, a Várkörút és a Rákóczi út kereszteződésében lévő holocaust emlékműnél. Az Alba Régia Hotel előtt álló új emlékmű Nagy István alkotása, figyelemfelkeltő és méltó emléket állít a világháború viharában eltűnt zsinagógának. Az avató ünnepségen Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke emlékeztetett: 600 ezer magyar embert pusztított el a gyűlölet a holokauszt időszakában. Beszédében megemlékezett dr. Hirschler Pálról, a mártírhalált halt székesfehérvári főrabbiról is, aki gyülekezetével tartott a koncetrációs táborba.
A második világháború 3000 székesfehérvári zsidó áldozatára emlékeztek ma a volt zsinagóga helyén, a Várkörút és a Rákóczi út kereszteződésében lévő holocaust emlékműnél. Az Alba Régia Hotel előtt álló új emlékmű Nagy István alkotása, figyelemfelkeltő és méltó emléket állít a világháború viharában eltűnt zsinagógának.
A magyar himnusz elhangzása után a megszólalások sorát Warvasovszky Tihamér polgármester kezdte, aki beszédében kiemelte, a történelem általában kétes megítélés alá esik, azonban vannak egyértelmű dolgok, mégpedig az, hogy szégyenletes cselekedet volt a székesfehérvári zsidók elhurcolása és lemészárlása. Az avató ünnepségen Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke emlékeztetett: 600 ezer magyar embert pusztított el a gyűlölet a holokauszt időszakában. Beszédében megemlékezett dr. Hirschler Pálról, a mártírhalált halt székesfehérvári főrabbiról is, aki gyülekezetével tartott a koncetrációs táborba. A Mazsihisz elnöke a tragédiával való szembenézés iránti szándékról is beszélt. A rendezvényen beszédet mondott Suchmann Tamás is, aki elmondta, lassan eltűnik az a generáció, amelyik átélte a holocaust borzalmait, de a második, harmadik generáció zsigereiben is tovább él a borzalmak emléke.
Ma 60 éve, 1944. december 15-én indult Budapestről az első "aranyvonat", amelyet még kettő követett, megrakva a Nemzeti Bank pénzével, a magyar múzeumok értékes képeivel és a haláltáborokba hurcolt zsidóktól elkobzott tárgyakkal. A harmadik 1945. január 23-án hagyta el a fertőbozi vasútállomást. Az indulásra a parancsot Adolf Eichmann adta, akit 1961-ben ezen a napon ítéltek halálra Jeruzsálemben.
Egy szerelvényt 1945. május 16-án a Salzburgtól délre lévő Tauern vasúti alagútban fedeztek fel, s az amerikai katonai igazgatás ellenőrzése alá került. Egy másikat egy osztrák városban, Spital am Pyhrnben május 11-én találtak meg. Az amerikaiak az akkori értéken 206 millió dollár érétkűre becsült rakományt hadizsákmánynak tekintették, noha birtokukba került azon - zömmel zsidó - tulajdonosok névsora is, akiktől a tárgyak származtak. A kincsek egy részét széthordták, a többi a Nemzetközi Menekültügyi Szervezethez (IRO) került 1947-ben, ott tovább folyt a lopkodás. A maradékot eladták: a 2800 szőrmebunda darabját egy dollárért, 500 láda asztali ezüstneműt fontonként 7,5 dollárért. A befolyt összeget az ENSZ Menekültügyi Hivatala kapta.
.Az aranyvonatról eltűnt javak ügyében 2001 májusban indítottak pert a holokauszt Amerikában élő magyar túlélői és örököseik. 2002-ben itthon több száz jogosult jelentkezett a Mazsihisz felhívására. Az amerikai kormány 2004 nyarán a kereset elutasítását kérte, szerintük a követelésekért két szerződésben vállalt felelősséget a magyar kormány, ezeket 1973-ig rendezték; az igények túl régiek ahhoz, hogy őket bíróságon érvényesíthetők lennének; s az amerikai hadsereg felhatalmazást kapott, hogy a lefoglalt javakkal rendelkezzen. Az amerikaiak szerint a legnagyobb értékeket már a vonatról elvitték a németek. Bár a per még nem zárult le, a Mazsihisz a kollektív követeléseknek nem jogi, hanem diplomáciai úton szeretne érvényt szerezni.
