"Nagyon jó érzés megint Fehérváron lenni, találkozni az ismerősökkel, érezni a szurkolók szeretetét" - mondta a csütörtöki kosármeccsen feldobást elvégző, a spanyolországi szezon után pihenőjét igen aktívan töltő Hanga Ádám. Beszélt az első légiós idényéről, és a várt válogatott felkészülésről is.
- Ismerős csarnok, ismerős arcok, illatok - hogy érzed magad újra itthon?
- Fantasztikusan jó érzés, hogy újra itt lehetek. Sokan köszöntek a csarnokban, gratulálnak, érzem, hogy szeretnek, ez nagyon jól esik. És jó a régi társakat is látni, újra az Albacomppal időzni kicsit.
- Egy éve, amikor távoztál, az ismeretlenbe mentél. Ha akkor valaki azt jósolja, ilyen szezonod lesz, elfogadtad volna?
- Akkor persze, elégedett lettem volna ezekkel a számokkal, pontokkal, játékpercekkel, hiszen azt jelentette volna, megállom a helyem. Így is történt, más kérdés, hogy utólag érezheti úgy az ember, akár még jobban is sikerülhetett volna néhány dolog, pár meccs, de összességében nincs okom panaszra.
- Elfogadtak, szakmailag, emberileg is, amihez nyilván az is kellett, hogy te is nyitott legyél minden új tapasztalatra. Mit volt a legnehezebb megszokni?
- A tempót, mert óriási sebességgel játszanak kint. Minden csapatnak bő kerete, tíz bevethető, jó játékosa van, ezért lehet ekkora az iram, ezt kevés emberrel nem lehetne megvalósítani. Eleinte nekem is pár perc után cserét kellett kérnem, teljesen kifulladtam, főleg a kőkemény védekezés kíván tökéletes kondit. Szerencsére sikerült alkalmazkodnom, erősödtem is, és számíthatott rám az edzőm. Meg is kaptam a lehetőséget, fantasztikus élmény volt korábban a tévében bámult csapatok és játékosok ellen szerepelni.
- Ezek szerint, a világ egyik legjobb bajnokságában alapvetően fizikális a játék?
- Nagyon sokat számít a fizikum, igen. Ki tudtam használni az atletikusságomat, de mindent fejleszteni kellett és persze még van is hova fejlődnöm. A szezonnal a csapat elégedett lehet, biztosan bentmaradtunk, pedig kiscsapat a Manresa. Szerezhettünk volna több pontot is, volt pár kellemetlen vereség is, de a 12. hely megfelel az elvárásoknak.
- Mit gondolsz, másik magyar játékos is megállná a helyét ezen a szinten?
- Igen, biztos vagyok benne, hogy a fiatalok közül lesz majd, akinek sikerül. Sok jó bajnokság van Európában, nemcsak a spanyol, ott van az olasz, görög, más országokba is el lehet indulni és kell is a fejlődés érdekében. Ez kell, hogy legyen a célja egy jó játékosnak.
- Úgy tudom, Fehérvárról is voltak látogatóid, többször is a szezonban.
- Igen, egy baráti társaság járt kint meccseken, találkoztam velük. Jól esett, hogy ennyien figyelnek itthon, és a Manrersa is nagyon fogadókész, ha jönnek Magyarországról újságírók vagy érdeklődők. Menedzserem, Lóránt András is mindig segít ilyenkor, szerencsére nem vagyok elérhetetlen Magyarországról sem.
- Most pedig pihengetsz?
- Hát, arra nincs sok időm... Állandóan úton vagyunk, innen most Szombathelyre megyünk, próbálok minél több baráttal találkozni, lesznek hivatalos programok is. Aztán kezdődik a válogatott felkészülése, amit nagyon várok, kiváncsi leszek a Rátgéber Lászlóval végzett munkára. Õ is volt kint Manresában, beszéltünk, számít rám, én pedig nagyon szeretném, ha sikeresebb lenne a nyár a válogatottal, mint tavaly. Jó lenne valami emlékezeteset alakítani válogatott színekben is, azon leszek, hogy sikerüljön.
