-
Beszélgetés Dr. Bucsi László
Dr. Bucsi László professzorral beszélget a Közéleti és Kulturális Szalon újabb rendezvényén, október 28-án, hétfőn Bakonyi István. A 18 órakor kezdődő, érdekesnek és tanulságosnak ígérkező beszélgetésnek ezúttal is a Krisztus Király Plébánia Közösségi Ház (Zsolt u. 28.) ad otthont.
2024.10.26. -
Fehérvári gimik a TOP 100-ban
Négy székesfehérvári gimnázium jutott be a legjobb száz középiskola közé a HVG legfrissebb, 2025-ös középiskolai rangsora alapján. A fehérvári gimnáziumok közül a legelőkelőbb helyen a Teleki Blanka Gimnázium szerepel, az intézmény tavalyhoz képest mintegy 26 helyet javított a 100-as listán.
2024.10.26. -
Fakivágások a Zichy ligetben
A terület 212 fős állományából ez 30 darab fát érint. A kivágott fák helyére, a tervek szerint már másnap, újak kerülnek.
2024.10.25. -
László Gyula hagyatéka
A Szent István Király Múzeumhoz került László Gyula hagyatéka, amely a Csákberény-Orondpusztán található avar kori temető ásatási dokumentációját és az ahhoz kapcsolódó levelezéseket tartalmazza.
2024.10.25.
Ennél szebb és jobb nem lehet! – 90. születésnapján köszöntötték Horváth Sándort
„Ez a nap más, mint a többi, mert ez a te születésnapod! Köszöntelek és kívánom, legyen ma szép napod!” – Szabó Zoltán Születésnapodra című versét Hoschek Andrea, az Országos Papi Otthon mentálhigiénés gondozója olvasta fel a 90 éves születésnapos számára szervezett ünnepségen, amelyen részt vett Sándor bácsi lánya, Ilona, unokája, Norbert és persze az otthon lakói is.
„Hú, hát erre nem számítottam, nagyon meg vagyok hatódva!” – mondta az ünnepelt, amikor Székesfehérvár Önkormányzatának nevében Lehrner Zsolt alpolgármester ajándékkal köszöntötte őt, majd átadta Magyarország miniszterelnökének gratuláló levelét.
Sanyi bácsi azon nyomban végigolvasta a díszes okmányt, majd körülnézett és elérzékenyülve csak annyit mondott: „Nem tudok szóhoz jutni, hogy ennyien eljöttek engem megünnepelni! Ennél szebb és jobb nem lehet!”
Stokinger Ildikó mentálhigiénés szakember finom süteményekkel érkezett, majd megkérte az ünnepeltet, fújja el a gyertyát. Nem kellett kétszer mondani, Sanyi bácsi olyan erővel „oltotta el a lángot”, hogy a gyertya azon nyomban kifordult a helyéből. Megható volt látni, ahogy a lakók boldog születésnapot kívánva átölelték az igencsak megilletődött ünnepeltet. Aztán persze megkezdődhetett a süteményezés.
Horváth Sándor 1934. október 20-án született a Veszprém vármegyei Nemesszalókon, ahol szülei molnárként dolgoztak a saját malmukban.
Később az édesanyja és az édesapja útjai különváltak, így Sándor tulajdonképpen Magyarpolányban nőtt fel. Öten voltak testvérek, közülük a legidősebb, egyszem lánytestvér és Sándor bácsi él még.
Molnár Sándor már felnőttkorában költözött Soponyára, miután elvégezte a nehézgépkezelői képzést, majd kotrósként kezdett dolgozni. A faluban ismerte meg későbbi feleségét, s egy lányuk született. Amikor megalakult a helyi termelőszövetkezet, ott kapott munkát, s gyakorlatilag a mezőgazdaságban élte le egész életét. A föld, az állatok szeretete egész életén át elkísérte őt, nyugdíjazása után feleségével számos állatot tartott a soponyai erdő szélén álló házuknál és gondozta a földet, amíg bírta. Sajnos a felesége hét évvel ezelőtt meghalt, s mostanra Sándor bácsi állapota is szükségessé teszi az állandó felügyeletet.
A pénteki nap azonban nem a búslakodásról, hanem a vidám beszélgetésekről, a régi dolgok felidézéséről szólt. Ahogy az otthon lakói elkezdtek egymással beszélgetni, odakint valahogy a reggeli felhők is elvonultak és kisütött a nap.