Epilepszia - a jól kezelhető mumus

 A nagy többség a rángatózással, eszméletvesztéssel járó „nagyroham”-ként ismeri. Akiről kiderül, megbélyegződik, és ez kíséri élete során, gyakran munkát sem talál emiatt. Pedig nagyjaink között is volt nem egy epilepsziás. Nagy Sándort, vagy Dosztojevszkijt is így fogadta el a világ. A betegekkel kapcsolatos előítélet valahogy napjainkban mégis érezhető, ezért hirdette meg a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda az epilepsziával élők világnapját február 14-ére. A jeles nap alkalom arra is, hogy kicsit jobban tájékozódjunk a gyógyításról, és ezzel feloldjuk az epilepsziás betegségről alkotott előítéleteket.
 

  Napjainkra az orvostudományban az epilepszia már nem a „Nagy Félelmetes Betegség”, hanem egy kézzelfogható, jól diagnosztizálható, jól irányítható és jól kezelhető betegség – szögezi le Dr. Guseo András ideggyógyász. Mint mondja, igen modern gyógyszerekkel dolgoznak ma már, így az epilepsziás betegek teljes életet élhetnek. Gyerekkorban gyakoribb, de van olyan tünet, amely csupán felnőtt korban jelentkezik. Az epileszia mögött egy bizonyos agyi elváltozásnak kell lennie – mondja a szakember, ami vagy genetikailag meghatározott, vagy valamilyen agyi sérülés következménye. Sok olyan faktor van, ami befolyásolhatja a betegség kialakulását – ismerteti Dr. Guseo András, és sok olyan eset is előfordul, amit nem lehet megelőzni, mert veleszületett agyi elváltozás az oka.

 Azok az epilepsziás betegek azonban, akik gyógyszeres kezelést kapnak, kevésbe szenvednek görcsöktől és a rohamuk is ritkul. Dolgoznak, élik a mindennapjaikat. Betegségük jól kezelhető, de rendszeres ellenőrzést igényel. Az ország minden megyéjében, általában a megyei intézetekhez kapcsolódva van epilepszia szakrendelés. Ma már az orvostudomány képes arra, hogy lehetővé tegye, ne legyen a betegnek kellemetlensége abból, hogy epilepsziás beteg.