Ezt látni kell!

 

 

Fontossága tovább nőtt, mikor I. István itt kezdte felépíteni magántemplomát, a Szűz Mária Prépostsági templomot. Joggal mondhatjuk, hogy Székesfehérvár Szent István városa. Tőle kapta a város a szabad királyi város címet és az ezzel járó kiváltságokat. Ide temették el államalapító királyunkat, itt született fia, Imre herceg. Itt helyezték el a királyi trónt, őrizték a koronázási ékszereket, a kincstárat, majd az ország levéltárát. A koronázások, királyi esküvők és temetések mellett további országos jelentőségű események zajlottak Székesfehérváron. Az itt megtartott 1222-es Országgyűlésen hirdette ki II. András király az Aranybullát, az ország első alkotmányát, mely a lakosság jogait és a nemesi kiváltságokat rögzítette.

 

Szent Istvánt követően még nyolc Árpád-házi és hét vegyesházi király választotta végső nyughelyéül a Bazilikát, s 37 királyunkat koronázták meg falai között. A szokásjog szerint a királyi hatalom legitimitását három tényező biztosította: a koronázás Székesfehérváron, az esztergomi érsek által, Szent István koronájával történjen.

 

Szent Istvánt követően Mátyás uralma alatt fejlődött nagy léptekben a város. Legrégebbi ma is látható műemléke, a gótikus Szent Anna kápolna is ekkor épült. A virágzásnak átmenetileg a török dúlás vetett véget, ekkor robbant fel a lőszerraktárnak használt bazilika egyik tornya, a köveket széthordták az erődítési munkálatokhoz, a királysírok pedig már szétdúlva, a csontok összekeverve maradtak hátra. A törökök kivonulását követően, a Rákóczi szabadságharc és az azt követő pestisjárvány után a XVIII. század elejére pedig csaknem elnéptelenedett. A Szűz Mária Prépostsági templom a század végére gyakorlatilag eltűnt, köveit a helyén épülő Püspöki Palotához használták fel. Ma a bazilikának csak a romjait találjuk a Romkertben, s a látogató el sem tudja képzelni a monumentális épület méreteit: a Belváros valamennyi ma álló temploma elférne benne.

 

A 18-19. század Székesfehérvár új virágkora. Ekkor épültek a polgárok és arisztokraták új házai, palotái, szerzetesek rendházai, és a templomok. A Belváros megőrizte középkori utca szerkezetét, díszei a barokk, rokokó és copf épületek lettek. Falaik között virágzott az oktatás, a szellemi- és kulturális élet.

 

A II. világháborúban az egyik legtöbbet szenvedett város volt Székesfehérvár, a végjátékban szinte hetente cserélt gazdát. Az ipartelepítés a 20. század első éveiben élénkült meg, megkezdődött a nagyüzemek betelepítése. Ettől kezdve Székesfehérvár Magyarország vezető iparvárosai közé tartozott.

1990-ben megyei jogú városi rangot kapott, mára pedig a Közép-Dunántúli régió legjelentősebb városa. A város címerében látható tárt kapuk ma is nyitva állnak minden látogató előtt!