Felavatták a 200 éve született Kossuth Zsuzsanna szobrát a Szent György Kórházban

A kórház hotelszárnyával szemben állíttatott szobrot a Szent György Kórház ápolóközössége a 200 éve született Kossuth Zsuzsanna tiszteletére, a szobor Nagy Edit szobrászművész alkotása. Az ünnepség egyperces néma tiszteletadással kezdődött annak kapcsán, hogy a Szent György Kórház a napokban veszítette el két orvosát - dr. Ozsvár Zsófiát és dr. Czikajló Pétert - akik több mint négy évtizeden keresztül szolgálták az egészségügyet. Ünnepi beszédében dr. Csernavölgyi István főigazgató kiemelte, hogy az ápolás sokkal többről szól, mint a szakmaiságról, mert ez a foglalkozás az önzetlenséget és az együttérzés képességét is jelenti. Kossuth Zsuzsanna alakjáról szólva hangsúlyozta, hogy korát megelőzve hittel és lelkesedéssel gyógyította a szabadságharc sebesültjeit, kezdeményezésére 72 tábori kórház létesült néhány hónap alatt és emberségből is jelesre vizsgázott, hiszen a császári katonákban sem az ellenséget, hanem a szenvedő embert látta.
„Napjainkban a Szent György Kórház majd 3000 dolgozóval teszi a dolgát, a XXI. századi technikai színvonalának megfelelő eszközparkkal rendelkezik és ugyanazt az embert próbáló munkát végzi, amit gyógyításnak hívunk. De ne feledjük el, hogy az infrastruktúra önmagában kiszáradt kút, emberi és szakmai tartalommal kell megtölteni a falakat.” – hangsúlyozta a főigazgató. Hozzátette, hogy számos területen ma már sokkal jobbak az esélyek a gyógyulásra, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen míg például a kardiológiában 10 évvel ezelőtt egy invazív kivizsgálás ritkaságnak számított, addig csak tavaly 3000 ilyen vizsgálatot végeztek el a Szent György Kórházban. „Ebben a high-tech világban is mindig azok az emberek teszik a legtöbbet a betegekért, akik szilárd erkölcsi alapon állnak, mint Kossuth Zsuzsanna.” – zárta ünnepi gondolatait dr. Csernavölgyi István.
Beszédet mondott a szobor avatásán Brájer Éva alpolgármester is, aki kiemelte, hogy Kossuth Zsuzsanna életútja mai szemmel nézve „hihetetlen és elképesztő”, hiszen már 14 évesen ápolt és segített, amikor végigsöpört a kolerajárvány, eltemetett egy férjet és megtörtént vele a legborzasztóbb, ami anyával történhet, eltemette a gyermekét, volt börtönben és volt mélyszegénységben is. „Mi az az eltökéltség, az az érzelem, az az ösztönző erő, ami ezt a nőt és mindenki hozzá hasonlót arra készteti, hogy ne az önnön személye, az önnön élete legyen számára elsősorban fontos, hogy ne pusztán a családja közösségéig terjedjen a felelősségérzete!? A belső késztetésen, hajtóerőn kívül szükséges még valami, ….. erő, mert a Jó Isten arra teszi a terheket, aki elbírja. Ha megakarjuk érteni ennek a mondatnak a szépségét, az emelkedettségét, ahhoz el kell távolodnunk a hétköznapok fáradtságától. Ápolónők és ápolók! Önök elbírják ezt a terhet és szóljon bármi a híradóból, süvítsenek a szólövegek körbe-körbe, teszik a dolgukat napról-napra, viszik a hátukon az egészségügy bonyolult kusza rendszerét azért, hogy az orvosok a tudománnyal gyógyíthassanak. Fontos a szike, fontos a gyógyszer, de az a kitartó, szívós, a dolgát a maga természetességében tevő erő, ami Kossuth Zsuzsanna életéből is árad még 200 év távlatából is, az felbecsülhetetlen ennek és a mindenkori társadalmaknak.” – fogalmazott Székesfehérvár alpolgármestere a szobor avatásán.
A beszédeket követően koszorút helyezett el a szobor talapzatán Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Vargha Tamás, Székesfehérvár alpolgármestere, Brájer Éva és Östör Annamária a város egészségügyi és sporttanácsnoka. Koszorúval tisztelegtek Fejér megye országgyűlési képviselői, Törő Gábor, Tessely Zoltán és Varga Gábor is. Az ünnepség a Romhányi Auditóriumban folytatódott, ahol felidézték Kossuth Zsuzsanna életét és egy kiváló ápoló kitüntetésére is sor kerül Vlasits Katalin személyében.