"Fogadj Örökbe" - fehérváriak a kambodzsai árvaházban

 A kambodzsai Kandal tartomány Bakou-i árvaházában majd 200 kisgyermek él. A Baptista Szeretetszolgálata "Fogadj örökbe" elnevezésű támogatási programjának jóvoltából viszonylag jobban. A Fehérvár Televízió szerkesztőjének Suplicz Zsoltnak alkalma nyílt a Baptista Szeretetszolgálattal eljutni Kambodzsába, segítve a segélyek célba juttatását, de hamarosan az útról készült film is látható lesz a Fehérvár Televízióban. "Ezt az árvaházat nem az itthoni viszonyoknak megfelelően kell elképzelni, durván kifejezve ez majdnem úgy néz ki mint egy pajta vagy egy istálló. Nincsenek ablakok, gyerekek többen kell, hogy aludjanak az ágyon."- mondja Suplicz Zsolt.
2005.01.18. 07:40 |

 A kambodzsai Kandal tartomány Bakou-i árvaházában majd 200 kisgyermek él. A Baptista Szeretetszolgálata "Fogadj örökbe" elnevezésű támogatási programjának jóvoltából viszonylag jobban. A Fehérvár Televízió szerkesztőjének Suplicz Zsoltnak alkalma nyílt a Baptista Szeretetszolgálattal eljutni Kambodzsába, segítve a segélyek célba juttatását, de hamarosan az útról készült film is látható lesz a Fehérvár Televízióban. "Ezt az árvaházat nem az itthoni viszonyoknak megfelelően kell elképzelni, durván kifejezve ez majdnem úgy néz ki mint egy pajta vagy egy istálló. Nincsenek ablakok, gyerekek többen kell, hogy aludjanak az ágyon."- mondja Suplicz Zsolt.

 A kambodzai utazás úgy vált lehetségessé, hogy egy kollégám Tihanyi Tamás évek óta jó kapcsolatot ápol a Baptista Szeretetszolgálattal, akik három éve működtetnek egy árvaházat az ázsiai országban. December közepén nyílt lehetőség, hogy elkísérhettük őket és a támogatásokat, amit aztán filmen és írásban is be tudunk mutatni, hogy minden segély jó helyre került...

 Nem lehet "leányálom" az árván maradt gyerekek élete Kambodzsában...

 Ezt az árvaházat még a nyolcvanas évek elején magyar munkások építették, ugye akkor még baráti ország voltunk Kambodzsával. Nagy szükség volt rá, mert a Polpot rendszernek és a terrornak köszönhetően másfél év alatt a tízmilliós országnak az egyharmadát kiírtották. Ez azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden család legalább egy hozzátartozóját elveszítette. A nyolcvanas években éppen ezért 3-400 gyerek volt még az árvaházban, jelenleg közel 200 gyerek él itt. Ezt az árvaházat nem az itthoni viszonyoknak megfelelően kell elképzelni. Durván kifejezve ez majdnem úgy néz ki mint egy pajta vagy egy istálló. Nincsenek ablakok, gyerekek többen kell, hogy aludjanak az ágyon. Tudni kell azt is, hogy az országban segélyekből élnek leginkább. A mostani kambodzsai kormány nem igazán törődik a lakosokkal: az állami bevételek 60%-ka segély, ennek pedig a jelentős része elfolyik a politikai szférában. Központi támogatást ez az árvaház nem kap, ha nem lennének karitatív szervezetek, mint a Babtisták, akkor ez az árvaház nem létezne.

 Hogyan fogadtak titeket az emberek, persze azok akikhez mentetek biztosan nagy szeretettel, de akik nem tudták kik vagytok, honnan jöttetek, látszott ugye rajtatok, hogy nem "hazaiak" vagytok...

 Minden segítséget szeretettel vettek. Annyit szenvedtek, hogy örülnek, hogy élnek. Úgy vettem észre, hogy megpróbálnak pozitívan hozzáállni az élethez. Azt tapasztaltam, hogy kedvesek, örülnek a jó szónak, szívesen beszélnek a történelmükről, az országukról. A gyerekek is műsort adtak, amikor megérkeztünk a Baptistákkal. Amit lehet azt mindent megtettek, látszott, hogy tényleg szívből jövő öröm volt nekik, hogy megérkeztünk.

 A családoknak, a szülőknek ugye az az érdeke, hogy a gyerekek minnél előbb pénzt keressenek -mondja Suplicz Zsolt. Ehhez kapcsolódóan volt egy aranyos történet is, amit átéltünk: a gyerekek mindenfélét árulnak, jönnek az idegenekhez, hogy vásároljunk és hát vásárlunk persze, de mértékkel. Odajött egy 5-6 év körüli kisfiú és kérdezte, hogy, honnan jöttünk, majd rafináltan újra kérdezett: ha megmondja mi Magyarország fővárosa vásárolunk-e. Vásárlunk persze, ha megmondja, majd pontos választ adott, ledöbbentünk hogy teljesen helyes kiejtéssel közölte. Sajnos azonban szükség miatt kell ezt csinálniuk -ehhez tartozik, hogy saját érdekük miatt sokan beszélnek angolul Kambodzsában.
 
 Vittünk 100 kiló gyógyszert, konyhafelszerelést, illetve ruhaneműket, aminek a célba juttatásához szükséges pénzt a Külügyminisztériumtól egy pályázaton nyerte el a szeretetszolgálat. Ebben a programban az a legjobb, hogy nem azt visznek a Baptisták, amit gyűjtöttek, hanem mielőtt mennének meg tudják kérdezni, hogy mire va szükség. Hozzá kell tenni, hogy ezt az árvaházat támogatják franciák és amerikaiak is. Ez utóbbi segélyszervezettől kaptak számtógépeket is, de sajnos nem tudják használni, mert nincs áram az épületben. Az alapvető dolgokra van szükség, mint például egy lábos. Két évvel ezelőtt éppen ezért egy konyhát alakítottak ki a Baptisták, mert előtte például a fürdőben főztek.
 Ebben az árvaházban működik egy örökbefogadási program, ami tulajdonképpen csak jelképes örökbefogadás, ugyanius havi 3000 forinttal segít egy-egy gyerek boldogulásában az örökbefogadó. A gyerekek pedig saját maguk készítette dolgokkal hálálják meg a segítséget. A program működik: a szeretetszolgálat megkérdezi az otthon vezuetőjét, hogy mire van szükségük éppen, azt megveszik és eljuttatják.

Erről az útból egy kisfilmet is készítetek, mikor és hol lesz ez látható?

 Remélem január végére elkészülünk. Szeretnék egy teljes áttekintést onnan, hogy milyen is volt az ankori kultúra, és hogyan jutott el a mai napig a Polpot féle véres mészárláson át. Szeretném bemutatni a Baptista szeretetszolgálat munkáját is, valamint él kinnt egy magyar orvos, aki több éve ott probál segíteni a rászorulókon...

(Az útról készült film pontos vetítési idejét portálunkon is közzétesszük.)