Kegyeleti megemlékezést tartottak a Halottak napja alkalmából Pákozdon a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete, illetve a Doni Kápolna Alapítvány szervezésében. A Don-kanyar Emlékkápolnában tartott emlékmisét Spányi Antal megyéspüspök celebrálta a II. világháborúban elesett magyar hősökért.
A II. világháborúban, a Don-kanyarnál hősi halált halt magyar katonákra emlékeztek pénteken Pákozdon. 1943. január 12-én, illetve 14-én érte el a végzet a 2. Magyar Hadsereget, amikor az urivi és scsucsjei hídfőkből kiinduló nagy erejű szovjet támadás két helyen áttörte az arcvonalat, majd szétszakítottaa magyar haderőt. A magyar hadsereg az egyenlőtlen küzdelemben 1943. január 12. és február 9. között a Don-kanyarban megsemmisült.
A Halottak napja alkalmából tartott megemlékezésen Spányi Antal megyés püspök celebrált szentmisét. Szentbeszédében elmondta: ezen a megemlékezésen lelki közösséget alakítanak ki mindazokkal, akik történelmi időben sorsközösséget vállaltak a megpróbáltatásokban.
A hősök tiszteletére koszorút helyezett el a kápolnánál többek között Spányi Antal megyés püspök, Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, Vargha Tamás honvédelmi államtitkár és Varga Csaba dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke.
|
A 2. magyar hadsereg 1942 tavaszán és nyarán három ütemben érkezett ki a keleti frontra. A körülbelül 200 ezer fős hadseregbe több ezer zsidót és kisebb részben munkásmozgalmi aktivistákból álló munkaszolgálatos alegységeket is besoroztak.
Az első lépcsőben kiérkező, Orjol és Kurszk térségében kirakott III. hadtest nyomban az első vonalba került, és a német csapatokkal együtt harcolva, igen súlyos veszteségek árán küzdötte előre magát Voronyezs irányában a Donig. Az ezt követő két lépcsőben érkező csapatok ugyan harc nélkül, de több mint ezer kilométeres gyalogmenetben érkeztek a Donhoz, majd azonnal megkezdték védőállásaik kiépítését. A folyó mentén több mint 200 kilométer hosszú frontszakasz védelmét látták el a magyar csapatok. Tőlük északra németek, délre olaszok helyezkedtek el.
 Az utánpótlás emberben, lőszerben, üzemanyagban, élelmiszerben és ruházatban elégtelen volt. A magyar katonai és politikai vezetés már baljóslatú előjelnek tekinthette volna a szovjet csapatok hatalmas erejű ellentámadását Sztálingrád térségében 1942 novemberétől. Ennek nyomán körülzárták és megsemmisítették az ott tevékenykedő német és román csapatokat. 1943. január 12-én, illetve 14-én elérte a végzet a 2. Magyar Hadsereget is, amikor az urivi és scsucsjei hídfőkből kiinduló nagy erejű szovjet támadás két helyen áttörte az arcvonalat, majd szétszakította a magyar haderőt. A magyar és német visszavonulást főként a magyar csapatok fedezték. A magyar hadsereg ebben az egyenlőtlen küzdelemben 1943. január 12. és február 9. között a Don-kanyarban megsemmisült. A magyar főparancsnokság és az ország vezetése szinte semmit nem tett az előre látható katasztrófa elkerüléséért. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak.
|
