1985. április 24-én Szarajevóba volt hivatalos a Videoton. Az UEFA-kupa elődöntőjének visszavágóján 3-1-es előnnyel indult Kovács Ferenc csapata, de Jugoszlávia képviselője, a Zseljeznicsar az utolsó negyedórára ledolgozta hátrányát és továbbjutásra állt. Két perc volt hátra, amikor a Vidi védője, Csuhay József előrement, és lövésével gyászba borította Szarajevót... A Videoton bejutott a döntőbe!
A Zseljeznicsar már a második jugoszláv ellenfele volt a Vidinek, amely még 1984 őszén 5-2-es összesítéssel verte ki a Partizan Belgrádot. A szarajevóiak keményebb diónak bizonyultak. A fehérvári mérkőzésen (vendégcsapatként először abban a sorozatban a Sóstón) gólt tudtak szerezni, így a 3-1-es győzelem ellenére nem mehetett biztosra a visszavágón a Vidi. A félelmetes atmoszférájú Grbavica-stadionban huszonötezer szurkoló űzte a Zseljót, és a meccs nagy részében be is szorult kapuja elé a Vidi, amely Disztl P. - Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth (Novath) - Végh, Burcsa, Wittmann, Vadász - Palkovics, Szabó összeállításban játszott.
Az első hazai gól ráadásul nagyon hamar, már az 5. percben megszületett, és ez csak tovább fokozta a hangulatot... Bahtics használta ki a védelem megingását, Disztl Péter csak az első kísérletet tudta hárítani... A Vidinek szerencsére amúgy erőssége volt a védelme, és az első félidő további részében állta is a szarajevói rohamokat. Szünet után Disztlnek bravúrt is be kellett mutatnia, és több alkalommal is csak a szerencse mentette meg a góltól Vadászékat. A 73. percben már az sem segített, igaz, Csurics alighanem lesről vette be a kivételesen bizonytalan fehérvári kapus kapuját...
Továbbjutásra állt, fölényben volt az őrjöngő tömeg által támogatott ellenfél. Ivica Oszim tanítványai alighanem el is könyvelték, hogy ők jutnak a döntőbe, de volt, aki máshogy gondolta... Két perc volt hátra, a Vidi ment a továbbjutást jelentő gólért, és a két középső védő (!) össze is hozta. Disztl László pörgetett a falból kilépő Csuhay József elé, aki pedig nem állítgatta a labdát, izomból előtte - a bal alsó sarokba! Két perc volt hátra, Szarajevó álma szertefoszlott: a Videoton történelmének alighanem leghíresebb góljával a fehérvári csapat jutott be az UEFA-kupa döntőjébe. A klub legnagyobb sikereként megmérkőzhetett a Real Madriddal, amely a másik ágon az Intert verte.
Kovács Ferenc a tőle megszokott tárgyilagossággal elemezte a hihetetlen, minden fehérvári szurkoló számára örökké emlékezetes meccset: "Skoróékkal Szarajevóban nem tudtuk fölvenni a versenyt. A pálya kétharmada fölött elvesztettük az ellenőrzést, nem csoda, hogy annyira beszorultunk. Láttam ezt, de nem tudtam ellene tenni semmit. A tét, a döntő közelsége csak még jobban felszínre hozta a hibáinkat. Ezer szerencsénk, hogy a Zseljeznicsar nem igazi profi csapat. El kell ismerni, közel voltunk az összeomláshoz. Javarészt az ellenfélen múlt, hogy a vert helyzetből fel tudtunk támadni. Szinte képtelenség megfogalmazni, mi zajlik le egy edzőben ilyenkor a kispadon. A második gól úgy ért, akár a villámcsapás, valósággal megsemmisültem. Másra sem tudtam gondolni, mint hogy ez a vég. Már az is eszembe jutott, hogy talán jobb lett volna a Manchester ellen, a tizenegyeseknél kiesni. Valahogy inkább illett volna a csapat helytállásához az UEFA Kupában. Aztán, ahogy átvettük az irányítást, úgy kapott bennem erőre a remény, bár alig hittem, hogy sikerülhet. Csuhay gólja a pokolból a mennyekbe emelt."
Csuhay Józsefet, a minden eldöntő gól szerzőjét sokszor faggatták erről a találatról. A 11-szeres válogatott védő, aki a Vidiben 171 meccsen 6 gólt szerzett, elmondta, az utolsó percekben Végh Tibor, a csapat kapitánya már mindenkit felzavart támadni, hiszen mindegy volt, kapnak-e még egyet. Így történhetett meg, hogy középhátvád társától, Disztl Lászlótól kapta a gólpasszt. "Nem gondolkodtam én, ellőttem izomból. Minden dühöm, reményem benne volt a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni."
Ez volt az egész csapat mottója a legendás menetelés alatt, melynek végén a Real elleni döntő várt a Vidire.
