1986. április 26 a világ történelméből és a kelet-Európai emberek emlékezetéből kitörölhetetlen időpont. Az idén 20 éve, hogy a csernobili atomerőmű 4-es blokkja túlhevült és a hűtővíz elpárolgásával atomfelhő szabadult a természetbe, ami egész Európát fenyegette. Egyben ez a nap, amelyen az emberi felelőtlenség miatt több ezren meghaltak és még több embernek az életét tönkretette a szovjet államvezetés meggondolatlan döntéssorozata. A katasztrófa eseményeire emlékeznek a Szabad Művelődés házában a április 13-án 17 órakor. Az eseményről Dr. Pázmándi Tamás atomkutató beszél.
1986. április 26. A világ történelméből és a kelet-Európai emberek emlékezetéből kitörölhetetlen időpont. Az idén 20 éve, hogy a csernobili atomerőmű 4-es blokkja túlhevült és a hűtővíz elpárolgásával atom felhő szabadult a természetbe és az egész Európát fenyegette. Egyben ez a nap, amelyen az emberi felelőtlenség miatt több ezren meghaltak és még több embernek az életét tönkretette a szovjet államvezetés meggondolatlan döntéssorozata. A katasztrófa eseményeire emlékeznek a Szabad Művelődés házában a április 13-án 17 órakor. Az eseményről Dr. Pázmándi Tamás atomkutató beszél.
A Kijev melletti település nevét nagyon kevesen ismerték 1986. április 26-a előtt Csernobil mára fogalom lett, az atomerőmű-baleset szinonimája. Az első híreket arról, hogy „valami történt” az osztrák televízió adásából tudtuk meg itt Fehérváron. A „visszafogott” magyar tájékoztatásban ellentmondásos információk jelentek meg annak idején, és a közhiedelemben keringő nézetek tovább homályosodtak a „mindig jól értesültek” hírei nyomán. A helyzet mára sem javult sokat. Továbbra is vannak, akik bagatellizálják a sugárzás okozta katasztrófa mértékét, mások az ellenkező végleteket hirdetik.
„Csernobil” 20. évfordulóján számos konferenciát tartanak világszerte az atomerőművekről és magáról a szerencsétlenségről. Hazánk a témában egyik legjáratosabb szakértőjével beszélgetünk ezen az estén.
Előadó: Dr. Pázmándi Tamás tudományos főmunkatárs
MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet
Beszélgetőpartner: Pintér András egyetemi hallgató
A robbanás története óráról órára:
1986. április 25.:
Csernobilban kísérlet kezdődik. A blokk gyatra villamos rendszerét korábban módosították. Most azt szeretnék megtudni, hogy az erőmű a teljes feszültség elvesztésekor a turbógenerátor forgási energiájával valóban táplálja-e még körülbelül negyven másodpercig az üzemzavari hűtővízszivattyúkat. Ennyi időre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erőmű biztonságos leállításához.
Az üzemeltetők bíznak rutinjukban, és nem akarják elhalasztani a kedvező alkalmat. A blokkot másnap - karbantartás miatt - leállítják. A mostani kísérlet tehát nem okoz termeléskiesést.
1 óra 00 perc - Megkezdődik a teljesítmény-csökkentés.
13 óra 50 perc - A kísérletben nem szereplő másik turbógenerátor kikapcsolása.
14 óra 00 perc - Az üzemzavari zónahűtőrendszer kikapcsolása azért, hogy az a kísérlet során feleslegesen ne lépjen működésbe.
23 óra 10 perc - A diszpécser engedélyezi a további teljesítmény-csökkentést. Az öröm elfeledteti az emberekkel, hogy az elmúlt kilenc órában, a természetellenes üzemállapotban, az alacsony teljesítmény következtében a reaktor xenon-mérgeződése miatt jelentősen romlott a blokk manőverező-képessége. A szabályozásra szolgáló elnyelőrudakat egyre magasabbra húzták. A reaktor nehezen szabályozható, labilis állapotban van.
23 óra 14 perc - Folytatják a kísérletet. A teljesítmény 30 MW-ra esik. A szabályozó rudakat még magasabbra emelik. A xenon-koncentráció tovább nő, tovább rontva a rendszer manőverező-képességét.
1986. április 26.
1 óra 00 perc - Sikerül 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt. Öröm! Pedig a reaktor állapota nagyon labilis.
1 óra 3 perc - Egy főkeringtető-szivattyú bekapcsolása.
1 óra 9 perc - Még egy szivattyú bekapcsolva. A hűtővíz-tömegáram túl nagy. Újabb védelmi rendszert kell bénítani, nehogy a rendszer leállítsa magát.
1 óra 22 perc 30 másodperc - Kicsi a reaktivitás-tartalék. Vészjelzés: LEÁLLNI! Senki nem hallja. A kísérlet folytatódik.
1 óra 23 perc 4 másodperc - A turbógenerátor izolálva. Négy szivattyú kikapcsolva. Megkönnyebbült sóhaj, végre eljutottunk a kísérlet érdemi részéhez. A "Mindkét turbina kiesett" - védelmi rendszer nem működik, mert, a kísérleti programtól is eltérve, ezt már korábban bénították. A reaktorban nő a nyomás, az áthaladó tömegáram csökken. A gőztartalom szerinti reaktivitás-tényező erősen pozitív. Megindul az öngerjesztés.
1 óra 23 perc 40 másodperc - Az operátor kétségbeesetten látja, hogy a reaktivitás túlságosan sok. Megnyomja a "nagy piros gomb"-ot. A vészleállító rudak egy része beszorul. Azok, amelyek az aktív zónába esnek, kezdetben csak növelik a bajt, mert kialakításuk nem volt megfelelő. Mivel a reaktivitás-tényező pozitív, kis teljesítmény-növekedés is robbanásszerű gőzfejlődést eredményez. Az operátor a féket nyomja, de már ezzel is gyorsít. A teljesítmény másodpercek alatt a névleges 7%-áról a névleges százszorosára növekszik.
1 óra 24 perc 00 másodperc - A reaktort, mint a biztonsági szelep nélküli kuktafazekat a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétveti.
1 óra 24 perc 2 másodperc - Az aktív zóna csatornái felnyílnak. A víz a magas hőmérséklet miatt reakcióba lép a fűtőelemek burkolatával, a cirkóniummal és a forró grafittal. Hidrogén és szénmonoxid keletkezik, és a levegő oxigénjével keveredve felrobban. A robbanások következtében a radioaktív anyagok egy része a környezetbe jut.
A gáznemű, illékony anyagok nagy magasságba emelkednek. A szél ezek nagy részét Finnország és Svédország fölé sodorja. Később a felhők Európa fölé sodródnak.
A csernobili tűzoltók vízzel locsolják az izzó grafitot, és ezzel tulajdonképpen táplálják a lángokat. A helyszínre vezényelt sorkatonák védőfelszerelések nélkül gyűjtögetik alumínium-konténerekbe a még meleg grafit- és urántörmeléket.
A Szovjetunió bonni tudományos attaséja a balesetet követő harmadik napon arról érdeklődik, hogyan kell grafittüzet oltani.
Helikopterről 5 000 tonna bórtartalmú homokot szórnak a romokra. Nitrogénnel hűtik a reaktor alatt a területet.
A lezárt zónában vaddisznók, őzek, szarvasok szaporodtak el. Nyomukban a farkasok. Beállt egyfajta egyensúly. Rengeteg a gomba, de az a legveszélyesebb: magába szívja a céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. A növényzet meséli a legtöbbet. Az egykor művelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt "vörös erdő" - a sugárzástól kiégett fák - nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Az itt szedett magokból viszont egészséges fák nőttek a tiszta talajban.
A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az 1986-os reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a régióból a rendellenesen fejlődő állatokat.
Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást.
