In memoriam Borbély György (1953 - 2024)

Életének 71. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély György az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Alapítvány kuratóriumi tagja. Évtizedeken keresztül dolgozott mérnökként az élelmiszeriparban és munkája mellett tevékeny részese volt a fehérvári kulturális életnek.
2024.10.17. 11:51 |
In memoriam Borbély György (1953 - 2024)

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Alapítvány Kuratóriumában 2004 óta dolgozott. Együtt tevékenykedett színházigazgatókkal, karmesterekkel, pályázatokat írt, amiből lemezfelvételeket adtak ki és az alapítvány vásárolta a muzsikusoknak az „első öltözet” fellépő ruhákat. Az utóbbi években székesfehérvári fiatal muzsikusokat támogattak és zenei versenyeken, mesterkurzusokon való részvételük dologi kiadásaihoz járultak hozzá.

Borbély György évekig segítette a VAGYOK-at, azaz a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét, ahol a közös pont a zene volt, a jazz. A Férfiak Klubjában is tevékenykedett Bedő Imrévél, hogy a hagyományos férfi szerepet bemutassák és a férfias felelősségvállalást erősítsék a fiatalok gondolkodásában.

Negyven évet dolgozott az élelmiszeriparban vezetőként, majd nyugdíjas tanácsadóként, de mindig mérnöknek tekintette magát. Az élelmiszeripar különböző területein szaktekintélyként számítottak a munkájára, kikérték véleményét, megfogadták tanácsait. Nyugdíj után sok szeretettel tanította fiatal kollégáit, sose féltette tudását, mindent át akart adni a következő generációknak. Komolyan foglalkozott azzal, hogy hogyan lehet megszólítani a fiatal munkavállalói generációt. 

Borbély György a Ságvári Endre technikumban végezte középfokú tanulmányait, a műszaki egyetemet pedig Miskolcon. Az itt született barátságokat napi szinten ápolta, őrizte. Kisugárzásának köszönhetően, pedig felnőtt korában is tartós barátságokat alakított ki és barátai a társaság motorjának nevezték.

Tájékozott volt humán területeken is, zenében, irodalomban, és rengeteg székesfehérvári programon vett részt. Az Alba Regia Feszten, a szimfonikusok koncertjein, a Dr. Szarvas József szervezte Viktória esteken és Silye Sándor Fecsegőjében is rendszeresen ott volt.

Nagyon büszke volt családjára, hiszen mindkét gyermeke szintén mérnök lett és boldogan figyelte az utóbbi időben négy unokája cseperedését, őket is apró lépésekben tanítgatta az élet fontos dolgaira, szabályaira és bízott benne, hogy megérheti felnőtté válásukat.

Nagy álma volt a Királysori Akóts malom helyreállítása és később ipari műemlékként való működtetése. Szerette volna továbbá, ha egy élelmiszeriparra épülő tudományos játszóház is létesülne itt. Hirtelen halála miatt ez már a következő generációra vár.

Szomorú szívvel búcsúzik tőle Székesfehérvár közössége. Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük!