Azon a novemberi borongós hétfői napon szomorú és lesújtó hírt kaptam. Szeretett barátom, barátunk Cser János, a Székesfehérvári Postai Feldolgozó Üzem nyugalmazott igazgatója, postai főellenőr és főtanácsos reggel hat órakor örökre lehunyta szemeit. November 10-ét írtunk a naptárban.
Nem és nem tudom elhinni, nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy soha nem látom többé mindig mosolygós arcát! Cser János jelenség volt, ahol megjelent, betöltötte a teret, utánozhatatlan hangja visszhangzott a térben. Mindig vidám, segítőkész, igaz ember benyomását keltette még az idegenekben is, s ezt nekünk, barátainak, munkatársainak igazolta is, napról napra a cselekedeteivel.
Az l970-es ével elején ismertem meg, amikor cikket írtam a nyugdíjba vonuló Csonka Istvánról, a kiváló palotavárosi kézbesítőről. János akkor a Vasúti 2. Posta hivatalvezetője volt. Nagy szeretettel fogadott irodájában a kissé megszeppen Pista bácsival. A cikk megjelent a Postás Dolgozóban. János is elégedett volt az írásommal. Ezután több alkalommal is jártam nála, készségesen tájékoztatott mindig az újdonságokról. Azután elkészült az akkoriban igen korszerűnek számító Székesfehérvári Posta Feldolgozó Üzem, így János az egész üzem főnöke lett. Mert minden dolgozója csak így szólította „FÕNÖK”- csupa nagybetűvel és hihetetlen tisztelettel! Igen, mert János, több száz postai dolgozó vezetőjeként kiállt dolgozói érdekében. Irodája mindig nyitva állt, ismerte a beosztottjai mindennapjait, gondjait, bajait és örömeit egyaránt. Számtalanszor segített megoldani ezeket az ügyeket, ezért tisztelték és szerették a postások.
Nagyon korán megismerkedett a munkával, már 13 éves korában táviratokat kézbesített Újpesten. Hatvan évet töltött el a Magyar Posta szolgálatában és a Postás Szakszervezet tagjaként. Képezte magát, a Postaforgalmi Technikum után elvégezte az Államigazgatási Főiskolát is. Számos vezetői tanfolyamon, továbbképzésen vett részt. Szakmai tudását átadta a fiatal nemzedékeknek, tanított a Postaforgalmi Technikumban és Szakközépiskolában.
A nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgozott. Nála tényleg igaz, hogy szinte alig engedték nyugállományba vonulni. Utána is, szinte halála napjáig intézte a Magyar Posta Szociális Alapítványának ügyeit, a kuratórium tagjaként az embereket, a hátrányos helyzetű postai dolgozókat, nyugdíjasokat segítette, hihetetlen energiával, odaadással és emberséggel.
Alapító tagja és haláláig vezetője volt a Székesfehérvári Postás Nyugdíjas Klubnak. Rengeteg programot, kirándulást, baráti összejövetelt szervezett. Kiváló szervező munkájával, kapcsolataival magas szintre fejlesztette a klub tevékenységét.
Cser Jánosnak könyörtelen levelet hozott az égi postás november 10-én! Kedves János Barátom, Isten nyugosztaljon, és segítsen nekünk a gyász nehéz napjaiban! Nyugodj békében, megérdemled a pihenést, mert rászolgáltál - sokat dolgoztál életedben érettünk!
November 22-én, szombaton, délelőtt 10 órakor a székesfehérvári Prohászka templomból kísérünk utolsó földi utadra. Lehajtott fővel, szomorú szívvel emlékezünk rád!
