Interjúnk Zsurzs Kati színésznővel, a Vörösmarty Gyűrű új tulajdonosával

 „A Vörösmarty Gyűrűvel éreztették, hogy számítanak rám és ez a legfontosabb” - vallja Zsurzs Kati, akinek titkos szavazással ítélte oda a díjat a társulat. A színésznőre nehéz feladatok várnak a következő évadban is, újabb darabot mutatnak be a gyerekeknek a Pelikán Kamaraszínházban és valószínűleg „Mirigy” szerepében láthatjuk majd a magyar kollektív tudatalattiban „Örök Tündeként” megjelenő színésznőt, Vörösmarty Mihály népszerű drámájában. "A társulat elismerését komoly visszajelzésnek tartom, azt fejezi ki, hogy a társulat, a kollégák akarnak valamit adni a díjazottnak, ezért van az, hogy minden évben mérhetetlenül meghatódik az, aki kapja." -mondja Zsurzs Kati. 

- Hogyan vélekedik a különféle színházi díjakról, elismerésekről? Jelent-e különbséget az Ön számára, ha a közönség, a szakma, vagy éppen a társulat ismeri el a munkáját?
 

- A közönségszavazat követhetetlen számomra, nem lehet kiszámítani, hogyan döntenek a színházlátogatók. Annyi biztos, ha sok évet eltölt az ember egy városban, egyre inkább érződik a közönség szeretete. A szakmai elismerések még kevésbé követhetőek…A társulat elismerését komoly visszajelzésnek tartom, azt fejezi ki, hogy a társulat, a kollégák akarnak valamit adni a díjazottnak, ezért van az, hogy minden évben mérhetetlenül meghatódik az, aki kapja. A Vörösmarty Színház társulata nagyon fiatal, sok embert tanítottam közülük, így nem tisztán „kollegiális” a kapcsolat. A Vörösmarty Gyűrűvel éreztették, hogy számítanak rám és ez a legfontosabb. Ráadásul nem csak a színészek, hanem a táncosok is szavaztak, akiket szintén nagyon szeretek.

- Etikátlan lenne elárulni, hogy Ön kire szavazott?

- Egyáltalán nem, én Bakonyi Csillára szavaztam, aki ígéretes tagja a társulatnak. Két éve van itt, de egyre bátrabb, a szavazatom a személyes szeretetet és a szakmai véleményemet is kifejezi.

- Milyen emlékeket hagyott Önben ez a rendhagyó évad?

- Úgy érzem, mintha sok évad lett volna ebben az egy évadban. A Cirkuszhercegnő rendhagyó előadásai óriási élményt jelentettek, nagyon letörtem, amikor megtudtam, hogy sajnos nem lesz folytatás. Kivettem a részem a vidéki turnékból is, játszottam néhány alkalommal többek között Siófokon, Szombathelyen, de a sok utazással járó darabokban nem voltam benne. Új darabban itt Fehérváron, a Pelikán teremben szerepeltem. Fontos szerepem volt az idén az „Édes Anna” c. darabban is, fiatal rendezővel érdekes felfogásban dolgoztunk. Bakonyi Csilla remekelt, Lux Ádámnak is nagyon jól sikerült ez a darab.

- Milyen feladatai lesznek a nyáron és az őszi hónapokban?

- Nyáron a Bernstein darabban kaptam egy kisebb szerepet, ősszel pedig biztosan lesz egy gyerekelőadás a Pelikánban, amire sok energiát kell gyűjtenem. Ha gyerekeknek játszol, rögtön kell reagálni a szituációkra, nagyon kézben kell tartani a darabot. Úgy kell játszani, hogy elvarázsoljam őket úgy, hogy észre sem veszik. Ha unatkoznak, akkor vége van. Pokolian el tudok fáradni a végére, meglepő, hogy a kollégák közül sokan azt hiszik, ez egy könnyű műfaj, azután dermedten menekülnek…

- Milyen darabokra készül még a következő évadban?

- A Csongor és Tünde nehéz feladat lesz, főleg azért, mert naívaként Tündét játszottam sokat, így furcsa lesz Mirigyet megformálni. A darab is rendkívül nehéz, mert sok előítélet van a fejünkben, amitől nehéz megszabadulni. A Csongor és Tünde tulajdonképpen olvasmánydráma és egyben mesejáték, aminek erős filozófiai vonala van. Örülnék, ha külföldi rendezővel dolgoznánk, hátha olyat gondol róla, amit mi nem. Jó lenne teljesen új szemszögből látni ezt a darabot, mert a tanodában is sokat tanítottam, emellett Tündenkét szerepeltem. Mirigy megformálása nehéz lesz, szinte hallom a fülemben Gobbi Hildát… Egyelőre semmit sem akarok gondolni a darabról… A naívából váltott színésznőnek nehéz feladat, hogy egy erős karakterbe átérjen. Hogy sikerül-e? Ha kapok olyan szerepet és kiderül belőle, hogy mást is tudok, akkor igen.