A honfoglalás-kori jurták múltjáról, jelenéről és jövőjéről volt szó a Megyei Művelődési Központ október 30-i előadásán. Vidák István textilművész több évtizede kutatja a nemezsátrak történetét.
– Előadásában egyszer sem használta a jurta szót. Miért kerüli ezt a kifejezést?
– Ez a hajlék inkább ház - ezért vagy úgy hívjuk, hogy nemezház, vagy úgy nevezzük, hogy nemezsátor és kerüljük (sőt buzdítok is mindenkit erre) a török eredetű jurta kifejezést. Ez a sátor kerek, 5-6 méter átmérőjű, több száz kiló, a régészek i. e. 500-ra teszik a kialakulását. I. u. 1200-ig tökéletesedett, azóta szinte semmit sem változott.
– Hol terjedt el elsősorban?
– Közép-Ázsiában a mai napig megtalálható. Egyes feltevések szerint mi onnan jöttünk kis hazánkba, ott maradt rokonaink ma is őrzik ezt a hagyományt, mi közben elfelejtettük.
– Most is készítenek hasonló hajlékokat?
– Áprilisban voltam Kirgizisztánban. Abban a faluban, amelyben jártam, a lakosság hetven százaléka sátorkészítésből él. Egy-egy család évente öt sátrat készít el a saját műhelyében.
– Az elmúlt évezredekben megmaradt az eredeti alapanyag? Mennyiben változtak a munkafolyamatok?
– Sajnos, eredeti sátrat sem Európában, sem Közép-Ázsiában nem őriznek, ezért csak találgatni lehet, hogy pontosan miből és hogyan készülhettek. Ebben a fent említett faluban nem csak készítik a sátrakat, hanem májustól októberig lakják is azokat. Télen azért nem, mert kevéssé hő és vízállóak, kétszeres burkolással is maximum 15 C fokos hőmérséklet tartható bennük.
– Hogyan képzeljük el egy jurta belsejét? Mi fogadja a belépőt?
– A sátorba belépve balra található a férfiak oldala, jobbra a nőké, szemben pedig a szentély, vagy házi oltár. Semmilyen bútorzat nincs: egy-egy ládában őrzik személyes dolgaikat.
– Több család lakik egy-egy sátorban?
– Egy családnak több sátra is lehet - ha nagyon szegények akkor egy, amelyben akár több nemzedék is élhet. Mivel általában sokgyermekes, népes családokról van szó, előfordulhat, hogy több mint tíz személy is megosztja egymással az egyébként elég szűk 25-30 négyzetméteres teret.
– A jurták hányféle fajtáját, típusát ismerjük?
– Aki ma a honfoglalók sátráról hall, az többnyire egy 6 méteres építményt képzel el, holott ez az otthon méreteiben és színében is a család rangját és vagyonát is jelképezte. Léteztek palota nagyságú sátrak, s gazdagságtól függően akár kisebb “sátorparkok” is tartozhattak egy-egy családhoz. Fontos a sátrak színe is: a leggazdagabbak fehér színűben, a középosztály barnában, a szegények szürkében laktak. Formájukat tekintve nem sokban különböznek, vannak népekre jellemző vonások, például a nádfüggöny lehet a rács és a nemez mellett, de a kettő között is, attól függően, hogy türkmeneknél járunk vagy kirgizeknél.
– Magyarországon hol láthatunk nemezsátrat?
– A Néprajzi Múzeumban őriznek kettőt-hármat, Ópusztaszeren láthatunk még néhányat, de manapság már nagyon sok magánember vásárol ilyen sátrat.
– Miért kezdte kutatni a jurták történetét, s ön személy szerint lakna-e nemezházban?
– El tudnám képzelni, sőt ismerek is néhány “megszállottat” Németországban, Svájcban, Angliában - de Magyarországon is, akit nem zavar se tél, se hideg, ilyen hajlékban él. Harminc éve foglalkozom kézművességgel, különböző mesterségek kutatásával, tíz évig voltam kosárkötő és húsz éve vagyok nemezkészítő iparművész. A sátor, a hajlékkészítés mindig is foglalkoztatott, csodálatos dolog, képzelje csak: kezdődik egy gyűrűnél, három gramm gyapjúval, s befejeződik egy sátorral háromszáz kiló gyapjúval.
