Nagy iram, sok helyzet, és szinte az utolsó pillanatig meddő Vidi-mezőnyfölény jellemezte a Honvéd elleni bajnokit. A végig bekkelő vendégek ellen talán már az optimistább fehérvári szurkolók is elkönyvelték az újabb sóstói pontvesztést, amikor a hosszabbítás legvégén Torghelle Sándor remek fejessel mégis győzelemhez segítette a csapatot. Megszolgált három ponttal tartja a lépést az előtte állókkal a Videoton FC.
A klub hivatalos facebook-oldalán áprilisi tréfaként elsütötték a mókás kedvű szerkesztők, hogy a Honvéd ellen a kezdőcsapat tagja lesz Nikolics, Torghelle és Perics, vagyis az a három csatár, akik közül általában kettő is legfeljebb a második félidőben szokott egyszerre a pályán tartózkodni. Az értő szurkolók persze nem vették be az álhírt, hiszen bármennyire is sejthető volt, hogy újabb, csak a védekezésre összpontosító ellenfél érkezik a Sóstói Stadionba, Paulo Sousa futballról alkotott elképzelésében a támadó foci nem egyenlő a csatárok minél nagyobb számával. Így aztán valójában a Bozsovics - Brachi, Caneira, Vinícius, Szolnoki - Tóth B., Mitrovics - Oliveira, Sándor, Walter Lee - Torghelle összetételben kezdett a csapat, tehát ékként ezúttal a kispesti kötődésű játékosára szavazott a portugál mester. Torghelle kapott is pár célzott "verbális lövedéket" a vendégszurkolóktól, de ez nem zavarta abban, hogy már az első félidőben a legveszélyesebb hazai csatár legyen.
Bebizonyosodott, hogy igaza van Sousának abban, a támadójáték nem kizárólag a csatárokon múlik, hiszen láthatóan fel lett építve a Vidi előrejátéka, sok szélen vezett támadással, beadásokkal, vagy éppen kis passzokkal. Csak a kivitelezés nem stimmelt eleinte, de a Honvéd ellentámadásaiban sem volt veszély. Aztán a félidő közepétől egyértelmű lett a szereposztás, támadott a Vidi, védekezett a Kispest, Torghelle még a kezdőkörből is kapura lőtt (védenie kellett Kemenes kapusnak!), majd Walter Lee parádés testcsele után már nagyon közel járt a gólhoz. A kispesti kapus azonban remekül helytállt, nemcsak "mindenki Sanyija", hanem Sándor, majd Mitrovics kísérleténél is. Hiába voltak a szépen kijátszott, helyzettel végződő akciók, gól nélkül vonultak pihenőre a csapatok.
Nikolics intenzíven melegített a szünetben, és pár perccel a második félidő kezdete után be is állt - három védőre és két csatárra váltott Sousa. Vinícius kézzel szerzett gólja vezette fel a játékrészt, aztán Nikolics jelezte is, hogy pályán van, alig lőtt fölé. Már-már bántóan egyirányú volt a forgalom a pályán, miközben az iramra nem lehetett panasz, nagyon elszántan ment előre a Vidi. De nem ész nélkül: Gyurcsó beállásával még hangsúlyosabbak lettek a szárnytámadások, jöttek a beadások, Torghelle mindenhonnan azonnal lőtt - de hősiesen állta a sarat a Kispest. Nikolics nagyon hatékony volt, ami a helyzetbe kerülést illeti, hiszen egyszer előle szedte fel a labdát Kemenes, egyszer meg ő kerülte meg a kapust, de éles szögből fölé tekert. Brachi remek labdákat küldött középre, de Torghelle mindig tévesztett egy kicsit - egészen a hosszabbítás utolsó percéig... Ekkor már azt hihette a Supka-csapat, hogy kihúzza a végső sípszóig a csaknem végigbekkelt meccset, de Brachi újabb nagyszerű beadását Botis mellől Torghelle ragyogó mozdulattal a bal alsóba fejelte, tizenkét méterről. Elcsendesítve a kapu mögött a kispesti tábort...
Ezzel a forgatókönyvvel tulajdonképpen katartikus lett a győzelem, ami persze lehetett volna simább is, a helyzetek megvoltak hozzá. A lényeg, hogy újabb három pontot szerzett, és változatlanul üldözi a fordulóban szintén győztes Debrecent és Győrt a Videoton.
Videoton FC - Budapest Honvéd 1-0 (0-0)
Gl: Torghelle
