A Penna Regia díjat azok az írott vagy elektronikus sajtóval foglalkozó újságírók kaphatják, akik munkájukkal hozzájárulnak a város hazai és nemzetközi ismertségének további növekedéséhez.
A Penna Regia idei díjazottja, Kiss László fotográfus, a Fehérvár Médiacentrum fotóriportere Bodajkon nőtt fel, útépítőként végzett a Jáky József Szakközépiskolában, majd a győri főiskolán tanult földmérőnek. Kamaszkora óta lappangott benne a fotográfus, és a hivatás hamar utat tört magának. Először az alkalmazott fényképészet területén dolgozott: reklám- és divatfotók, tárgyfotók, képzőművészeti alkotásokról készült aprólékosan megfényelt, jól komponált képek árulkodtak arról már a kezdetekkor, hogy a legjobbat választotta. Időközben jöttek a szociofotók és azok a sokak által ismert városképek, amelyek több, Székesfehérvárról készült ismertető könyv lapjain köszönnek vissza. A régi, analóg technika elkötelezett híve, miközben a legmodernebb eszközöket is – sokszor úttörőként a városban – szívesen alkalmazza. A fotózásról egy korábbi interjúban így vall: „Nekem ez egyfajta technika, egyfajta kifejezési eszköz, melyben természetesen van annyi nosztalgia, hogy egy analóg fényképező exponáló gombját egészen más érzés lenyomni, mint a digitálisét. (…) A mai divatnak nem felülve a képeim nem a véletlen művei.”
Kiss László vehette át a Penna Regia díjat
Kiss László hozta létre a 360szekesfehervar.hu oldalt, amelynek segítségével virtuálisan is körbejárható városunk. A Fehérvár hetilapban megjelent fotóin nyomon követhető a város lüktetése, képei komoly értéket jelentenek hétről hétre.
A munkát nem bízza a véletlenre, minden anyag lelkiismeretességéről és szakmai hozzáértéséről, önálló gondolatvilágáról árulkodik. 2009 óta munkatársa a Fehérvár Médiacentrumnak, interaktív személyisége nélkülözhetetlenné vált a szerkesztőség mindennapjaiból. A kollégák jó kedélyű, makacs embernek ismerik, aki harcias típus, mindig megmondja a véleményét. Kiss László ikonikus alakja a helyi művészvilágnak, a közönség az elmúlt 30 évben több kiállításon is találkozhatott a fotóival. A technika, a különböző „kütyük” alkalmazása mellett mindig fontos volt számára az önkifejezés: tagja és rendszeres kiállítója a Fehérvári Művészek Társaságának, legutóbb 2016-ban volt önálló kiállítása „A mi utcánkban” címmel, a Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül. Lokálpatriotizmusa érezhető mindahány városi fotóján, amelyek a kiadványokon és az interneten keresztül az egész országban képviselik és közvetítik a városhoz kötődését.
A díjátadás előtt Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András köszöntőjében kiemelte, hogy a hagyományos március 15-i ünnepségek keretében mindig megjelenik a sajtószabadság kérdése, ami minden időszakban nagy kérdés.
"Nem véletlen, hogy mindig a viták kereszttüzében áll, hogy egy-egy korszakban, egy megyében, vagy városban milyen a sajtószabadság helyzete, mennyire szabad a vélemény, milyen médiafelületek léteznek és ezek hogyan változnak az egyes korszakokban." - fogalmazott a polgármester, aki szólt arról is, hogy a XXI. század elhozta azokat a lehetőségeket, hogy nem csak a sajtóban dolgozó szakemberek tudósítanak, informálnak, vagy fejtik ki véleményüket, hanemm indenki, aki a közösségi médiafelületeken úgy gondolja, hogy van mondanivalója a nyilvánosságnak.
A díjazottról szólva a polgármester kiemelte, hogy a Kiss László képi világán keresztül közvetít érzelmeket, értékeket és munkája során sokat tesz azért, hogy ez a képi világ hiteles legyen.
"Az információátadás és véleményformálás mindig nagy felelősséget jelent, különösen azok számára, akik szakemberként dolgoznak egy-egy felületen." - tette hozzá Cser-Palkovics András, aki kiemelte, hogy a városban dolgozó szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a felelősséget felvállalva végezzék munkájukat. A díjazott kapcsán a polgármester szólt arról is, hogy beszélgetéseik során Kiss László mindig kendőzetlenül elmondja, hogy mit gondol a világról, a városról és őszinte véleményéből mindig kiérződik a lokálpatriótizmus. A köszöntőt követően Mits Márton és Horváth Dávid adott műsort.
A díjazott Kiss László arról szólt, hogy időbe telt, amíg megértette, hogy azoknak, akik a kamera, vagy a diktafon mögött állnak, óriási felelőssége van a rövid emberi történetek exponálásában.
"Lehetséges, hogy akiket módunkban áll megszólítani, azoknak éppen az lesz a legfontosabb, hogy forgatunk, írunk, közlünk róluk valamit." - fogalmazott a díjazott, aki szerint teljesítménye egy „jóképű” csapatmunka eredménye.
Hagymásy András, a Fehérvár Médiacentrum ügyvezető igazgatója pohárköszöntőjében korábbi, a Kiss László "jelenségről" írt publicisztikájából idézett.
"..Kétféle ember segítségére van szükségem: a jó kedélyű emberére és az igaz emberére. Szerencsém van: javarészt ilyen emberekkel vagyok körülvéve. A szerkesztőség folyosóján a csengő kacaj mindig elnyomja a morgást. A jó szándék mindig lenyomja az ármányt. Az igaz szó mindig fényt vet a hazugra. És a legkomorabb napon is jön valaki a mi utcánkba, akinek a fénye oszlatja a homályt. Kiss Laci ilyen ember. Jó kedélyű és igaz. Pedig mindig dohog, mint egy gőzhajó. Mindig jelzi: vigyázz, ott lapul az ármány! Ez nem működik! Az van elszúrva! Amaz meg nem jó semmire! Mégis, amikor feltűnik a folyosón, hátán a mázsás felszereléssel, a párizsi bohémek és a szomszédos hajléktalanszálló világát egyaránt megidéző stílusával szerényen elfedve homályoszlató fényét, a szó nélkül viselt mindennapi robottal elfedve háborgó művészi lelkét, mindig megnyugszom: vannak még igazán jó emberek a világon!"
