A Lánczos Kornél–Szekfű Gyula Alapítvány ösztöndíjjal segíti Magony Imre álmát, hogy egy újabb kötetben tudhassák meg Székesfehérvár lakói, milyen csodálatos szobrokat és térplasztikákat, domborműveket rejt a királyi város. Magony Imre egy kulturális polihisztor, hiszen könyvtáros a választott hivatása, mellette szépíró, a fehérvári szobrok ismerője és kutatója, s ráadásként a Szabad Színház tagja.
Hiánypótló kiadvánnyal jelentkezik 2015-ben. Ez a szobor kalauz megismertetheti nemcsak a székesfehérváriakat, hanem a városunkba látogatókat is azzal, hogy milyen csodálatos alkotásokkal büszkélkedhetünk.
Az első kiadás 1995-ben született meg, a második 2004-ben. Elmondhatom, hogy tízévente megújíthatom. A kötet nem más, mint egy szoborkatalógus. Az új kiadásra azért van szükség, mert az elmúlt években egyre gyarapodnak Székesfehérvár közterei és köztéri alkotásai. Szakmai meggyőződésem, hogy ezt követni kell, naprakészen.
Mennyit változott a város az elmúlt húsz esztendőben?
Nagyon sokat. Számtalan emléktábla örökíti meg a székesfehérvári alkotókat, akikről a hétköznapi ember mit sem tud. Az én dolgom, hogy a köztéri alkotásokat a teljesség igényével megmutassam ebben a könyvben. A tendencia az, hogy inkább az emlékhelyek és az emlékjelek szaporodnak.
Mi minősül ma Magyarországon köztéri alkotásnak?
Minden olyan mű köztéri alkotás, amelyet elismert szobrászművész készített, amelyet elfogadott a választott szakmai zsűri. Ugyanakkor egy-egy emléktábla már nem az. Ehhez a kategóriához tartozik adott esetben egy sziklatömb is, amely bármilyen szép is lehet, a jelenlegi művészeti alkotásokról szóló törvény szerint nem emlékmű. Kivéve természetesen, ha ezeken van egy plasztikai rész is, amelyet egy iparművész vagy éppenséggel egy ötvösművész készített.
Hiánypótló lesz ez a könyv. Ha valaki elindul a Megyeházától és eljut a Zichy ligetig, láthatja a Szent István szobrot, Pátzay Pál lovasszobrát, ha végigsétál a Fő utcán, találkozhat Melocco Miklós Mátyás-szoboregyüttesével, megcsodálhatja a Varkocs-szobrot, és a séta végén ott van a Zichy ligetben Klebelsberg Kunó és most már Ybl Miklós szobra is. De a szűken vett belvároson kívül hol bukkanhatunk rá kivételes műalkotásokra?
Aki a közvetlen lakókörnyezetében nem veszi észre, hogy mi mindennel gazdagodott Székesfehérvár, elég, ha kézbe veszi ezt a könyvet, és máris rábukkanhat arra az alkotásra, ami mellett eddig csak szótlanul elment. Bízom benne, hogy ha csak egyetlen pillantást vet rá, már megérte neki, és nekem, a kutatónak is.
Milyen formátumban jelenik meg ez a kiadvány?
Négyszázötven alkotásról készült fotó. Ez természetesen azt jelenti, hogy néhány kiemelkedő mű több helyen is szerepel a könyvben. Az elmúlt tíz esztendőben – megdöbbentő szám, de igaz – csaknem száz köztéri alkotással gazdagodott a város.
Az emléktáblák fontosak, ha nem is minősülnek műalkotásnak.
Úgy döntöttem, ha a táblán nincs is szobrászati dísz, méltán megérdemlik az egykori székesfehérváriak, hogy a készülő könyvben megemlékezzünk róluk.
Foglalkozik-e a könyv a különböző településrészek eldugott helyein fellelhető alkotásokkal?
Fontos része lesz a könyvnek. Megvallom, én is ritkán járok ezeken a helyeken, de kötelességemnek éreztem, hogy összegyűjtsem és rendszerezzem ezeket a műveket. Amikor valahova kimegyek, néha bizony óriási meglepetés ér. Ekkor láthatja meg az ember, milyen gazdag ez a város, és milyen értékeket rejt akár a legkisebb utca is.
Művészeti alkotásként kezeljük az épületeket díszítő térplasztikákat?
Ezek szobrászati alkotások. Nem is lehet kérdés. Hiába nem tekinti ezeket a köztudat szobroknak. Ilyenek például az Országzászló téri múzeum falán látható domborművek, vagy éppenséggel a zeneiskola falára felkerült, nemrégiben átadott, Somorjay Ferenc emlékét megidéző alkotás.
Tematikusan gyűjti az információkat?
Természetesen. Némiképpen kiegészítve az előző kötetekben megjelent munkát, a most készülő könyvben az utcanevek alapján mutatom meg a szobrok, domborművek, térplasztikák helyét. Annyiban változott a tematika, hogy az alapvető információk több nyelven is olvashatók. A XXI. századi igényeknek megfelelően térképet is kapnak az olvasók a könyvhöz, sőt GPS-koordináták is segítik az eligazodást. Ez természetesen nem térbeli térkép lesz, hanem egy olyan hagyományos, amely alapján a város valamennyi szeglete felismerhető.
Kimondhatjuk, hogy ez egy helytörténeti útikönyv, mely fontos információkkal gazdagíthatja az itt élőket és a hozzánk ellátogatókat?
Igen. Történeti leírásokat is tervezek, melyek nemcsak a szobrokkal, térplasztikákkal foglalkoznak, de bemutatják a hozzájuk kapcsolódó történelmi kor tudnivalóit is. Emellett megismerkedhetünk az alkotóval, az alkotás folyamatával a fogantatást pillanatától kezdve a megszületésig. Fontosnak tartom, hogy a bibliográfia egységes és egész legyen, hiszen ha az olvasó még többet szeretne tudni, legyen lehetősége tájékozódni.
Lehet-e figyelni arra, hogy néhány művet többször felújítottak, átdolgoztak?
Természetesen figyelemmel kísérem a műalkotások sorsát is. Jó néhányat megrongáltak, elloptak, tönkretettek, számtalan egyszerűen eltűnt. Viszonylag jó eséllyel mondhatjuk meg, hogy ezek mikor történtek, és azok a segítők, restaurátorok, szobrászok, akik a felújításban segédkeztek, a könyvben is elmondhatják tapasztalataikat. Összefoglalva azt mondhatnám, hogy a hányatott sorsú művek megismerésre méltó történetét megosztom az olvasókkal.
Az is fontos kérdés, hogy mi van az épületeken belül! Azok a szobrok, amelyeket Székesfehérvár középületei rejtenek, témái lesznek a könyvnek? Gondolok itt elsősorban a Városházán, a Megyeházán, a Bory-várban vagy akár a Vörösmarty Mihály Könyvtárban található művekre.
Csak a köztéri alkotásokkal foglalkozom, amelyek bármely hétköznapi ember számára láthatók, úton-útfélen. Ebbe beletartoznak a közintézmények falain, terein lévő szobrok, térplasztikák, domborművek. Az épületeken belül a Szent István Múzeum raktárát is megmutathatnánk. Ez a könyv arról szól, hogy segítsünk a sétáló embereknek. A gyakorlat minden szoborkatalógusnál ez.
Fogalmazhatunk úgy, hogy készen áll a leltár?
Talán igen. A teljesség igénye fontos számomra. Tíz év munkája és gondolatai rejlenek benne, emberközeli lesz a kötet. Ha már így alakult, bizony mondom: jó szoborkalauznak lenni!
