-
Gregor József Énekverseny
Ünnepi gálahangversennyel ért véget a VII. Országos Gregor József Énekverseny vasárnap délután. A Szent István teremben rendezett eseményen adták át a különdíjakat és hirdettek nyerteseket. A zeneművészeti szakgimnáziumok magánének szakán tanulók két korcsoportjában ítélte oda az első díjat a szakmai zsűri.
2024.11.24. -
Püspöki mise
Vasárnap, az Almássy-telepi Krisztus Király Plébánia búcsúnapján Spányi Antal megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét, zenei szolgálatot végzett a Vox Mirabilis Kamarakórus. A szentmisén adták át az Unum Sumus (egyek vagyunk) feliratú Krisztus Király-díjat, amelyet idén Halmay Tivadar, festőművész kapott.
2024.11.24. -
150 éves a múzeum
Már nagy erőkkel készülnek az év legfontosabb fehérvári kiállítására a Csók István Képtárban. 150 éves fennállását ünnepli idén a Szent István Király Múzeum - ezen apropóból nyílik majd november 30-án nagyszabású tárlat Fehérváron.
2024.11.22. -
Elkezdődött az énekverseny
Elkezdődött az Országos Gregor József Énekverseny a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Idén közel nyolcvan diák jelentkezett a három napos megmérettetésre.
2024.11.22.
Marno János tartott felolvasó estet a Városi Képtárban
Marno János olvasott fel tegnap a Székesfehérvári Városi Képtárban. A költő beszélgetőtársa Pallag Zoltán volt. A programot a Könyv utóélete sorozat részeként rendezték meg, a Szépírók Társasága támogatásával. Ízelítőül egy rövid szöveg-részletet is közlünk a költőtől (a szöveg először az Élet és Irodalomban jelent meg)...
Marno János olvasott fel tegnap a Székesfehérvári Városi Képtárban. A költő beszélgetőtársa Pallag Zoltán volt. A programot a Könyv utóélete sorozat részeként rendezték meg, a Szépírók Társasága támogatásával. Ízelítőül egy rövid szöveg-részletet is közlünk a költőtől (a szöveg először az Élet és Irodalomban jelent meg)...
A fekete tojás - Mese a Róka és a Kakas szerelmi viszontagságáról
"Valahol az Isten háta mögött, ahol az emberek úgy ismerik egymást, mint a rossz pénzt, és mohó kapzsiságuk immár a földön túl az egeket ostromolja, egy éjjel arra riadt fel álmából a Kakas, hogy a szerelem gyötri. Ki akar ugrani a szíve a begyéből. Tetőtől talpig az egész teste dobol. Hang nem jött azért a torkára, nem riadóztatta maga körül éjnek évadján az udvart, hanem lopva, mint egy árnyék, nekiindult a szemétdombjának; lépdelt elszántan, szent meggyőződésben, hogy ott majd, a magasban, jobban eligazodhat a csillagok állásán. A Kakas egyszerű ember, akarom mondani, egyszerű szárnyas volt, ritkán s olyankor is csak másodpercekre emelkedett el a földtől, és énekszóban sem próbált versenyre kelni az ég madaraival. Egy pacsirtával, mondjuk, vagy egy fülemülével. Ám azt mégis érezte, hogy az égboltnak, amelyet éjente teleszórnak ezekkel a ragyogó, villogó magvacskákkal, hogy tehát ennek a magvakellető boltozatnak mérhetetlen hatása lehet az ő titokzatos értelmű álmára.
Mert hát hol másutt is keresnénk az álmok végső magyarázatát, ha nem a csillagok között, s ha egyszer köztudomásúlag mindannyian onnan származtunk le ide, tojásdad labdát formázó szülőföldünkre. És ráadásul földestül, tojáshéjastul! Régen, olyan régen, hogy arra még egy isten se nagyon emlékeznék vissza - nemhogy egy... hm... egy tyúkeszű kakas! "