A bajnoki elődöntő második mérkőzését az első félidőben tizenhat pontos előnyt kidolgozó NHSZ-Szolnoki Olajbányász nyerte a fehérvári csapat ellen, így kiegyenlített a párharcban. NHSZ-SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ–ARCONIC-ALBA FEHÉRVÁR 93–81
Forró hangulat várta csapatunkat a Tiszaligetben, de ezen senki nem lepődött meg, várható volt, hogy az Olaj szurkolói nem baráti fogadtatással várják az Alba játékosait.
Ráadásul a szolnokiak tisztában voltak vele, hogy muszáj lenne nyerniük, hogy ne kerüljenek a szakadék szélére az egyik fél harmadik nyert mérkőzéséig tartó sorozatban.
Óriási feszültség övezte az első perceket
Az már a kezdeteknél látszott, hogy a szolnokiak rendkívül kemény védekezéssel készültek, Siyani Chambers vérét például a nála egy fejjel magasabb Lukács Norbert szívta, nem is volt folyamatos a vendégek játéka. Az Olaj viszont gyorsan elkapta a fonalat, hol a palánk alá, alsó posztokra bejátszott labdákból, hol elzárások utáni betörésekből volt eredményes és az ötödik percben Alejandro Zubillagának ki kellett kérnie első idejét (11–4). A különbséget ugyan nem sikerült ezután sem csökkenteni, de nem is nőtt érdemben, amit elsősorban Anthony Robertsnek köszönhettünk, aki három perc alatt jutott tíz pontig, ekkor szinte csak rá lehetett számítani támadásban. A védekezés viszont nagyon nem állt össze, amikor a hazai irányítót ketten csapdázták volna, akkor is pontos volt a passz, onnantól pedig a hazaiak mindig megtalálták a befutó embereket, akik könnyen ziccereztek. A faultok is gyorsan gyűltek, kilenc pontos hátrányt szedtünk össze tíz perc alatt (26–19).
A folytatás Chambers büntetőivel kezdődött
Kicsit közelebb kerültünk, de nagyobb fordulatszámon pörgött a házigazda. Vojvoda Dávid igyekezett valahogy szorosabbá tenni az összecsapást, de a másik oldalon a festékben továbbra is jól dolgoztak a hazaiak, Dustin Thomas többször is borsot tört az orrunk alá. A 15. percben James Eads kosarával nőtt először tíz fölé a különbség (40–29). A második negyed hajrájáig nagyjából így haladtak a csapatok, aztán az Olaj futott egy 6–0 a szünetig és nehéz helyzetben kerültünk (53–37). Az első félidő után azt a következtetést vonhattuk le, hogy legnagyobb fegyverünket, a gyorsindítást nem tudtuk használni, a távoli dobások nem estek be (8-ból egy tripla) és a büntetőkkel hadilábon álltunk, a védekezés pedig nem volt kellően kemény.
A pihenő után felcsillant a remény
Végre ritmust találtunk, 8–0-al kezdtünk és egyből bejöttünk tíz pont alá. Aztán a Szolnok kezdte távolról átdobálni a zónánkat, amely eleinte jól működött, támadásban viszont visszaköszöntek az első félidőben látott hibák és újra nyílt az olló. Elképesztően akart és agresszív volt az Olaj, ez nagyon nem ízlett nekünk, a 28. percben már 18 ponttal vezetett a hazai csapat (72–54). Innen csoda kellett volna, hogy visszajöjjön a meccsbe csapatunk.
A csoda pedig majdnem megtörtént.
Nem adtuk fel a küzdelmet és már a záró periódus elején többször benézhettünk volna akár tíz pont alá is, de mindig rosszkor jött egy hiba. A hajrát Vojvoda vezetésével nyitottuk meg, bő öt perccel a vége előtt még tizenöt ponttal vezetett a Szolnok, innen futottunk egy 14–3-at – ez volt az a szakasza a meccsnek, amikor végre azt játszottunk, amit szeretünk – és szűk két perccel a vége előtt már csak négy pont volt a különbség (84–80). A következő három akció megpecsételte a sorsunkat, két rossz védekezés mellett a másik oldalon Isaiah Philmore támadóhibát vétett, a meccs eldőlt, az utolsó percben pedig már nem tudtunk eléggé koncentrálni (93–80). "Az első félidőben fizikailag erősebb volt a Szolnok, ezen a téren felülmúlt minket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tizenöt lepattanóval kevesebbet szedjünk, mint ellenfelünk, a hazaiak ebben a szegmensben is kiemelkedőt nyújtottak. Fontos lenne, hogy jobban és gyorsabban járassuk a labdát." - nyilatkozta a meccset követően Alejandro Zubillaga.
Ezen a napon csak rövid szakaszokban tudtuk felvenni a versenyt az elképesztő agresszivitással játszó Szolnok ellen, folytatás pénteken, Székesfehérváron.
