Ahogy az elmúlt években is megszokhattuk, a nyárral együtt megkezdődtek a nagy mozgások, igazolások, edzőcserék a magyar kosárlabdaéletben. Nem kivétel ez alól az Alba Fehérvár gárdája sem, viszont van egy arc, amely az elmúlt húsz évben szinte sosem hiányozhatott a csapatképről. Ez az arc Matus Gáboré, aki valóban az állandóságot képviseli a fehérvári kosárlabdában, méghozzá többnyire sikeresen: három, játékosként szerzett bajnoki címe után idén edzőként is aranyéremmel zárhatta a szezont. Remélhetőleg hasonlóan eredményes lesz a közeljövőben, egy harmadik szerepkörben, ugyanis sportigazgatóként dolgozik tovább a bajnok és kupagyőztes csapat sikereiért.
Három bajnoki címet nyertél játékosként, idén pedig edzőként is felértél a csúcsra. Hogy élted meg ezt a sikert, összehasonlítható-e a korábbi bajnoki címekkel?
Annyira régen volt, mikor játékosként nyertem, hogy nem nagyon tudnám összehasonlítani. Nagyon nagy élmény volt az is, kicsit más, mint edzőként, de különbséget nem tudnék tenni egyik bajnoki cím között se. Mindegyik ugyanolyan értékes.
Sok idő nem volt a felhőtlen ünneplésre, előbb Keller Ákos, majd Dzunics mester jelentette be a távozását. Téged személy szerint mennyire leptek meg ezek a döntések?
Ákos távozása egyáltalán nem, Báne maradásában reménykedtem. Elég jó viszonyt ápoltunk, összhangban voltunk a kispadon is, és bíztam benne, hogy az Európa-kupa indulás egy megfelelő kihívás neki, de ő mégis máshogy döntött. Nem örültünk a bejelentésnek, de attól a pillanattól kezdve úgy gondolkodtunk, hogy ezt az időszakot lezártuk, előre tekintettünk és elkezdtük keresni az új vezetőedzőt.
Te sem maradsz a kispad mellet, mivel ahogy az elmúlt hetekben megtudhattuk, a továbbiakban sportigazgatóként segíted majd a klub működését. Hogy született meg ez a döntés, elsősorban te törekedtél rá, vagy esetleg Dávid Kornél ötlete volt?
Igazából egykori elnökünknek, Nagy Gábornak volt az ötlete, hogy Kornél elnöki, én pedig, egy félig-meddig segítő, helyettesítő szerepbe kerüljek majd. Tulajdonképpen valamilyen szinten készültem is rá. Például amikor az utánpótlásnál edzősködtem, mindig próbáltam menedzselni is a csapatokat, a lehető legjobb körülményeket biztosítsani nekik minden szempontból.
Ezek szerint nem volt igaz semmi a pletykákból, amik arról szóltak, hogy Braniszlav Dzunics távozása után te lehetsz a vezetőedző?
Nem. Voltam én régebben vezetőedző egy rövid időre, körülbelül négy hónapig, de most már nem igazán vonzott ez a lehetőség. Valamikor jó néhány éve még biztosan bennem volt, hogy jó lenne, de idén január óta úgy terveztük, hogy sportigazgatóként, az elnök jobb kezeként, Kornél mellett fogok tevékenykedni. Onnantól kezdve úgy dolgoztam a csapat mellett, hogy a délelőttöket az irodában, a délutánokat pedig az edzésen töltöttem. Ezt természetesen Bánéval is megbeszéltük, ugyanúgy együtt végeztük az ellenfelek feltérképezését és taktikai dolgokban is egyeztettünk, de januártól erre az új szerepre készültem.
Sikeres éveket hagysz magad mögött edzőként is, mind utánpótlás, mind felnőtt szinten. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést, nem fog hiányozni maga az edző szakma?
Majd idővel kiderül, hogy mennyire fog hiányozni. Szerintem ez a szerepkör is ad majd egy olyan adrenalin fröccsöt, ami pótolja, a kispadon érezhetőt. Igaz, abból a szempontból talán nehezebb lesz, hogy itt valamilyen szinten visszafogottabbnak kell lenni. Kíváncsian várom én is, mivel még nincs tapasztalatom arról, hogy milyen az, ha az ember sportvezetőként izgul a saját csapatáért.
Sportigazgatóként nem csak a kosárlabdával kell majd foglalkoznod. Hogy készülsz erre, van-e esetleg olyan szakosztály, amire nagyobb hangsúlyt szeretnétek fektetni a jövőben?
Mindegyik szakosztály önfenntartó, mi pedig mindenfajta segítséget megadunk nekik. Nincsen kiemelve egyik sportág se, persze a kosárlabda a zászlóshajónk, viszont a többi szekció is egyformán fontos a klub számára. Nyilván szeretnénk minél jobb eredményeket elérni karatéban, vitorlázásban, és a természetjáró körrel is minél többet foglalkozni. A sakk szakosztályunk is működik még, amit egyébként szándékozunk újraéleszteni, felélénkíteni egy kicsit. A csarnok átalakításával a teke szép lassan eltűnik, mivel a felújításokat követően sajnos nem lesz helye a tekepályának. Ettől függetlenül az imént említett szakágak megvannak, élnek, mozognak, nem kis létszámmal és igyekszünk, hogy a továbbiakban is mindegyik gördülékenyen működjön. Azonban nekem főleg a kosárlabda mellett lesznek feladataim ezután is. Van hatásunk a többi szakosztályra, de elsősorban a kosárlabda az, ami egyrészt a legnagyobb tömeget vonzza, másrészt a legnagyobb költségvetéssel működik és a legtöbb sportolót foglalkoztatja.
Talán mondhatjuk azt, hogy a csapatépítés jelenleg még kezdeti fázisban van, ami szurkolói körökben helyenként aggodalmat váltott ki. Van-e bármiféle ok erre az aggodalomra?
Nincs. Úgy gondolom, hogy jó légiós választással és még egy, vagy két magyar játékos szerződtetésével teljes lesz a keretünk. Egy-két fiatalt az utánpótlásból is szeretnénk kiemelni, felhozni, vagy esetleg igazolni máshonnan, és úgy összerakni a csapatot, hogy újra versenyképesek legyünk. Jelenleg kevesen vagyunk, viszont három hónap múlva dobják fel a labdát, tehát még van időnk. A másik létfontosságú dolog egyértelműen az edzőkérdés, ami valószínűleg rövid időn belül megoldódik. Remélhetőleg hamarosan bejelenthetjük az új vezetőedzőnket. Várhatóan akkor majd a játékos igazolásokkal kapcsolatban is kicsit felpörögnek az események, mivel a leendő edző véleménye és nézetei kulcsfontosságúak ebben a kérdésben. Egyébként most is képben van egy kettős állampolgárságú center, egy ilyen mezőnyjátékos pedig ugye már érkezett. Nincs elvetve, hogy a továbbiakban is keresünk még magyar útlevéllel rendelkező külföldi játékosokat, de mindenképpen olyat szeretnénk, aki meghatározó tud lenni. Nem csak a keretet akarjuk feltölteni, minőségi csapatot szándékozunk összerakni.
Ez a nemzetközi kupa miatt is fontos lehet. Nyilván senki nem vár a csapattól hatalmas eredményeket, de biztosan nem is a pofózógép szerepét szeretné betölteni az Alba Fehérvár.
Persze, hogy nem, ráadásul az Európa-kupa a játékosoknak is egy komoly kihívás. A külföldieknek azért, mert ha ott esetleg jól szerepelnek, akkor könnyebben tudják eladni magukat egy erősebb bajnokságba, magasabb fizetésért, de a magyar játékosoknak is hasonlóan emeli az ázsióját. Ugyanúgy, ahogy a mi sikeres szezonunk után az itt játszó játékosok árát is emelte a friss bajnoki cím, illetve a kupa győzelem. Ettől függetlenül nekünk bizonyos keretek között kell gazdálkodnunk, ezért sem lehetett úgy egyben tartani azt a csapatot, ahogy az idényt befejeztük.
Azt már tudhatjuk, hogy Ronald Moore biztosan távozik, ő Ukrajnában folytatja pályafutását. Hollis, Jones, illetve Wood megtartására mennyi esélyt látsz?
Úgy vélem, hogy Wood és Jones esetében tudunk találni hasonló kvalitású játékosokat, nem hiszem, hogy ez probléma lenne. Hollis ugye már magyar állampolgár, ebből a szempontból is jó lenne, ha maradna, de a menedzsere elmondása szerint új kihívásokat keres és szeretne a spanyol, vagy az olasz bajnokságban szerepelni. Nem csak Damian, hanem úgy gondolom, hogy az ügynöke is nagyon igyekszik abba az irányba evezni, de nekünk most van egy olyan adu a kezünkben, hogy az Európa-kupa indulással ugyanúgy megmutathatja magát nemzetközi szinten is. Aztán hogy ez megfelelő kihívás-e neki, vagy sem, valamint, hogy anyagiakban meg tudunk-e egyezni, ez már egy következő lépcsőfok.
Komolyabb nemzetközi kupában a 2000-es évek elején, közepén szerepelt utoljára a csapat. Mit gondolsz mennyit változott azóta az európai porond és a magyar kosárlabda helyzete ezen a porondon?
A 2000-es évek elején még a Saporta-kupában szerepeltünk, ami ha jól emlékszem, akkor a második számú európai sorozat volt, ahogy most az Európa-kupa. Játszottunk abban az időben a litván Lietuvos Rytasszal, aki azóta is állandó résztvevője az Euroligának, valamint nívós orosz és izraeli csapatokkal is. Nyilván az idő elmúlt, és nyolc évig nem szerepeltünk komoly nemzetközi szinten, ami személy szerint nekem fájó dolog, mert azt gondolom, hogy játékosként és edzőként is ez egy komoly kihívás, tehát mindenféleképpen jó, ha az ember ott megmutathatja magát. Most adódott a lehetőség, meglátjuk, hogy mire lesz elég az, ahol mi tartunk a magyar kosárlabdában. Ugyanakkor gyakorlatilag már nincs ilyen, hogy nemzeti kosárlabda klubszinten. Nálunk se csak magyarok játszanak, hanem nagyon fontos szerepük van a légiósoknak. Innentől kezdve nem beszélhetünk kifejezetten magyar kosárlabdáról, de mindenesetre nagyon várjuk, hogy megmérettessük magunkat a nemzetközi porondon.
Több mint valószínű, hogy Veszprémben lesznek ezek a mérkőzések, ami nem egy nagy távolság, de esetleg tervben van szurkolói buszok indítása a helyszínre?
Természetesen, ahogy felmerült az, hogy elindulunk, abban a pillanatban elkezdtük keresni, a lehetséges megoldásokat. Budapest és Veszprém került szóba, a közelségük miatt és végül Veszprém mellett döntöttünk. Meg kell oldanunk, hogy a szurkolók minél egyszerűbben, kényelmesebben, gyorsabban és olcsóbban eljussanak ezekre a meccsekre. Reméljük, hogy lesz is ez iránt érdeklődés, és ugyan jelenleg még nem beszéltünk róla, de meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást, hogy ne okozzon problémát a távolság.
Ez a kupaindulás arra is enged következtetni, hogy a klubnak hosszabb távú terve, határozott koncepciója van a jövőre nézve.
Így van, Kornéllal úgy terveztük, hogy ebben a szezonban elindulunk nemzetközi kupában, az elkövetkezendő években pedig igyekszünk ott megragadni. Az első szezon egy tanulóév lesz, de nem az a célunk, hogy feltett kézzel álljunk ki. Szeretnénk eredményeket elérni idén is, jövőre, valamint a következő években pedig a korábbi eredményeket felülmúlni. Sok mindentől függ ennek a sikere, de mindenképpen meg akarunk kapaszkodni, és folyamatosan szerepelni az európai kosárlabda elitben.
Az utánpótlásképzés is egyel komolyabb szintre lépett az elmúlt időszakban, mióta megkapta az akadémiai minősítést. Ez szintén egy viszonylag friss és még fejlődésben lévő dolog. Hogy áll most ez a fejlődés?
Igen, ez is egy abszolút hosszú távú program. Főleg a TAO-nak köszönhető, hogy akadémiaként egyre jobb körülményeket tudunk biztosítani egyrészt az edzőknek, másrészt a gyerekeknek. A cél az, hogy minél több fehérvári kötődésű, fehérvári nevelésű fiatal kerüljön a felnőtt csapat keretébe. Eddig is próbáltunk erre törekedni az utánpótlásban, ami hol jobban sikerült, hol kevésbé, de most talán körvonalazódnak a fiatalok között olyan korosztályok, ahonnan valóban lehetnek többen A-csoportos játékosok, akár meghatározó szinten is. Nyilván ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni, de reméljük, hogy egy pár év múlva a szurkolók azt mondhatják majd a meccseken, hogy az a srác az én szomszédom, én őt ismerem, egy suliba jártam vele, és hasonlók.
