Meg nem rendült törhetetlen hűség - bemutatták a Nagy Háborúról szóló könyvet

  Csütörtökön a Városháza Dísztermében mutatták be a Székes- fehérvár, Magyarország és a Nagy Háború című könyvet, amelyet Szakály Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója szerkesztett. A kötet, amely az „…egy ezred év viharaiban meg nem rendült törhetetlen hűség” alcímet viseli, 17 szerző írását tartalmazza és emléket állít a fehérvári családoknak is.
2016.03.03. 19:30 |
 Csütörtökön a Városháza Dísztermében mutatták be a Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború című könyvet, amelyet Szakály Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója szerkesztett. A kötet, amely az „…egy ezred év viharaiban meg nem rendült törhetetlen hűség” alcímet viseli, 17 szerző írását tartalmazza és emléket állít a fehérvári családoknak is.
A Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború című könyv összesen 19 írást és számos érdekes, különleges információt tartalmaz az első világháború korszakának mindennapjairól, divatirányzatairól és a háború hősei, a huszárok „média megjelenéseiről”. A könyvbemutatón Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy az első világháborúban mintegy 10 millió ember halt meg, 20 millióan kerültek ki rokkantan a világégésből, amely átformálta az emberek gondolkodását, megváltoztatta környezetét és megszűntette a „tolsztoji határt” háború és béke között.
 „Nagyapáink és dédapáink harcoltak még az első világháborúban és a mi nemzedékünk az a generáció, akik még kis gyermekként találkozhattak az akkor már idős hősökkel, így kötelességünk, hogy soha ne szakadhasson meg az emlékezés fonala. A városunk és a nemzetünk iránt is kötelességünk, hogy felidézzük ebben a vérben és vasban eltöltött 52 hónap eseményeit, összegyűjtsük a nagy háború emlékeit, hogy a következő nemzedékek számára is kutathatóvá, átélhetővé váljon a múlt.” - fogalmazott Vargha Tamás, aki köszönetet mondott Szakály Sándornak a könyvért, amely emléket állít Székesfehérvár katonáinak és a fehérvári családoknak.
Dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola rektor-helyettese a főiskola nevében köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a KJF történelemtudományi tanszéke fontosnak tartja, hogy minden évben megemlékezzen azokról az eseményekről, amelyeknek aktualitása van történelmi évfordulók, jubileumok kapcsán. A rektor-helyettes hangsúlyozta, hogy a könyv különleges információkat közöl és hasznos olvasmány lesz mindenki számára.
A kötet szerkesztője, Szakály Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója elmondta, hogy 17 szerző 19 írását tartalmazza A Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború című könyv, a szerzők közül tízen a Kodolányi János Főiskola munkatársai. A könyvben található írásokról szólva elmondta, hogy vannak olyanok, amik szélesebb perspektívából nyújtanak kitekintést az első világháború egészére, míg számos írásnak erősen lokális vonatkozása van, sok fehérvári történettel. A szerkesztő kiemelte Demeter Zsófia „Mata Hari overálban” című írását, amely a történelem divatra gyakorolt hatását elemzi. Szólt Sávoly Tamás kutatásáról is, aki a Székesfehérvári 10-es huszárok a közmédiában címmel közöl érdekes értekezést, az akkori közszolgálati „média megjelenéseket” elemezve, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda alapján.
Szakály Sándor bemutatta a Veritas Történetkutató Intézet munkáját is. Az intézet 2014-ben alakult, az elmúlt időszakban számos konferenciát szerveztek, több könyv és füzetsorozatot indítottak el. „A történelemben a tényeknek is van szerepe” – fogalmazta meg az intézet ars poeticáját Szakály Sándor, aki megemlített néhány olyan tényt is, amely sokak számára tűnhet szentségtörésnek. Ilyen például, hogy a magyarországi zsidóság vagyonvesztését 1938-tól nem 1945-ig, hanem 1949-ig kell vizsgálni, ugyanis a folyamat nem zárult le a világháborúval, jelentős zsidó vagyonok kerültek a Szovjetunióba. A Don-kanyarral kapcsolatban pedig azt az álláspontot képviseli, hogy a 2. magyar hadseregben 1942 áprilisától 1943 áprilisáig mintegy 250 ezer katona és munkaszolgálatos teljesített szolgálatot, közülük az összveszteség – elesett, eltűnt, megsebesült, hadifogságba került – mintegy 125 ezerre tehető. Ez hatalmas szám, de arról nincs szó, hogy az egész hadsereg odaveszett volna a Don-kanyarnál – hívta fel a figyelmet.