Strém Kálmán koncertszervező évről évre nagy gondossággal szervezi azt a kamarasorozatot, aminek keretén belül azok az előadók, művészek jönnek Székesfehérvárra, mint akik a fővárosban is nagy sikerrel lépnek színpadra. Mint mondja a városban van egy olyan komolyzenei koncerteket látogató közönség, aminek érdemes a legjobbat hallania. Strém Kálmánt -aki a hatvanas évektől kezdve megannyi színvonalas koncertet szervezett és a mai napig szívén viseli a vidéki kultúrát- tiszteletbeli polgárává választotta Székesfehérvár.
Megtiszteltetésként ért, hogy Székesfehérvár a tiszteletbeli polgárává választott. Úgy gondolom, hogy ez egy elismerése annak, hogy több évtizede -az mellett, hogy Budapesti koncerteket is rendezek- a vidék kulturális életéért sokat próbáltam tenni. Fontosnak tartom, hogy a vidéki városok is hasonló értékes kultúrát kapjanak, mint ami Budapesten megtalálható és arra törekszem, hogy azokban a városokban ahol módom van koncerteket rendezni, azt a színvonalat jelenítsük meg az adott körülmények és lehetőségek között, mint amit a fővárosi legjobb koncertek is képviselnek. Ennek az elismerése volt számomra, hogy Fehérvár, ezt a kitüntető címet adományozta nekem.
Mikor volt az első koncert, amit Székesfehérváron rendezett?
Nem most kezdtem el Székesfehérváron koncertszervezéssel foglalkozni. Régen a Filharmónia vidéki osztályának voltam a vezetője, így a vidéki városok kultúrája iránti elkötelezettség számomra nem új dolog. Ma folytatom azt, amit régen elkezdtem. 1952-ben léptem be a Filharmóniához és a hatvanas években kezdtem az együttműködést Székesfehérváron Somorjai tanár úrral. Hasonlóak az elképzeléseink és azóta együtt dolgozunk maximális összhanggal.
Komolyzenére mekkora a "kereslet" Ön szerint itt Székesfehérváron?
Voltak megingások természetesen és nem érzem azt, hogy mostanában többen vagy kevesebben mennének, mint régebben. Úgy gondolom, hogy ez a kor, amikor az emberek mindenek előtt az anyagi gyarapodásra törekszenek, ez nem a művészet kedvelő korszak. A régen családi vagyont alapítók sem a művészetért éltek, hanem a család gyarapodásáért, azonban az unokák már számos helyen a művészetben lelik meg örömüket, amit például a Festetics család története is bizonyít. Ehhez tudnám hasonlítani azt, hogy az antik szobrok kibírták az évszázadokat a föld alatt, majd előkerülésükkel eredeti pompájukban ragyogtak és ugyanúgy vannak olyan zenei értékek is, amik kibírják, hogy ha egy ideig nem kerülnek elő, majd megint eredeti pompájukban ragyognak.
Zenei példát is mondhatunk, mert például Bach remekei hosszú ideig nem kerültek előadásra és amikor Felix Mendelssohn ezeket elővette, akkor ugyanolyan népszerű lett mint régen. Nem vagyunk elkeseredve, ha valahol kevesebb közönség van, az a dolgunk nekünk koncertszervezőknek, hogy megadjuk a lehetőséget a remekművekkel való találkozásra.
Lehet úgy tekinteni egy-egy zeneszerzőre, mint például egy mai értelemben vett sztárra, ha koncertszervezésről van szó?
A komolyzenének is megvannak a slágerszámai és vannak ugyanúgy népszerű zeneszerzők, azonban egy igényes kor nem csak a slágereket akarja újra meg újra hallani. Vannak nagyon értékes alkotások, amiket ritkábban hallunk és ha olyan előadásban hangzik el -ehhez kellenek a hivatott előadók- akkor kiderül, hogy ezek is ugyanolyan nagy fénnyel tudnak felizzani mint más művek. Fontos, hogy az ember a megszokás rutinjából kitérjen és ezt egy hangversenyrendezőnek is közvetítenie kell a közönség felé.
Gyakran jár Székesfehérváron egyébként?
Amikor csak módom van a koncerteken magam is jelen vagyok, sok mindenkit ismerek a visszatérő közönségből és a székesfehérvári barátainkkal mindig szívesen találkozom.
Várja már az új színház elkészültét?
Kamarazenére kitűnő a Szent István Terem, ami az egyik legjobb az országban erre a célra. A színházakat nem kimondottan hangversenyekre tervezik, azonban kíváncsian várom, hogy milyen lesz a székesfehérvári Vörösmarty Színház.
