Megemlékezés a szörnyűség kitervelésének 82. évfordulóján Székesfehérváron

A konferenciát 1942. január 20-án tartották Berlin egyik délnyugati városrésze, Wannsee egyik villájában, a náci párt és a német kormány tisztségviselőinek részvételével. A tanácskozás célja volt, hogy megbeszéljék a zsidókérdés végső megoldását, az európai zsidók szisztematikus, előre eltervezett, tömeges fizikai megsemmisítését. A konferencia jegyzőkönyve az egyik legfontosabb fennmaradt dokumentum a holokauszt történetében, melynek során zsidók millióit küldték a halálba.

A vasárnapi megemlékezésen Sipos András, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület elnöke emlékeztetett arra, hogy Székesfehérváron 2012 óta hagyományosan minden évben megemlékeznek a megrendítő, tragikus kimenetelű konferenciáról, az üldözöttekről, az áldozatokról. Ebben az évben 80 esztendeje van annak, hogy zsidó embertársainkat elkezdték vagonokba rakni és koncentrációs táborokba szállítani. Székesfehérvárról és Fejér vármegyéből mintegy 5.000 ember került Auschwitzba, közülük valamivel több mint 500-an élték túl a megpróbáltatásokat. Az idei holokauszt emlékévben több emlékező programot szerveznek országszerte.

A MAZSIHISZ képviseletében Fináli Péter elnöki tanácsadó arról beszélt, hogy a Wannsee-i konferencia katasztrofális esemény volt, amely megpecsételte a zsidóság sorsát. Soha ne feledjük el: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az emberek, népek, vallások közötti elfogadás megvalósuljon. Erre jó példa a székesfehérvári zsidóság és a többségi társadalom megértése, együttműködése.

Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, ez kötelességünk! Nem önmagában a 80 évre, hanem az azt megelőző eseményekre is, amelyek a borzalmakhoz, az egyéni szenvedésekhez, a közösségek veszteségeihez, az emberi ésszel felfoghatatlan történésekhez vezettek – hangsúlyozta beszédében Székesfehérvár polgármestere. Dr. Cser-Palkovics András felidézte, hogy 2020 márciusában – Gergely Anna történésszel közösen – kegyeleti úton vett részt a város képviseletében az auschwitz–birkenaui táborban. Mint fogalmazott, elképzelhetetlen az a szenvedés, ami ott történt és ami a mai napig feldolgozhatatlan traumákat okozott sok családnak, közösségnek, többek között Székesfehérvárnak is.

Dr. Zima András, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója arról szólt: a Wannsee-i konferencia és annak jegyzőkönyve a népirtás hivatalos német politikává válását örökíti meg. A korábbi, félig meddig ad hoc törekvéseket felváltotta az egyértelmű ipari gyilkolás programja. A XX. század közepén, egy akkor nagyon modernnek számító ideológia nevében, egy rendkívül hatékony állam modern eszközökkel követte el a történelem legszörnyűbb, teljesen irracionális bűnét.

Dr. Sebestyén József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke emlékeztetett arra, hogy a nácik gyakran leleplezték bűntetteik valódi természetét, a zsidó nép teljes megsemmisítésének tervét, amit végső megoldásnak tekintettek. Egy évtizeden át tartó, fokozatos és egyre súlyosbodó diszkrimináció, üldöztetés és elkülönítés betetőzése lett a zsidók tömeges elpusztítása. Hitler és a nácik szemében az ember értéke nem az egyéniségében, hanem abban rejlett, hogy melyik faji közösséghez tartozott, és a zsidók nem keveredhettek az árja németekkel. Más népeket is ellenségnek tartottak, de a fő ellenség a zsidóság volt. A Raul Wallenberg Egyesület küldetésének tekinti a tények bemutatást, az emlékek publikálását, a fontos helyek megjelölését, valamint a megemlékezést az áldozatokról és az embermentő hősökről.

A köszöntő beszédeket követően a résztvevők a Zsinagóga-emlékműhöz vonultak közös főhajtásra. Együtt helyezte el az emlékezés köveit Barna Ágnes, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke, Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő és dr. Cser-Palkovics András polgármester.

A megemlékezés Szabó István Hanussen című filmjének vetítésével zárult a Hitközség imatermében.