Zsinórban tizedszer, története során tizenharmadszor magyar bajnok a fehérvári jégkorongcsapat! A döntő legszorosabb meccse volt az utolsó, de ezt is öt góllal nyerte a Sapa fehérvár AV19, amely nyilvánvalóan más szintet képvisel, mint az ellene végig becsülettel küzdő Miskolc. Ez volt alighanem a legegyoldalúbb bajnoki döntő, a négy meccsen átlgaban hét gól volt a felek között - de az ünneplés így is jár, hiszen a Bajnokok Városának újabb dicsőséget szerzett a Volán.
Nem volt teltház, de azért sokan eljöttek, hogy ebben az idényben utoljára lássák a Volánt, amely sok nagyszerű meccsel ajándékozta meg a szurkolókat 2011-ben és '12-ben. Az EBEL-alapszakasz, középszakasz és rájátszás is hozott eufóriát, meg persze csalódást, de utóbbit lassan kiheveri a közönség, amely igen jó kedéllyel biztatta mindkét csapatot. Igen, a Miskolcot is, hiszen az egyértelműen gyengébb rivális roppant sportszerűen, a maximumra törekedve játszott eddig a döntőben, ha megnehezíteni nem is tudta a favorit dolgát. Ennek megfelelően Palkovicsék célja sem lehetett az ellenfél megalázása, láthatóan visszafogták magukat a gólörömöknél és kemény ütközés sem sok volt a négy meccsen. Bár itt a negyediken időnként felizzott a parázs, volt páros kiállítás, némi verbális adok-kapok és még azt is láttuk, hogy Sofron a második harmad végén valamin magát felbosszantva szinte keresi az ütközés lehetőségét. Bölcsen kitértek előle a vendégek...
Ami a meccs koreográfiáját illeti, ezúttal nem úszta meg gól nélkül a Jegesmedvék csapata az első harmadot, Mihály és Sofron is beköszönt, a második periódus első felében pedig már-már tökéletesre játszott csiki-csuki után Pratt növelte az előnyt, sőt Magosi és Orbán is betalált. Miskolcról hihetetlenül lelkes szurkolótábor érkezett, óriási örömükre éppen ebben a harmadban, amikor az előttük lévő kapura támadtak a vendégek, két gólt is ütöttek, ami eddig nem fordult elő a döntő egyik meccsén sem. Saluga és Rafaj találata között azért Mihály jelezte, ki az úr a háznál, így igen eseménydús periódus után állt 6-2 az eredményjelzőn.
A bajnokság utolsó húsz percében már egyik fél ambícióira sem lehetett volna az "egetverő" jelzőt aggatni, a Volánban beállt a kapuba Pleszkán József (s ha már a döntőben debütálóknál tartunk: hosszú sérülés után ismét játszott Tokaji Viktor!), utolsó szezongólját ütötte Derek Ryan, és a meccset a döntőben egész kis gólkollekciót összeállító Hajós Roland találata zárta. Igaz, Pleszként is felavatták a Miskolciak, de ezt senki se bánta, egyrészt, mert a döntő kimenetelét nem befolyésolta, másrészt mert Nagy Gergő révén mégiscsak a "mi fiunk" volt eredményes.
Aztán jöhetett az ünneplés, ami ezúttal nem valami felszakadó, boldog eufória volt, hiszen mindenki tudta, be fog következni - inkább a hálás köszönet és elismerés megnyilvánulása. Sok örömet szerzett a szezonban Kevin Primeau csapata, megismerhettünk kiváló új játékosokat, voltak óriási meccsek, nagy győzelmek, igazi csaták. A végszó pedig, ezt azért ne kezeljük mellékesként a fehérvári hoki történetének 13. magyar bajnoki címe. 2003 óta tart a hegemónia - a döntő tanulsága éppen az, hogy talán sosem voltak ilyen messze a hazai ellenfelek a Volántól. Innen nézve ez az előző bajnoki idényekhez képest is előrelépést jelent, ráadásul biztosan tudjuk immár, hogy az erősebb mezőnyben is megállja helyét, sőt, bravúrokra képes a magyar bajnok. Jogos az ünneplés.
Sapa Fehérvár AV19-Miskolci Jegesmedvék SE: 8-3 (2-0, 4-2, 2-1)
Sapa Fehérvár AV19: Bálizs - Horváth, Pratt, Sofron, Vas, Ladányi, Hetényi, Tokaji, Klassen, Ryan, Mihály, Orbán, Sille, Benk, Láda B., Kovács, Durco, Magosi, Hajós, Tóth A.
Vezetőedző: Kevin Primeau
Miskolci Jegesmedvék SE: Budai K. - Jarabek, Budai R., Bonar, Nagy, Saluga, Svasznek, Láda P., Dubek, Rafaj, Popovics, Lindgren, Orosz, Szilágyi, Ritó, Miskolczi, Túróczy, Urbán, Tóth Á.
Vezetőedző: Greg Lindqvist
Gólszerzők: Sofron, Mihály (2), Pratt, Magosi, Orbán, Ryan, Hajós, illetve Saluga, Rafaj, Nagy
