Négy lány, négy sors, négyszer száz méter

A 4x100-as női futóváltó tagjainak célja az olimpiai kiküldetési szint megfutása. Ám a lányok vetélytársak – nem csupán a sportban, hanem a magánéletben is. A konfliktusokat, a feszültségeket pedig nem könnyű az öltöző falain, vagy legalább a pályán kívül hagyni. Sikerülhet-e nekik? Képesek-e összefogni, és tudnak-e futni egymásért is? Lehetséges-e minden bajt, fájdalmat, nézeteltérést félretenni, ha egy nagy, közös cél kívánja azt?

Egressy Zoltán 4x100 című színműve, amelyet Guelmino Sándor állított színpadra, majdnem ősbemutató: a Merlin Színház bemutatója, amelyet maga a szerző rendezett, csak két nappal előzte meg a Pelikán Terem premierjét. A darab a szerző szándékai szerint nem pusztán a szereplőket, hanem a nézők rekeszizmait és agysejtjeit is intenzív mozgásra készteti.

Guelmino Sándor a Madách Kamara dramaturgja és rendezője, de más színházaknál is vállal munkát: Kolos István, a fehérvári színház művészeti vezetője Tatabányán és a budapesti Thália Színházban figyelt fel egy-egy rendezésére, és ezek kapcsán kérte fel a 4x100 színpadra állítására. A fiatal rendező-dramaturg 2001-ben szerzőként is bemutatkozott: Mácsai Pállal közösen írták a „Mi újság, múlt század?” című színpadi játékot.

- Azt hiszem, ez életem egyik legfontosabb munkája volt - és lesz is, mert ez egy nagyon-nagyon speciális produkció. Egyrészt fél évet kellett könyvtáraznunk, hogy összegyűjtsük azt a mérhetetlen anyagot, amiből aztán gondos szortírozó munkával kipakoltuk a háromnegyedét; másrészt nagyon hosszú próbaidőszak előzte meg a bemutatót, hiszen nem egy normál szöveget kellett megrendezni. Olyan csapatmunkával készült a produkció, amire én még nem láttam példát: minden egyes próbára minden szereplő minden cikkhez hozott legalább tíz ötletet, így a próbák három hónapon át zajlottak. Ráadásul elég kockázatos vállalkozás volt, hiszen nem tudhattuk előre, miként fogadja majd a közönség - éppúgy lehetett volna hatalmas bukás, mint zajos siker. Szerencsére az utóbbi történt, és most, a 75. előadás után már nyugodtan nevezhetjük sikernek a darabot.

- Jelenlegi rendezésének alapja is kortárs mű. Egressy Zoltán divatos szerzőnek számít, vagy csak véletlenül van nyolc premierje ebben az évadban?

- Olyan nagy hiánycikk a jó mai magyar dráma (főleg az, amin akár nevetni is tud a néző), hogy nem véletlenül lettek ilyen keresettek a darabjai. Egressy nagyon befutott a Portugállal, amit több színházban is játszottak, így fiatal kora ellenére is elismert szerzővé vált. Ráadásul elég termékeny írónak számít, hiszen rendszeresen jelentkezik új darabokkal. Művei számos jó szerepet kínálnak a színészeknek: minden szerepnek megvan az íve, a nagyjelenete, így a színművészek is kedvelik. Olyan szituációkat teremt, amelyekkel mindenki tud azonosulni - az ő alkotásai tehát nem az elvont magyar drámák számát szaporítják.

- És elég alapos szerző is: a 4x100 írása közben atlétikai edzésekre járt, hogy minél valóságosabb, életszerűbb legyen a történet...

- Erről én is csak utólag értesültem, amikor én is kijártam a Tüzér utcába, a Honvéd edzéseire. Kiderült, hogy véletlenül ugyanazt a csapatot láttuk edzeni, ugyanazzal az edzőnővel beszélgettünk mind a ketten - azzal az edzővel, akiről ő a figurát mintázta. Aztán a sors úgy hozta, hogy idén a fehérvári női csapat legyőzte őket, megtörve ezzel a Honvéd hosszan tartó sikerszériáját... Természetesen a próbák idején kijártunk az itteni csapat edzéseire is, az ő gyúrójuk pedig hozzánk látogatott el. A futónők is adtak tanácsot, néha a mezüket is kölcsönözték; bemutatták a gyakorlatokat, amelyeket videóra rögzítettünk - mi is törekedtünk arra, hogy minél hitelesebb legyen a darab.

- A színésznők együtt is edzettek a lányokkal?

- Hogyne. Többször is együtt futott a nyolc lány, ők is végigcsinálták a négyszer száz métert. A lányok bemutatták nekünk a lazító és bemelegítő gyakorlatokat - az előadás koreográfusa, Bodor Johanna el is határozta, hogy a próbafolyamat első napjától kezdve mindennap fél óra bemelegítéssel kezdjük a próbát. Így a szereplők megszokták a mozdulatokat, beivódtak a vérükbe, így a testük is úgy reagál, mint a futónők teste.

- A darab sporttémájú ugyan, de már a budapesti bemutató előtt is többen véltek politikai áthallást felfedezni benne: négy lány, négy egyéni érdek, de mégis egy közös cél irányába kellene haladnia a csapatnak...

- Ennél sokkal fontosabb és érdekesebb dolgokról szól a darab, ezért nem szeretnénk egy ilyesfajta értelmezést erősíteni benne - bár a sport valóban csak modellhelyzetet teremt: szimbolizálja egy olyan emberi közösség viszonyait, ahol valójában az egymásra utalt emberek egyéni érdekei dominálnak. A mű fehérvári bemutatójában megpróbáltuk a mély emberi történeteket kibontani, hogy az egyéni sorsok átélhetőek legyenek a nézők számára.