Ideális időben ideális ellenfél - így készülhettek a fehérvári szurkolók a szezon utolsó hazai bajnokijára, hiszen a korai nyárban a Pápa volt az ellenfél, amelyet a Sóstói Stadionban még mindig legyőzött a Vidi. Most is: szünet után Nikolics kétszer betalált, ezzel élteti gólkirályi reményeit, a csapat pedig megszerezte a bajnoki ezüstöt.
A vendégek is felszabadultan játszhattak, hiszen bebiztosították bentmaradásukat, de azért nem keltett meglepetést, hogy nem ők voltak mezőnyfölényben a meccs elején. Igaz, nem is akartak rohamozni, szervezetten visszaálltak és kontrákra játszottak, védekezésüket pedig az első tizenöt percben nem is tudta feltörni a Vidi, hiába építkezett egészen a Caneira, Vinícius hátsó párostól indítva az akciókat. A Bozsovics - Szolnoki, Caneira, Vinícius, Hector - Mitrovics, Sándor - Gyurcsó, Kovács, Walter Lee - Nikolics összeállítás is mutatta, hogy (részben Tóth Balázs sérülése miatt) fiatalított a középpályán Paulo Sousa, ez pedig azzal is járt, hogy Sándor nem igazi szervezőt játszott - talán ez hiányzott a hatékonysághoz. Egy szögletvariáció után Gyurcsó lövését védte vetődve Szűcs Lajos, egyéb izgalom akkor akadt, amikor egyszerre két pápai maradt lent a földön: még mielőtt "kiegészültek" volna, Hector majdnem betalált, nem sokkal lőtt mellé. Nikolics kapásból, a levegőből perdített labdájánál már nagy bravúrra volt szüksége Szűcsnek (a csatár mozdulata is az volt amúgy). Szintén Nikolics hagyta ki a 35. percben a meccs addigi legnagyobb helyzetét, Kováccsal összejátszva sakk a után mattot nem tudta behúzni, a kapus lábára lőtt ziccerben... A gólkirályi címre hajtó fehérvári kedvenc akár utol is érhette volna a debreceni Coulibalyt az első félidőben, de sem ő, sem más nem tudott betalálni.
A folytatástól talán a tempó felpörgetését várták a hazai szurkolók, de a Pápa továbbra is zavartalanul gurigázhatott, és nem is érte be ennyivel: Lovrencsicsé volt a második félidő első kapura lövése. Aztán a semmiből jött egy 11-es: Nikolics esett el lefordulva emberéről, majd az 52. percben értékesítette is a saját maga által kiharcolt büntetőt. Úgy vezetett a Vidi, hogy alig ért labdához addig szünet után - innentől viszont rá volt kényszerítve a Pápa, hogy támadjon, de ez mintha nem szerepelt volna a sárga mezesek eszköztárában. Jellemző volt, hogy amikor Seye egyedül mehetett volna kapura, olyan hosszan szöktette magát, hogy esélye nem volt lövéshez jutni. Nikolics ellenben helyzet nélkül is tudott gólt szerezni: a 69. percben Walter jobb oldali beadását a védők gyűrűjéből bólintotta a bal sarokba. A virtuális versenyfutás a gólkirályi címért ekkor már egálra állt a debreceni francia csatárral... És már simán vezethetne is a 19 gólos Vidi-csatár, mert kihagyott ziccere erre a félidőre is jutott, nem tudta átlöbbölni a labdát a kiszolgáltatott Szűcs Lajoson a 80. percben. A pápai kapus Torghelle fejesénél is bemutatott egy óriási vésdést - ha nem is játszott végig jól, a tiszta helyzetek alapján teljesen megérdemelt győzelmet aratott a Vidi, ezzel pedig az utolsó fordulótól függetlenül megszerezte a bajnoki ezüstérmet.
A mérkőzés utáni, kora esti közönségtalálkozó így kellemes hangulatban telt a stadion előtti területen. A további feladatok pedig már (persze az újpesti zárást követően) az Európa-liga selejtezőjében várnak a piros-kékekre.
Videoton FC - Lombard Pápa 2-0 (0-0)
Gl.: Nikolics (2)
